Nagyon fontos a mai igeszakasz kezdete: Vigyázzunk, mert mindig emberi elismerésre vágyunk, még az Isten tiszteletében, a kegyesség gyakorlásában is: az adakozásban, az imádságban, a böjtölésben; mindenben, amit teszünk, mások elismerésének kiérdemlése vezeti gyarló szívünket. Ez persze jogos igény, mert elismerés nélkül az ember belehal idő előtt az életbe. Emberi visszajelzés nélkül még a kegyesség is kiüresedik, elsorvad. Mégis vigyázzunk, két okból is. Egyrészt azért, mert nagyon vékony az a határ, amikor a bátorító visszajelzés észrevétlenül enged az egyre növekvő hiúság, önimádat, magamutogatás kísértésének. Másrészt, szokni kell, hogy idősödve már nincs visszajelzés: így nevel bennünket Isten a hitre, miszerint a legfontosabb visszajelzést Jézus Krisztus feltámadásában már megkaptuk, így minden „jutalom” már a miénk (4). Ezért az érett, hívő ember egyre inkább megtanul minden kürtöltetés nélkül, „öntudatlan”, minden számítás nélküli szeretettel adni, jót tenni, hiszen tudja, hogy ő már mindent megkapott az Atyától.

Ézsaiás 38

30. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Az ember kegyessége három elemből áll: adakozásból (1-4), imádságból (5-15) és böjtölésből (16-18). Az Istennek tetsző kegyesség soha nem valamiféle versenyben mutatkozik meg, ahol láthatóvá és mérhetővé lesz, hogy ki a kegyességi élmunkás közöttünk. Aki a kegyesség gyakorlásában akar kiemelkedni, az hamis istentiszteletet gyakorol.

– 1. Ettől óv Jézus már az adakozás kapcsán is: ne emberek előtt, ne mutogatva, ne kürtöltetve tegyünk jót, mint akik emberi dicséretre és elismerésre várnak.

– 2. Vigyázzunk! Nagyon fontos a mai igeszakasz kezdete. Vigyázzunk, mert mindig emberi elismerésre vágyunk, még az Isten tiszteletében, a kegyesség gyakorlásában, az adakozásban, a jó cselekedetek gyakorlása során is; mindenben, amit teszünk, mások elismerésének kiérdemlése vezeti gyarló szívünket. Ez persze jogos igény, mert elismerés nélkül az ember belehal idő előtt az életbe. Emberi visszajelzés nélkül még a kegyesség is kiüresedik, elsorvad. Mégis vigyázzunk, két okból is. Egyrészt azért, mert nagyon vékony az a határ, amikor a bátorító visszajelzés észrevétlenül enged az egyre növekvő hiúság, önimádat, magamutogatás kísértésének. Másrészt, szokni kell, hogy idősödve már nincs visszajelzés: így nevel bennünket Isten a hitre, miszerint a legfontosabb visszajelzést Jézus Krisztus feltámadásában már megkaptuk, így minden „jutalom” már a miénk (4). Ezért az érett, hívő ember egyre inkább megtanul minden kürtöltetés nélkül, „öntudatlan”, minden számítás nélküli szeretettel adni, jót tenni, hiszen tudja, hogy ő már mindent megkapott az Atyától.

– 3. Szánalmas, amikor valaki nem tud háttérbe vonulni, és csak önmagát imádja, ezért bármit tesz, kürtöltet, mint az áldozat bemutatásakor tették ezt korábban Isten népének tagjai. Sok olyan aktív egyházi ismerősöm van, aki csak magáról tud beszélni, és csak a magáét fújja, képtelen meghallani azt, amit a másik mond; kérdezek valami egészen más területről, és ő továbbra is csak magáról, magát mondja. Urunk, kell a visszajelzés, de ne csak növeld, hanem érleld is a mi hitünket, hogy egyre inkább Te növekedj, mi pedig tudjunk kisebbé lenni (János 3,30).

– 1. Az eskü nem lehetséges, mert ha a beszédünk hamis, amely hamis szívből fakad, akkor az eskünk is csak hamis lehet. – 2. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy különösképpen az esküben, sokszor hivatkozunk Istenre. Az pedig lehetetlen, hogy a mi hamisságunk Isten tökéletes szentségével takarózzon (33). – 3. Ennél már csak az veszélyesebb, ha Jézus Krisztus ide vonatkozó tiltó szavait (34-36) úgy értelmezzük, hogy nem merünk állást foglalni, fogadalmat tenni, elköteleződni. Mi a helyes magatartás? Nem esküszünk, de alázatos bizonyossággal szólunk; nem takarózunk az Istennel, de számolunk az Úr újjászülő irgalmával, aki a döntő dolgokban, főként az Ő ügyében késszé tesz bennünket az igenre, és az ebből következő nemre; vagyis az elköteleződésre és a bizonyságtételre (37). – 4. De mindennél veszélyesebb az, amikor szó szerint vesszük Jézus Krisztus szavát, és csak „igenben” és „nemben” látjuk a világot, fanatikus, radikális, embertelen magabiztossággal. – A lényegben mutass biztos utat Urunk, beszédünkben hitvallásos bátorságot, életünkben hitelességet, azaz igent és nemet; de a részletekben adj hitvallásos szabadságot, örömöt és jókedvet.**

Ézsaiás 37

69. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Beszédünk árulkodik rólunk: hamis, mint a szívünk.

– 1. Az eskü éppen ezért nem lehetséges, mert ha a beszédünk hamis, amely hamis szívből fakad, akkor az eskünk is csak hamis lehet.

– 2. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy különösképpen az esküben, de gyakran egyéb beszédünkben is sokszor hivatkozunk Istenre. Az pedig lehetetlen, hogy a mi hamisságunk Isten tökéletes szentségével takarózzon (33).

– 3. Ennél már csak egy veszélyesebb, mégpedig az, hogy Jézus Krisztus ide vonatkozó tiltó szavait (34-36) úgy értelmezzük, hogy ne merjünk állást foglalni, fogadalmat tenni, elköteleződni; mert hamis szívünk eleve csak hamis beszédet mondhat, ezért nem képes tartós fogadalmat tenni, elköteleződésünk pedig szavainkban is csak érdekvezérelt, ügyeskedő, „diplomatikus” lehet, vagyis ide is és oda is kacsint. Ennek ellenében mi azt mondjuk, hogy nem esküszünk, de alázatos bizonyossággal szólunk; nem takarózunk az Istennel, de számolunk az Úr újjászülő irgalmával, aki a döntő dolgokban, főként az Ő ügyében késszé tesz bennünket az igenre, és az ebből következő nemre; vagyis az elköteleződésre és a bizonyságtételre (37).

– 4. De mindennél veszélyesebb, ami a beszédünket illeti; az, ami.kor szó szerint vesszük Jézus Krisztus szavát, és csak „igenben” és „nemben” látjuk a világot, fanatikus, radikális, embertelen magabiztossággal.

– 5. A lényegben mutass biztos utat Urunk, beszédünkben hitvallásos bátorságot, életünkben hitelességet, azaz igent és nemet; de a részletekben adj hitvallásos szabadságot, örömöt és jókedvet.

** Jézus Krisztus szeretet-parancsáról (38-42), valamint az ellenség szeretetéről (43-48) lásd a Dunántúli Református Lap, 2015. 4. számában megjelent igetanulmányt, az 51. oldalon.

Sokféle paráznaság van. Itt most a férfi és a nő kapcsolatában settenkedő paráznaságra „korlátozódik” a téma (27). – 1. Ez a legnehezebb téma, ma is. Erről szólt és szól minden. Ezt sejtetik a népdalok, a babámról, meg a „kis-angyalomról”, mert nem lehetek az övé, az elszólások és a viccek, nem sorolom. Manapság az interneten közzé tett, egyébként első látásra tisztességes fotók többségéről is ez árad. Egy határon túl a nyilvánosság is „nyilvánosház”. – 2. Jézus Krisztus szigorú: már a kívánsággal elkövettük a paráznaság bűnét, tehát méltók vagyunk a gyehennára. Valóban, ezen a területen végképp Jézus Krisztus kegyelmére szorulunk (28). – 3. A tény azonban az, hogy kivájhatom a szememet, levághatom a karomat, eltakarhatom a látványt, a probléma nem oldódik meg. Jézus azt hangsúlyozza, hogy inkább vállaljuk a fájdalmas lemondást, mint a kísértéssel való kacérkodást (29-30). Jézus radikális szavait a kivájt szemről és a levágott kézről így is érthetjük. Kell a szemünk és a kezünk; a szív változzon meg. Erre a változtatásra pedig csak az Úr ereje képes.

Ézsaiás 36

3. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Sokféle paráznaság van. Itt most a férfi és a nő kapcsolatában settenkedő paráznaságra „korlátozódik” a téma (27).

– 1. Nem véletlenül, hiszen ez a leginkább tetten érhető, a leginkább „figyelt”, ugyanakkor a legnehezebb téma, ma is. Erről szólt és szól minden, a múltban és ma is, csak a kommunikáció más. Ezt sejtetik a népdalok, a babámról, meg a „kis-angyalomról”, mert nem lehetek az övé, az elszólások és a viccek, nem sorolom. Manapság az interneten közzé tett, egyébként első látásra tisztességes fotók többségéről is ez árad. Egy határon túl a nyilvánosság is „nyilvánosház”.

– 2. Jézus Krisztus szigorú: már a kívánsággal elkövettük a paráznaság bűnét, tehát méltók vagyunk a gyehennára. Valóban, ezen a területen végképp Jézus Krisztus kegyelmére szorulunk (28).

– 3. A tény azonban az, hogy kivájhatom a szememet, levághatom a karomat, eltakarhatom a látványt, a probléma nem oldódik meg. Akkor a farizeusok becsukták a szemüket, és a sebes arcuk a tiszta erkölcs jele volt, mert inkább felkenődtek a falra, minthogy nyitott szemmel tekintsenek egy szépségre, és így gondolati kísértésbe essenek. Más vallásokban eltakarják a nőt, hogy „kezeljék” a problémát, éppen ezzel jelezve, hogy a probléma valójában kezelhetetlen. Ugyanezt igazolják korunk tényei: nem csupán a nagy szabadságunkban, hanem még az egyházban, még a szigorú hívők között is bőven sorolhatnánk az „erkölcsi” bukásokat (csak a „tökéletesek” körében ezt nem megbánják, hanem „letagadják”, még a tényt is).

– 4. Vegyük komolyan a mi Urunk szavát, amellyel Ő a férfi és a nő házasságban való kapcsolatát, így mindkettejük (!) életének kiteljesedését védi, és nem engedi a válást. Egyes szövegvariánsok szerint, még a paráznaság esete sem lehetett ok a válásra (31-32). Egészen póriasan így mondhatnánk: a másikkal sem lesz jobb; egyetlen valakit bízott ránk az Úr, egy egész életre, ezért a házasság olyan ajándék, amely során „örök” nyomot hagyunk egymásban ebben a világban.

– 5. Jézus azt is hangsúlyozza, hogy inkább vállaljuk a fájdalmas lemondást, mint a kísértéssel való kacérkodást. Mert van az életben sok kedves és vidám dolog, ami egyébként Isten ajándéka, de ismernem kell annyira magamat, hogy nekem ezek közül bármelyik az elbukás okává lehet. Inkább legyek meg nélkülük (29-30). Jézus radikális szavait a kivájt szemről és a levágott kézről így is érthetjük (Victor János).

– 6. Az üzenet azonban ennél sokkal mélyebb: kell a szemünk és a kezünk; a szívünk változzon meg. Erre a változtatásra pedig csak az Úr ereje képes. Ez a változás nem azt jelenti, hogy ettől kezdve a kérdés nem probléma többé, hanem az újjászületett ember kap erőt, és áldott feladatot, amely nem engedi, hogy letérjen az útról. Kegyelmi állapot, ha nincs időnk, erőnk, kedvünk kísértésbe esni. „Uram, ha kedvem lenne a bűnre, ne legyen alkalmam rá; ha alkalmam lenne a bűnre, ne legyen kedvem hozzá.” (Joó Sándor) Nem a „jótól” akar megfosztani az Úr, hanem véd! Márpedig egy válás, maga a nyomorúságok sűrűje. Ettől is véd az Úr, miközben megtart tisztán az üdvösségben, a házasságban is. Sok jóról derült már ki, hogy valójában nem jó, csak annak gondoltuk!

Isten akarata ebben a világban Isten törvényében öltött testet, amelynek sűrítménye a Tízparancsolat. A betű, a szó, a mondat azonban csak a keret, a test, amely nem funkcionálhat a szív és a belső szervek nélkül. Jézus Krisztus ezért hangsúlyozta, hogy nem eltörli a törvényt, hanem szívet, lelket ad a törvénynek, megmutatja annak igazi értelmét, Isten akaratának valóságát: „betölti” a törvényt, megtölti a keretet tartalommal, a testet szívvel (17-20). Kár, hogy a keresztyénség továbbra is végletek között mozog: vagy szívtelen, törvényeskedő, odacsap az Ige betűjével, embertelen kegyes szigorral; vagy „csak szíve van”, és rajongva lenézi a hagyományos kereteket, a népegyházat, az elmúlt századok keresztyén gyakorlatát és felismeréseit.* Urunk, Jézus Krisztus, töltsd be a törvényt, töltsd ki mennyei tartalommal az élettelen kereteket; de tartsd meg a kereteket, mert keret nélkül nincs tartás, és szétfolyik, szétkenődik, pocsékba megy az üzenet. Mindenekelőtt pedig bennünk töltsd ki az űrt, önmagaddal, egészen (329. dicséret 5. verse), hogy a Te akaratodat Lélekben és igazságban képviselhessük (János 4,24).**

Ézsaiás 35

126. zsoltár

* …e két véglet között pedig a gyakorlatban minden előfordul, a keresztyén hitetlenségtől kezdve az elviselhetetlen túlbuzgóságig minden.

** Például azzal képviselhetjük Isten akaratát Lélekben és igazságban, hogy nem „ölünk”: - még egy a másikat lesajnáló mosollyal sem; - és ha intünk, azt is féltő szeretettel tesszük; - sőt, mi kezdeményezzük a megbékülést, ameddig lehet, ameddig egy úton vagyunk a másikkal; - még akkor is, ha a másiknak van panasza ellenünk, vagyis akkor is, ha valójában a másik ember „szórakozik” velünk, megkeserítve az életünket. Minden „istentisztelet” csak ezután kezdődhet el igazán (21-26).

Kinek az életét ízesíted meg, kinek vagy fénylő lámpása, kit oltalmazol? Kinek számára teszed láthatóvá az Urat, mint ahogy a hegyen épített, még romjaiban is felkiáltójeles vár látható; hát, ha még ép is lenne, és oltalmat is adna? - Másként kérdezve lesz eleven az üzenet: kiknek az életét keseríted meg, kit hagysz árván és „sötétségben”, kit dobsz oda oltalom helyett a saját érdekeidnek, kit botránkoztatsz meg? - Még döbbenetesebb az Ige, ha mindezt közösségi értelemben vetjük fel: kik, miért keserítik meg ezt a világot, miért takarnak le minden fénylő lámpást? Miért akarják ezek a megnevezhetetlen valakik, hogy az érdek, a haszon, a „még több” mindent vigyen? Bizony, mondjuk ki az Ige szavaival, hogy semmire való az a világ, amiben élünk, kidobandó, eltaposásra méltó (13), megérett az ítéletre. „Könyörülj Krisztus herceg!” (Villon)

Ézsaiás 34

49. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Mi a keresztyénség, kicsoda a Krisztust követő ember? Szemléltetve, képekben kapjuk a választ.

- Olyanok vagyunk, mint a só, mint a lámpás, mint a hegyen épített város (13-15). A só ízesít, a lámpás világít, a város oltalmaz; egyik sem önmagáért van, hanem másokat szolgál, miközben van „Valaki”, aki mindegyiket kézben tartja: vagyis az Úr az, aki sóz, aki meggyújt, aki felépít. A megízetlenült só, a letakart lámpás, az üres és eldugott város értelmetlen. Jézus Krisztus kezében nyer értelmet a saját életem, másokkal „jót” cselekedve, miközben felragyog közöttünk az Isten dicsősége (16).

- Kinek az életét ízesíted meg, kinek vagy fénylő lámpása, kit oltalmazol? Kinek számára teszed láthatóvá az Urat, mint ahogy a hegyen épített, még romjaiban is felkiáltójeles vár látható; hát, ha még ép is lenne, és oltalmat is adna?

- Másként kérdezve lesz eleven az üzenet: kiknek az életét keseríted meg, kit hagysz árván és „sötétségben”, kit dobsz oda oltalom helyett a saját érdekeidnek, kit botránkoztatsz meg?

- Még döbbenetesebb az Ige, ha mindezt közösségi értelemben vetjük fel: kik, miért keserítik meg ezt a világot, miért takarnak le minden fénylő lámpást? Miért akarják ezek a megnevezhetetlen valakik, hogy az érdek, a haszon, a „még több” mindent vigyen?

Bizony, mondjuk ki az Ige szavaival, hogy semmire való az a világ, amiben élünk, kidobandó, eltaposásra méltó (13), megérett az ítéletre. „Könyörülj Krisztus herceg!” (Villon)

Most szándékosan lecsupaszítom az alapfogalmakra, lényegi jellemzőkre a boldogok seregét. Jézus szerint boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, az üldözöttek; akár konkrétan, akár „átvitt” értelemben is élik meg ezeket. Jézus azokat mondja boldognak, akiket a világ soha nem tartana annak. Az értelmezés kulcsa az a mondat, miszerint a fentiek egyike sem önmagában ad boldogságot, hanem csakis Jézus Krisztusért élve. Az Ő ügyének követségében járva tapasztalom meg, a mennyei több birtokában, hogy én már mindent megkaptam, tehát tudok elengedni, irgalmasan, szelíden élni, a világ nyomorúsága felett sírni és a kínok enyhüléséért tenni is valamit. Aki a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül éli meg így a boldogságot, az „beteg”, vagy fanatikus, viszont csakis Jézus Krisztusban adatik felülről való erő, hogy ezen az úton járjunk, miközben az Ő világosságában egyértelművé lesz, hogy nincs más „mód” dolgaink rendezésére, mint a szelíd szeretet útja.

Ézsaiás 33

44. zsoltár

* A teljes magyarázat:

A Hegyi beszéd az Isten országának alkotmánya. Isten országa már egészen közel van, Jézus Krisztusban itt van, de csak az Ő visszajövetelével lesz teljessé. A „már igen és még nem” feszültségében itt, ebben a világban a Hegyi beszéd szerint élni mindig az élő hit jele, amely a legbrutálisabb időkben is felvállalja a krisztus-követés kockázatát, amely bármikor végződhet kereszttel; nem megváltó kereszthalállal, de szenvedéssel, alulmaradással, testi szemekkel kudarcnak látszó bukással és halállal. „Hegyen” kezdődött és „hegyen” végződött Jézus Krisztus életének nyilvános útja (1-2).

– 1. A Hegyi beszéd kezdete, az un. „Boldogságmondások” már a beszéd indításakor töményen bevezet ebbe a „jézusi, egészen más etikába” (3-10). Minden gondolata egy külön „kincsesbánya”, de mégis egyben szemlélni helyes. Most szándékosan lecsupaszítom az alapfogalmakra, lényegi jellemzőkre a boldogok seregét. Jézus szerint boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, az üldözöttek; akár konkrétan, akár „átvitt” értelemben is élik meg ezeket. Jézus azokat mondja boldognak, akiket a világ soha nem tartana annak, és valljuk meg őszintén, a mi emberi tapasztalataink és józan eszünk is ellene mond az itteni állításoknak: mindegyiket „csípőből és zsigerből”, egyházon belüli és kívüli példákkal alátámasztva tudnánk cáfolni; és ha lenne is kivétel, az is csak megerősíti a tapasztalatainkat.

– 2. Az értelmezés kulcsa az a mondat, miszerint a fentiek egyike sem önmagában ad boldogságot, hanem csakis Jézus Krisztusért élve. Az Ő ügyének követségében járva tapasztalom meg, a mennyei több birtokában, hogy én már mindent megkaptam, tehát tudok elengedni, irgalmasan, szelíden élni, a világ nyomorúsága felett sírni és a kínok enyhüléséért tenni is valamit. Aki a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül éli meg így a boldogságot, az „beteg”, vagy fanatikus, viszont csakis Jézus Krisztusban adatik felülről való erő, hogy ezen az úton járjunk, miközben az Ő világosságában egyértelművé lesz, hogy nincs más „mód” dolgaink rendezésére, mint a szelíd szeretet útja. Egyébként felzabáljuk egymást; nem, mint az állatok, hanem tudatosan, határtalanul irgalmatlanul.

– 3. Ezért a Hegyi beszéd mindig több, mint keresztyén erkölcstan; mint ahogy a keresztyénség sem erkölcsi kódex, hanem a Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott megváltás örömhíre. Csak ez a „több” (12) tesz késszé bennünket arra, hogy Őt követve, merészeljünk, tudjunk, értelmét lássuk így élni.

– 1. Jézus tanított és gyógyított Galileában. Az Ő jelenléte felemeli az erőtlent. Minden hitetlenségből fakadó tudatlanság, testi és lelki betegség valójában erőtlenség. Kegyelmi állapot, ha belátod erőtlenségedet, és az Úrhoz menekülsz. – 2. Mennyi a beteg, a megszállott; - a testi, lelki, idegi sérült, zsidók és nem zsidók között egyaránt. Beteg ez a világ. Jézus Krisztus nem tesz különbséget, mindenkin könyörül, mindenkiért jött (24-25) – 3. Elevenünkbe vág, hogy Jézus híre elterjedt Szíriában is, és hozzá vittek minden szenvedőt! Most már értem ezt a sort. Mennyi szenvedés, emberi érdek, indulat, gonoszság, barbárság okoz szenvedést manapság Szíriában; mégpedig az Isten nevét emlegetve. Jézus Krisztushoz kell vinni minden szenvedőt. Ő ad megoldást ott is. Imádkozzunk értük, és a nagyhatalmak vezetőiért, hogy ebben a nagy nyomorúságban, ne önző, mulandó érdekek eszközei legyenek a vezetőink, hanem az Úr Jézus Krisztus követei. Ez a „követség” nem misszió, Jézus Krisztus nem egy vallásalapító: Ő a megváltó, maga az Isten, aki irgalmas szeretetével és mennyei hatalmával „rendbe szed” bennünket.

Ézsaiás 32

21. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Csoda, amikor megelevenedik egy Ige. Hányszor olvastam már ezt a sort, és még soha nem szólított meg így. Isten Igéje ugyanis mindig a jelen történései között talál el. 

– 1. Jézus tanított és gyógyított Galileában, így hirdette az Isten országát, az Isten megváltó jelenlétét. Az Ő jelenléte felemeli az erőtlent. Minden hitetlenségből fakadó tudatlanság, testi és lelki betegség valójában erőtlenség. Kegyelmi állapot, ha belátod erőtlenségedet, és az Úrhoz menekülsz. Hány erős, hatalmas, szép és okos ember omlott már össze, mert magában bízott, csak magában.

– 2. Mennyi a beteg, a megszállott; - a testi, lelki, idegi sérült, zsidók és nem zsidók között egyaránt. Beteg ez a világ. Jézus Krisztus nem tesz különbséget, mindenkin könyörül, mindenkiért jött (24-25)

– 3. Elevenünkbe vág, hogy Jézus híre elterjedt Szíriában is, és hozzá vittek minden szenvedőt! Most már értem ezt a sort. Mennyi szenvedés, emberi érdek, indulat, gonoszság, barbárság okoz szenvedést manapság Szíriában; mégpedig az Isten nevét emlegetve. Jézus Krisztushoz kell vinni minden szenvedőt. Ő ad megoldást ott is. Imádkozzunk értük, és az evilági nagyhatalmak vezetőiért, hogy ebben a nagy nyomorúságban, ne önző, mulandó érdekek eszközei legyenek a vezetőink, hanem az Úr Jézus Krisztus követei. Ez a „követség” nem misszió, Jézus Krisztus nem egy vallásalapító: Ő a megváltó, maga az Isten, aki irgalmas szeretetével és mennyei hatalmával „rendbe szed” bennünket.

Jézus Krisztus első csodája az, hogy emberekből új embereket formál, akiket tanítványaiként elhív az Ő követésére. Mire hívott el bennünket az Úr? Arra, hogy az Ő tanúivá legyünk. A kép: emberhalászat, nehéz és félreérthető kép, amely jelzi a keresztyén szolgálat félreértését, kísértéseit is. Az emberhalászatra csak akkor van „jogunk”, ha mi csak eszközök vagyunk és valójában az Úr az, aki ezt végzi. Életveszélyes, ha mi kezdünk el embereket halászni, misszió címén, mert akkor valójában az történik, mint amikor a halat kifogják, hálóba rekesztik, majd megeszik. Sokszor ez az, amit misszió címén végzünk, vagyis nem Jézus Krisztushoz, hanem önmagunkhoz hívjuk az embereket. Jézus Krisztus nem az önmagunkról, hanem az Őróla való tanúskodásra hív el bennünket.

Ézsaiás 31

147. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Jézus Krisztus első csodája az, hogy emberekből új embereket formál, akiket tanítványaiként elhív az Ő követésére.

– 1. Ki az, aki elhív? - Jézus Krisztus, aki Isten hatalmával nem csupán lát, hanem meglát bennünket, abban az élethelyzetben, amiben éppen vagyunk. - A leendő tanítványok belefeledkeznek a mindennapok egykedvű munkájába, fel sem néznek, halásznak, hogy megéljenek (18). Jézus Krisztus meglát, és megszólít abban a helyzetben, amiben éppen vagyunk (19). - Szava mindig telitalálat, és „azonnal” kimozdít a „holtpontról”, vagyis Jézus Krisztus szava egyben hatalmas cselekvése is (20). Ez az „azonnal” még akkor is „azonnal”, ha testi szemekkel egy folyamatnak tűnik; hiszen a mag csírázása azonnal megindul, noha hosszú idő telik el még a látható növekedésig, a gyümölcstermésről nem is beszélve. - Amikor Ő szól, kihív a régiből az újba, az üdvösségre és a szolgálatra; a leggyakrabban úgy cselekszi ezt, hogy a régiben megújult szívvel megtart. - Micsoda hatalom, amelyet egyedül Ő végezhet el, ezért a tanítványok elhívásának nincs emberi előzménye, csak isteni, hiszen Ő a világ teremtése előtt gondolt ránk.

– 2. Kiket hívott el? - Már itt is kiderül, hogy különböző, „mindenféle” embereket hívott el tanítványainak. Jézus követése ugyanis nem vallási aktus, hanem maga az élet. Olyan ez, mint amikor az alagútban „autózva” követem a fényeket a túloldal teljes világosságáig. Erre az „életes” vezetésre mindenkinek szüksége van. Enélkül ott pusztulunk az alagút sötét „szűkségében”. Péter és András szegényebbek voltak, akik a partról vetették ki a hálóikat; Jakab és János tehetősebbnek mutatkoznak Márk leírásában, hiszen hajóik és napszámosaik vannak. Ha megnézzük a tizenkettő és a még tágabb tanítványi kört, kiderül, hogy Jézus különböző szociális, társadalmi, politikai, kegyességi hátterű embereket hívott el az Ő követésére; hiszen „az élet teljessége”, amit Ő kínál, az mindezek felett áll. – Azokat hívta el Jézus, akik mindent otthagytak érte, ami nem volt Istennek tetsző, mint ahogy Máté otthagyta a vámszedő asztalt; de akiket aztán megújulva visszahelyezett régi életükbe, de új szívvel. Pár verssel lentebb világossá lesz, hogy nem hagytak ott „mindent” Jézusért, nem hagyták ott például a családot, hanem Jézus Krisztus követésében megújulva tértek vissza oda. Péter is elvitte Jézust a családjához, aki meggyógyította az anyósát (29-30). – Ebben a tanítványságban Jézus Krisztus végig megmaradt Mesternek; nem pedig az történt, hogy a tanítvány egyszer csak tanítóvá lett. Itt mindig az Úr a Mester, aki erőt és értelmet ad az életnek ebben az örök tanítványságban, miközben Ő nem csupán megtanított arra, hogy kinek és mit hiszek, hanem élő hittel ajándékozott meg.

– 3. Mire hívott el? Arra, hogy az Ő tanúivá legyünk. A kép: emberhalászat, nehéz és félreérthető kép, amely jelzi a keresztyén szolgálat félreértését, kísértéseit is. Az emberhalászatra csak akkor van „jogunk”, ha mi csak eszközök vagyunk és valójában az Úr az, aki ezt végzi. Életveszélyes, ha mi kezdünk el embereket halászni, misszió címén, mert akkor valójában az történik, mint amikor a halat kifogják, hálóba rekesztik, majd megeszik. Sokszor ez az, amit misszió címén végzünk, vagyis nem Jézus Krisztushoz, hanem önmagunkhoz hívjuk az embereket. Jézus Krisztus nem az önmagunkról, hanem az Őróla való tanúskodásra hív el bennünket.

Victor János „mindent” elmondott erről a szakaszról, néhány sorban. – 1. Mikor kezdte el Jézus a munkáját? Jézus akkor kezdte el működését, amikor Keresztelő János fogságban, majd halálával bevégezte a saját útját (12). Jézus nem siet hűséges útkészítőjét megsegíteni, mert elsősorban nem az a küldetése, hogy övéit ennek a világnak nyomorúságaiból csodálatosan kimentse, valami „boldog keresztyénségre”, hanem az, hogy megváltsa övéit az örök életre, és erőt adjon az itteni bátor bizonyságtételre, minden körülmények között. – 2. Hol kezdte el Jézus a működését? Saját hazájában szólt és cselekedett, annak is a legelesettebb részében, északon, Galileában (Ézsaiás 8,23-9,1). Nem az a kérdés, hogy hol vannak a sokat ígérő alkalmak. Isten elsőként a sajátjainkhoz, valamint a leghálátlanabb, legnehezebb munkamezőre küld (13-16). – 3. Hogyan kezdi el Jézus a küldetését? Ő tele van új mondanivalóval, és mégis Keresztelő János szavait ismétli (17). Majd később kiderül, mennyivel több az Ő küldetése ennél. Gyanús, ha valaki azonnal meg akarja mutatni, hogy ő jobb, több, újabb az előtte járóknál.

Ézsaiás 30,19-33

275. dicséret

* A teljes magyarázat:

Victor János „mindent” elmondott erről a szakaszról, néhány sorban.

– 1. Mikor kezdte el Jézus a munkáját? Jézus akkor kezdte el működését, amikor Keresztelő János fogságban, majd halálával bevégezte a saját útját (12). Ezzel összefüggésben fontos az is, hogy Jézus nem siet hűséges útkészítőjét megsegíteni, mert elsősorban nem az a küldetése, hogy övéit ennek a világnak nyomorúságaiból csodálatosan kimentse, valami „boldog keresztyénségre”, hanem az, hogy megváltsa övéit az örök életre, és erőt adjon az itteni bátor bizonyságtételre, minden körülmények között. Jézus akkor kezdte el működését, amikor ennek a bátor bizonyságtételnek eljött az Istentől rendelt ideje a világban.

– 2. Hol kezdte el Jézus a működését? Saját hazájában szólt és cselekedett, annak is a legelesettebb részében, északon, Galileában (Ézsaiás 8,23-9,1). Nem az a kérdés, hogy hol vannak a sokat ígérő alkalmak. Isten elsőként a sajátjainkhoz, valamint a leghálátlanabb, legnehezebb munkamezőre küld (13-16).

– 3. Hogyan kezdi el Jézus a küldetését? Ő tele van új mondanivalóval, és mégis Keresztelő János szavait ismétli (17). Majd később kiderül, mennyivel több az Ő küldetése ennél. Gyanús, ha valaki azonnal meg akarja mutatni, hogy ő jobb, több, újabb az előtte járóknál; pedig folyamatosan ezt tapasztaljuk. Jézus Krisztus eljövetele óta nem is kell újat hirdetni, tenni; mint ugyanazt mondani és élni: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, aki a halál árnyékában világosságot ragyogtatott (16).

- 1. Az első kísértés a kenyér (3-4): a puszta lét biztosítása, lehetőleg minél jobban, minél többet. Mindenki ezt akarja, minden irigység gyökere ez. A legszegényebb és a leggazdagabb, másképp, de ugyanerre hajt. A kultúrák harcának gyökere és minden képmutatás forrása is ez. A látható nyomor zsarolva tör a jólétre. Jézus nemet mond erre a lelkületre. - 2. A második kísértés a „vallás” (5-7): Isten nevét emlegetve igazságról szólni, cselekedni, csodákban bízni, elszakadni a mindennapok valóságától, mintha levetnénk magunkat sok emeletnyi magasságból, mert az Isten majd megóv. Hazugság minden olyan vallás, amely saját magát igazolja, miközben nem mer szembenézni azzal, ami van, és a legaljasabb illúziókba kerget. Jézus Krisztus erre is határozottan nemet mond, mint a Sátán mesterkedésére. - 3. A harmadik kísértés pedig a hatalom (8-10): amelyben az első két kísértés egyesül. A hatalom érdekérvényesítés. Nem elég a kenyér és a vallás; az kell, hogy mások kenyere és hite felett én rendelkezzek. A hatalom az, amikor valaki ezt a maga köreiben megvalósítja és diktál mások kenyere és hite (igazsága) felett. Már a homokozóban elkezdődik ez a harc. Jézus Krisztus erre is nemet mond. Az Ő hatalma az volt, hogy nem akart itt hatalmat: így takarodásra kényszerítette a Sátánt.

Ézsaiás 30,1-18

156. dicséret

* A teljes magyarázat:

Három kísértés, negyven napos böjt közben. Jézus Krisztus legyőzte ezeket (1), jelezve, hogy Ő nem erkölcsi példa, hanem Isten Fia, aki hatalmasabb a “nagy szétdobálónál”, és nem csupán megindul azon, ha mi kísértést szenvedünk el, hanem megvált bennünket isteni erejével, hogy mi is győztesen nézhessünk szembe a kísértésekkel (Zsidókhoz írt levél 2,18).

- 1. Az első kísértés a kenyér (3-4): a puszta lét biztosítása, lehetőleg minél jobban, minél többet. Mindenki ezt akarja, minden irigység gyökere ez. A legszegényebb és a leggazdagabb másképp, de ugyanerre hajt. A kultúrák harcának gyökere és minden képmutatás forrása is ez. A kövekből is kenyér, jólét lesz, fogyasztás a végtelenségig, azoknál is, akiknél még másként jelentkezik a „tobzódás”. A látható nyomor zsarolva tör a jólétre. Jézus nemet mondott erre a lelkületre.

- 2. A második kísértés a “vallás” (5-7): Isten nevét emlegetve igazságról szólni, cselekedni, csodákban bízni, elszakadni a mindennapok valóságától, mintha levetnénk magunkat sok emeletnyi magasságból, mert az Isten majd megóv. Hazugság minden olyan vallás, amely saját magát igazolja, miközben nem mer szembenézni azzal, ami van, és a legaljasabb illúziókba kerget. Jézus Krisztus erre is határozottan nemet mond, mint a Sátán mesterkedésére.

- 3. A harmadik kísértés pedig a hatalom (8-10): amelyben az első két kísértés egyesül. A hatalom érdekérvényesítés. Nem elég a kenyér és a vallás, az kell, hogy mások kenyere és hite felett én rendelkezzek. A hatalom az, amikor valaki ezt a maga köreiben megvalósítja és diktál mások kenyere és hite (igazsága) felett. Már a homokozóban elkezdődik ez a harc. Jézus Krisztus erre is nemet mond. Az Ő hatalma az volt, hogy nem akart itt hatalmat; így takarodásra kényszerítette a Sátánt ebben is.

Prospero mondja Shakespeare Viharjának végén: bocsássatok meg és bocsássatok el. Nincs nagyobb ajándék, mint amikor valaki bocsánatot nyerve, másoknak megbocsátva, Krisztussal távozik a világból, aki legyőzte a kísértőt (11).

Amikor Jézus megkeresztelkedett, három jelet adott az Isten. Ezekből most a harmadikat emeljük ki.  Amikor Jézus megkeresztelkedett, megszólalt az Atya és „igehirdetésében” egyértelműen kimondta, meghirdette, hogy kicsoda Jézus Krisztus: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (17). Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az igehirdetés lehetősége és minden keresztyén bizonyságtétel feladata azóta is csak ez: ilyen egyértelműen rámutatni Krisztusra. Ebből is kihallható az újabb örömhír, miszerint mi is Isten gyermekei lehetünk, akikben gyönyörködni lehet; sőt, mi is gyönyörködhetünk egymásban, hiszen bennünk is gyönyörködik az Isten. Nem a másik szépségében, hatalmában, „külső dolgaiban” gyönyörködünk, mert ez érdekvezérelt gyönyörködés. Az igazi gyönyörködés Isten színe előtt minden érdek nélkül történik. Jelen van itt a teljes Szentháromság, az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Az egész jelenet kifejezi a keresztyén üzenetet, Isten Fia, beállt a többiek közé, közénk a sorba és megkeresztelkedett (13-15). A gyermekkeresztség mindig ezt hirdeti meg: Isten előbb cselekedett érettünk, minden kegyelem: az Ő szeretete mindent megelőz.

Ézsaiás 29

124. zsoltár

* A teljes magyarázat:
Amikor Jézus megkeresztelkedett, három jelet adott az Atya.
– 1. Amikor Jézus megkeresztelkedett, megnyílt az ég (16). Jézus Krisztus eljövetelével minden emberi „zártság” megoldódott, időlegesen elhordozhatóvá lett. A nyitott ég azt hirdeti, hogy van út Istenhez és egymáshoz. A nyitott ég annak bizonyossága, hogy velünk van az Isten (Máté 1,23). Nincs ennél nagyobb örömhír, mert sokféle „zártságban” szenvedünk, egyéni, egyházi, közösségi értelemben egyaránt; ide sorolva adottságaink, lehetőségeink, tehetségünk, egymáshoz való viszonyulásunk, nézetkülönbségeink, vallásosságunk feszítő zártságait. Hatalmas örömhír, hogy a nyitott ég szabadulást hirdet, de ennek a szabadításnak itteni áldása az, hogy az ember elfogadja, boldogan kitölti, bölcsen kezeli és Isten akarata szerint, az Ő Lelkének erejével „tágítja” a kereteit. Végezetül úgyis eljön az Istentől való szabadság.
– 2. Amikor Jézus megkeresztelkedett leszállt rá a Szentlélek (16). Isten Lelke éltet, hitet ajándékoz és adott időben egy konkrét feladatra teljesen betölt. Ez az utóbbi történt Jézus Krisztussal, működésének kezdetén. Ez a jel ugyanakkor azt is hirdeti, hogy Isten Lelke a lélektelen, sivár (hitetlen), durva (agresszív), halálos (kárhozatos) emberi életet „lelkessé”, „szentlelkessé” teszi.
– 3. Amikor Jézus megkeresztelkedett, megszólalt az Atya és „igehirdetésében” egyértelműen kimondta, meghirdette, hogy kicsoda Jézus Krisztus: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (17). Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az igehirdetés lehetősége és minden keresztyén bizonyságtétel feladata azóta is ez: ilyen egyértelműen rámutatni Krisztusra. Ebből is kihallható az újabb örömhír, miszerint mi is Isten gyermekei lehetünk, akikben gyönyörködni lehet; sőt, mi is gyönyörködhetünk egymásban, hiszen bennünk is gyönyörködik az Isten. Nem a másik szépségében, hatalmában, „külső dolgaiban” gyönyörködünk, mert ez érdekvezérelt gyönyörködés. Az igazi gyönyörködés Isten színe előtt minden érdek nélkül történik.
– 4. Jelen van itt a teljes Szentháromság, az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Az egész jelenet kifejezi a keresztyén üzenetet, Isten Fia, beállt a többiek közé, közénk a sorba és megkeresztelkedett (13-15). A gyermekkeresztség mindig ezt hirdeti meg: Isten előbb cselekedett érettünk, minden kegyelem: az Ő szeretete mindent megelőz.

Térjetek meg! Ezzel a felszólítással készítette elő Keresztelő János Jézus Krisztus eljövetelét. – 1. Térjünk meg, mert egészen közel van már az Isten országa, az Isten akaratának megvalósulása, melynek gyümölcse igazság, békesség és öröm. Ennek az országnak az eljövetelét hirdette meg Keresztelő János hitelesen (4) és határozottan (3), Isten ígéreteinek beteljesedéseként (3). – 2. Térjünk meg, mert nem jó úgy, ahogy eddig mentek a dolgok: a görbét ki kell egyenesíteni (3); a bűn görbeségének kiegyenesítésére azonban csak az Isten ereje, megváltó szeretete képes (5-6). Isten mindent tud és lát, a szerepeinket eljátszhatjuk, de tartósan nem lehet képmutatásban élni. Isten haragja nem a romlott embert bünteti meg, hanem a romlottságától akarja megtisztítani, hogy Isten eredeti szándéka szerint életünk fája jó gyümölcsöket teremjen, kivágattatás és tűzre vettetés helyett (7-10). – 3. Térjünk meg, mert van kihez megtérni, nem halandó emberekhez, nem mulandó eszmékhez, hanem az örök élet királyához, Jézus Krisztushoz, aki erősebb, nemcsak Keresztelő Jánosnál, hanem mindnyájunknál, és minden ártó hatalomnál. Ő megtisztít és „csűrbe takarít” bennünket. Ez az üdvösség (11-12).

Ézsaiás 28

118. zsoltár

A menekülés is lehet Isten akarata, hogy aztán később önátadó életet élhessünk, sokak javára. Jézus Krisztus esetében ez azt jelentette, hogy Isten megmenti Őt, mert aztán feláldozza magát a világért. Isten akarata nem a „pillanatnyi” megmenekülés, hanem a megváltás, az örök megmenekülés ajándéka. Mennyi veszély leselkedik ránk: sokféle „Heródesek” üldöznek (13), saját bűneinkről nem is beszélve, amelyek előbb-utóbb szintén ellenünk fordulnak; míg végül legyőz a betegség és a halál. Nincs menekvés! Isten azonban nemcsak óvja, védi az övéit, hanem végső menekvést ajándékozott nekünk, abban a Jézus Krisztusban, akit itt megmentett Heródes kezei közül. Ebben azonban az Úr eszköze volt az engedelmes, éjszaka is az Ő kijelentésére figyelő, azt azonnal cselekvő József (15).

Ézsaiás 27

80. zsoltár

* A teljes magyarázat:
- A menekülés is lehet Isten akarata, hogy aztán később önátadó életet élhessünk, sokak javára. Jézus Krisztus esetében ez azt jelentette, hogy Isten megmenti Őt, mert aztán feláldozza magát a világért. Jézus Krisztus megmenekül, hogy minket megváltson.
- Isten akarata nem a „pillanatnyi” megmenekülés, hanem a megváltás, az örök megmenekülés ajándéka.
- A mi menekülésünk azért nem hasonlítható a szent család meneküléséhez, mert mi többnyire a saját irhánkat mentjük, megmenekülésünk után is önző életet élünk, és a menekedés mindig csak időleges, mert a halál elől nincs menekvés. Mennyi veszély leselkedik ránk, mennyei ellenség, hatalmasság, akik halálra keresnek bennünket (13); sokféle „Heródesek” üldöznek, saját bűneinkről nem is beszélve, amelyek előbb-utóbb szintén ellenünk fordulnak; míg végül legyőz a betegség és a halál. Nincs menekvés!
- Isten azonban nemcsak óvja, védi az övéit, hanem végső menekvést ajándékozott nekünk, abban a Jézus Krisztusban, akit itt megmentett Heródes kezei közül.
- Ebben azonban az Úr eszköze volt az engedelmes, éjszaka is az Ő kijelentésére figyelő, azt azonnal cselekvő József (15).
- Jézus Krisztusban beteljesedett Isten ígérete, az egyiptomi szabadulás „mintájára”: a mi Urunk is onnan lép elő (19-23), hogy a mindenféle halál „Egyiptomából” megmentsen minket (Jeremiás 31,5). Lám, még a „fogság” is véd, ádáz gyilkosoktól (16-18), ha az Úr visz oda!

A napkeleti bölcsek története azért meghatározó üzenete a karácsonyi történetnek, mert éppen azt hirdeti, hogy aki karácsonykor született, nem egy újabb „kultúrát” teremtett, hanem felette áll minden vallásnak és nézetnek, mert Ő minden nép, minden ember, minden kultúra számára az egyetlen megoldás, a megváltás. – 1. Minden kultúra értékes, de önmagában csak öncélú, sőt halálosan veszélyes is lehet, mert csak Jézus Krisztusban érheti el végső célját. – 2. Ezek a bölcsek „kilépnek mindenféle legendából”, és máig egyértelműen hirdetik, hogy a „kelet” számára is csak a Megváltóban adatik nagy öröm (10), örökkévaló kincs (11), miközben a saját kultúrájuk is csak így telik meg mennyei tartalommal (12). – 3. Ugyanakkor ez a történet ma a „nyugat” számára is üzenet. A „nyugat” hiába büszkélkedik a saját bölcsességével; - amíg újra el nem indul a Jézus Krisztushoz vezető úton, és leborulva újra nem Őt kezdi el imádni (1-2), addig minden okossága gyilkos-öngyilkos hatalmaskodás és gőg. – Összegezve: „kelet” és „nyugat” egyaránt tobzódó Heródessé lesz, amely mindent felemészt, élő hit nélkül (7-8).

Ézsaiás 26

46. zsoltár

* Kelet, az európai ember számára titok; - ezért vagy félelmetesen idegen kultúra, - vagy éppen ezért izgalmas világ, mert egészen más, mint a miénk. Nem is ez a lényeges, hiszen a kultúrákat, az egymáshoz való viszonyukban lehetetlenség összevetni.

Mi többet látunk, olvasva ezt az igeszakaszt, mint akkor a történet főszereplője, József. Mi tudjuk, hogy Máriával mi történt, és a Szentlélektől van áldott állapotban (18). A hit mindig többet tud és többet lát, nagy összefüggéseket. Micsoda kegyelem, hogy József a valóságos történések ismerete előtt is „emberséges” maradt, mert ő az Isten gyermeke volt, akit nem ragad el az indulat a „részismeretek” birtokában, mint ma sokakat (olvass csak internetes véleményeket, ölnek!). Lám, József titokban akarta elbocsátani Máriát, mert noha emberileg joggal gyanakodhatott volna, mégis, továbbra is szerette Máriát, és nem akarta, hogy baja essen, mint házasságtörő asszonynak, hiszen a jegyesség akkor szinte a házassággal azonos értékű jogi viszony volt (19). Akiket az Isten magának választott, azok a kellő időben megkapják a „kijelentést” is, hogy döntő helyzetekben ne féljenek irgalommal cselekedni (20).

Ézsaiás 25

107. zsoltár

* A teljes magyarázat:
- Mi többet látunk, olvasva ezt az igeszakaszt, mint akkor a történet főszereplője, József. Mi tudjuk, hogy Máriával mi történt, és a Szentlélektől van áldott állapotban (18). A hit mindig többet tud és többet lát, nagy összefüggéseket. Micsoda kegyelem, hogy József a valóságos történések ismerete előtt is „emberséges” maradt, mert ő az Isten gyermeke volt, akit nem ragad el az indulat a „részismeretek” birtokában, mint ma sokakat (olvass csak internetes véleményeket, ölnek!).
- Lám, József titokban akarta elbocsátani Máriát, mert noha emberileg joggal gyanakodhatott volna, mégis, továbbra is szerette Máriát, és nem akarta, hogy baja essen, mint házasságtörő asszonynak, hiszen a jegyesség akkor szinte a házassággal azonos értékű jogi viszony volt (19).
- Vannak olyan emberek, akik „definiált” hit nélkül is olyanok, mintha hinnének. Ezek így is az Úr gyermekei, akiket az Isten kellő időben megnyer az élő, látható hitnek is. Ezért fordulhat elő, hogy sokszor a „hivatalos” hívő embertelenebb, mint az, aki nem emlegeti állandóan az Urat. Isten látja igazán az övéit.
- Akiket az Isten magának választott, azok a kellő időben megkapják a „kijelentést” is, hogy döntő helyzetekben ne féljenek irgalommal cselekedni (20).
- Aki ismeri az örömhírt, az megváltottan szabad ember, nincs kiszolgáltatva apró érdekeknek; miért is lenne, hiszen tudja: „velünk az Isten” (23), beteljesedik az, amit az Úr mondott (22). Az ilyen ember a szabadságát is Istennek való engedelmességben élheti meg (24).

3. A nemzetségtáblázat sajátossága: asszonyok szerepelnek a családfában. Már ez szokatlan jelenség. Na, de milyen asszonyok? Parázna nők nevei olvashatók itt, amíg Izráel törzsanyái hiányoznak. Támár, aki paráznának öltözve csábította el Júdát, hogy gyermeke legyen tőle (3). Ráháb, aki nagy szolgálatot tett a honfoglalóknak, de hivatásos parázna volt. Ruth, aki Boázt éjszakai fekhelyén felkereste, hogy később feleségül vetesse magát vele (5). Betsabé, aki férjes asszony létére lett Dávidé, és akiért Dávid nemcsak a paráznaság, hanem a gyilkosság bűnét is elkövette (6). Nem a sokféle paráznaság bűnét mentegeti itt az Ige, hanem hirdeti, hogy Jézus Krisztus megbocsátja, megtisztítja, kiemeli életünket a világ összes mocskos hűtlenségéből. Ne csak a férfi-nő viszonnyal kapcsolatos hűtlenségekre gondoljunk. Sokkal mocskosabb paráznaságokkal van tele a világ, mint ami a férfi-nő viszonyban valaha is előfordulhat, mert ez legalább Isten által belénk vetett vágy, valójában szent kívánás. Sajnos, erre a leginkább tetten érhető „paráznaságra” mutogatva leplezzük a többit. Arról most nem is beszélek, hogy Jézus Krisztus végre helyére teszi a nőt is: szereti, megváltja, felszabadítja, megtisztítja, és a „helyére” (!) teszi, a férfi mellé, pontosabban fogalmazva a férje (nem a partnere) mellé.

Ézsaiás 24

50. zsoltár

* Egyéb üzenetek a Máté által közölt nemzetségtáblázatban:
- A nemzetségtáblázat kifejezi Isten ígéreteinek beteljesedését. Jézus Krisztusban beteljesedett Izráel egész története. Őbenne beteljesednek Isten ígéretei: amit Ábrahámon át a föld minden nemzetségére vonatkozóan adott (1Mózes 12,3).
- A nemzetségtáblázat szerkezete világosan tagolt. A nemzetségtáblázat háromszor tizennégy nevet sorol fel (17): - Ábrahámtól a királyság koráig: itt Izráel népe kiemelkedik a népek közül; - a királyságtól a babiloni fogságig: itt Izráel egyre mélyebbre jut, miközben megszólal a megváltás ígérete és annak beteljesedése iránti vágy; - a harmadik szakasz az új királyságig, Jézus Krisztusig vezet.
- Az öröm, gyász és kegyelem korszaka fölött Jézus Krisztus tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8)
- Isten beteljesíti ígéreteit. Ez pedig a nemzetségtáblázatban szereplő nevek szerint mindenkinek szól.
- Isten felhasznál bennünket az Ő ügyében eszközül; és lám, az Ő kegyelme minden alkalmatlannak tűnő embert alkalmassá tehet.
- Ne legyek türelmetlen. Isten hosszú évszázadokon keresztül munkálta Jézus Krisztus eljövetelét, és munkálja az ígéretek beteljesedését.
- Isten az emberi történelemben teljesíti be ígéreteit. Az üdvtörténet a történelemben van jelen. Isten a történelem ura.
- Istenről soha nem tételekben, hanem mindig „elbeszélve” (narratíve) beszélhetünk, mert az Isten kegyelme ma is történik, míg a tétel mozdulatlanul birtokolni akarja az Istent. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség tételekre, de ezeket mindig újra kell gondolni.
- A nemzetségtáblázat vége a történelem célja: Jézus, a Krisztus, ezért a róla szóló híradás sem krónika, hanem evangélium, amely személyes részesedést kíván.
- Máté nyilván nem sorol fel minden őst, amit nem is kellett felsorolni ahhoz, hogy a nemzetségtáblázat hiteles, „teljes” legyen.
- Másolási tévedés valószínűleg, hogy egyes változatokban Ászá helyett Ászáf (7), Ámon helyett Ámos (10) szerepel. Így az ótestamentumi prófétákat és zsoltárosokat olvasták Jézus ősei közé.
- Jósiás (11) után azonban több júdai királyt nem sorol fel a szentíró.

A gyülekezetben rend legyen, nem rideg, de ékes rend. A gyülekezeti vezetők tisztsége ezért nem szűnt meg, az első vezetők nemzedékének eltávozása után sem (7). A vezetők felelősek a hívekért, akik pedig imádkoznak a gyülekezeti vezetőkért. Így mindnyájan megmaradnak a tiszta lelkiismerettel, örömmel végzett szolgálatban. „Vezetők” és „vezetettek” mindenben az Úr vezetését követik, tehát valójában csak egyetlen vezető létezik: az Úr. „Vezetők” és „vezetettek” váltják egymást, de mindig testvéri szeretettel viszonyulnak egymáshoz, nem csupán egymástól távol, hanem egymás közelében élve is (18). Ez a szeretet rendet szül. Ez a szeretetből fakadó rend azért lehetséges, mert a juhok nagy pásztora, a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadott a halálból, és szabaddá tett bennünket az Ő akaratának teljesítésére. Ez a szabadság munkálja bennünk azt, ami kedves Őelőtte (20-21).

Ézsaiás 23

155. dicséret

* A teljes magyarázat:
- A gyülekezetben rend legyen, nem rideg, de ékes rend.
- A gyülekezeti vezetők tisztsége ezért nem szűnt meg, az első vezetők nemzedékének eltávozása után sem (7). A vezetők felelősek a hívekért, akik pedig imádkoznak a gyülekezeti vezetőkért. Így mindnyájan megmaradnak a tiszta lelkiismerettel, örömmel végzett szolgálatban. „Vezetők” és „vezetettek” mindenben az Úr vezetését követik, tehát valójában csak egyetlen vezető létezik: az Úr. „Vezetők” és „vezetettek” váltják egymást, de mindig testvéri szeretettel viszonyulnak egymáshoz, nem csupán egymástól távol, hanem egymás közelében élve is (18).
- Ez a szeretet rendet szül.
- Ez a szeretetből fakadó rend azért lehetséges, mert a juhok nagy pásztora, a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadott a halálból, és szabaddá tett bennünket az Ő akaratának teljesítésére. Ez a szabadság munkálja bennünk azt, ami kedves Őelőtte (20-21).
- Ez a szabadság az örök élet tágasságából fakad, amely a földi életet is szabaddá teszi, akár az önkorlátozásra is.
- Ez a szabadság arra is utal, hogy nem birkák vagyunk, hanem juhok. A keresztyénség nem agymosás, mert gondolkodva, kételkedve, megkérdezve lehet miénk a keresztyén üzenet kincse.
- Ez a rend elfogadja az intést, számon tartja a gyülekezet tagjait, a fogságból szabaduló Timóteust, a máshol élő testvéreket; azaz egymást (22-25).
- Ez a rend is kegyelem, mert mindig a káosz szélén állunk. Ez a rend: Krisztus (25).

Nem általában a vezetőkről van szó, hanem azokról a „lelki vezetőinkről”, akik az Isten Igéjét hűen hirdették nekünk; azokról, akik az Isten eszközei voltak nem csak abban, hogy az Úr útját megtaláljuk, hanem abban is, hogy tanácsolva azon járjunk. Ez az üzenet több kérdést is felvet. – 1. Van-e ilyen, „halálig hiteles” lelki vezetőnk, aki elindított és tanácsol az úton? A „hívő” ember önhitt, mindent a legjobban tud; ő akar tanácsolni, szó sem lehet arról, hogy valaki őt tanácsolja. Túlzok, de éppen azért, hogy értsük mindazt, amit rejtetten mindig tapasztalunk a „hívő közösségekben”, bár soha nem fogalmazunk meg. A sztár-lelki vezetőket, ál-alázatukban is domináns keresztyéneket nem sorolom a lelki vezetők közé. – 2. A másik kérdés elénk hozza azt, hogy vajon a világi vezetőinknek mennyi közük van az Igéhez, a benne megfogalmazott evangéliumhoz és „törvényhez”? Hiszen ők „pillanatnyilag” tönkretehetik az életünket. – 3. Ugyanakkor jó tudni, hogy nem a vezetőktől függünk, hanem az Úrtól, aki mindig ugyanaz (8), aki nekünk maradandó várost épített (12-13). Ő, az igazán hívő embernek mindig ad igei-lelki vezetőt. Imádkozzunk, hogy világi vezetőink is ismerjék meg az Ige Urát (17).

Ézsaiás 22

364. dicséret

* A teljes magyarázat:

Nem általában a vezetőkről van szó, hanem azokról a „lelki vezetőinkről”, akik az Isten Igéjét hűen hirdették nekünk; azokról, akik az Isten eszközei voltak nem csak abban, hogy az Úr útját megtaláljuk, hanem abban is, hogy tanácsolva azon járjunk. Ez az üzenet több kérdést is felvet.

– 1. Van-e ilyen, „halálig hiteles” lelki vezetőnk, aki elindított és tanácsol az úton? A „hívő” ember önhitt, mindent a legjobban tud; ő akar tanácsolni, szó sem lehet arról, hogy valaki őt tanácsolja. Túlzok, de éppen azért, hogy értsük mindazt, amit rejtetten mindig tapasztalunk a „hívő közösségekben”, bár soha nem fogalmazunk meg. A sztár-lelki vezetőket, ál-alázatukban is domináns keresztyéneket nem sorolom a lelki vezetők közé.

– 2. A másik kérdés elénk hozza azt, hogy vajon a világi vezetőinknek mennyi közük van az Igéhez, a benne megfogalmazott evangéliumhoz és „törvényhez”? Ez azért fontos felvetés, mert látszólag az Ő döntéseiktől függ az életünk. Valóban, a világ vezetői teremthetnek olyan „pillanatnyi” helyzeteket, amelyek milliók életét nyomoríthatják meg, e földön akár „véglegesen” is.

– 3. Az igazán hívő ember, ennek ellenére tudja, hogy valójában nem tőlük függünk, hanem az Úrtól, aki mindig ugyanaz (8), aki meghalt, de feltámadott, hogy nekünk maradandó várost építsen (12-13). Ő, az igazán hívő embernek mindig ad igei-lelki vezetőt. Imádkozzunk, hogy világi vezetőink is ismerjék meg az Ige Urát (17).

Milyen Isten népe? – 1. A Krisztusban testvérek igazán, maradandóan szeretik egymást (1). – 2. A krisztusi ember mindig nyitott mások felé. A vendégszeretetnek azonban vannak határai, és elsősorban a közvetlen környezetünkben ölt testet; de éppen ezért érvényes az intés, miszerint a vendégszeretetről el ne feledkezzünk (2; 1Mózes 18,1-8). Ez ott kezdődik, hogy legalább legyünk kedvesek azokkal, akikkel együtt kényszerülünk lenni, és valamit tegyünk értük. Olyan ritka ma már a „vendégszeretetnek” ez a legelemibb formája is: mindenki fáradt, ideges, türelmetlen, és ha teheti, „uralkodó”. – 3. Pedig mindnyájan testben élünk, és ez a test nagyon tud fájni, egyszer elgyengül. Mindenki megéri majd, hogy tehetetlenül a másikra szorul (3). – 4. Legyünk tiszták házasságban (4), pénzügyekben (5); hiszen a hívő ember megelégedett (1Timóteus 6,6). – Milyen magas a mérce! Csak azzal a bizonyossággal lehetséges, hogy az Úr nem hagy el bennünket.

Ézsaiás 21

68. zsoltár

* A teljes magyarázat:

A legnehezebb, legnyomorúságosabb helyzetekben is megtart bennünket hitünkben a mi Urunk. Ez láthatóvá is lesz rajtunk mások számára. Milyen tehát az Isten népe?

– 1. A Krisztusban testvérek igazán szeretik egymást: „A testvéri szeretet legyen maradandó” (1).

– 2. A krisztusi ember mindig nyitott mások felé. A vendégszeretetnek azonban vannak határai, és elsősorban a közvetlen környezetünkben ölt testet; de éppen ezért érvényes az intés, miszerint a vendégszeretetről el ne feledkezzünk (2; 1Mózes 18,1-8). A vendégszeretet ott kezdődik, hogy legalább legyünk kedvesek azokkal, akikkel együtt kényszerülünk lenni, és valamit tegyünk értük. Olyan ritka ma már a „vendégszeretetnek” ez a legelemibb formája is: mindenki fáradt, ideges, türelmetlen, és ha teheti, „uralkodó”.

– 3. Pedig mindnyájan testben élünk, és ez a test nagyon tud fájni, egyszer elgyengül. Mindenki megéri majd, hogy tehetetlenül a másikra szorul: „Ne feledkezzünk meg a foglyokról, a gyötrődőkről, hiszen magunk is testben élünk” (3).

– 4. Isten népének tagjai csakis tisztán, hitelesen valósíthatják meg a fentieket. Legyünk tiszták házasságban (4), pénzügyekben (5); hiszen a hívő ember megelégedett (1Timóteus 6,6).

Milyen magas a mérce! Csak azzal a bizonyossággal lehetséges megvalósítani, hogy az Úr nem hagy el bennünket, ezért valójában senki és semmi nem árthat nekünk (5Mózes 31,6).

A megrendülés mindig Isten Lelkének munkája. Az ember ilyenkor elhagyja a mindennapi „rutint”, átgondolja életét, és változtatni akar. Saját erőnkből azonban nem tudunk változtatni, legfeljebb csak átmeneti időre. – 1. Isten Igéje rendíthet meg bennünket úgy, hogy abból új és örök élet támad, vagyis valóságos megoldás. Kegyelmi állapot, ha valaki Isten Igéjét megrendülve, az új életet megragadva fogadhatja. Ezért olvassuk a mai Ige figyelmeztetését: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (25) Isten, Jézus Krisztusban szólt hozzánk, a végső megoldás, megváltás zálogaként. – 2. Az Úr hangja nemcsak a földet rendíti meg, hanem az eget is (Haggeus 2,6; 26). Ez a megrendülés a teremtett világ megváltozását, teljes megújulását jelenti. A teremtett dolgok megrendülnek, hogy megmaradjanak azok, amelyek nem rendülnek meg soha (26-27). Ez a mi reménységünk; azoké, akik üdvösségre rendültek meg. – 3. Ha pedig mi rendíthetetlen országot kaptunk, akkor rendíthetetlenül, hálával, szolgálattal, Istennek tetsző módon élhetjük életünket (28).

Ézsaiás 20

76. zsoltár

* A teljes magyarázat:
A megrendülés mindig Isten Lelkének munkája. Az ember ilyenkor elhagyja a mindennapi „rutint”, átgondolja életét, és változtatni akar. Saját erőnkből azonban nem tudunk változtatni, legfeljebb csak átmeneti időre.
– 1. Ezért arra a megrendülésre van szükségünk, amelyet nemcsak Isten indít el, hanem ezt a folyamatot Ő mindvégig kezében tartja. Isten Igéje rendíthet meg bennünket úgy, hogy abból új és örök élet támad, vagyis valóságos megoldás. Egyébként megrendülésünk csupán múló emberi érzelem, semmi több.
– 2. Kegyelmi állapot, ha valaki Isten Igéjét megrendülve, az új életet megragadva fogadhatja. Gyakran tapasztaljuk az ellenkezőjét. Ezért olvassuk a mai Ige figyelmeztetését: „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (25) Isten, Jézus Krisztusban szólt hozzánk, a végső megoldás, megváltás zálogaként. Ezért még konkrétabb az itt olvasható intés: Ha nem menekültek meg azok, akik elutasították a földi kijelentést, hogyan menekülnének meg azok, akik az egyetlen tökéletes kijelentést elutasították (25).
– 3. Az Úr hangja nemcsak a földet rendíti meg, hanem az eget is (Haggeus 2,6; 26). Ez a megrendülés a teremtett világ megváltozását, teljes megújulását jelenti. A teremtett dolgok megrendülnek, hogy megmaradjanak azok, amelyek nem rendülnek meg soha (26-27). Ez a mi reménységünk, azoké, akik üdvösségre rendültek meg.
– 4. Ha pedig mi rendíthetetlen országot kaptunk, akkor rendíthetetlenül, hálával, szolgálattal, Istennek tetsző módon élhetjük életünket (28).

Az Ó és Újszövetség közötti különbségtétel végigvonul az egész levélen. Itt a Sínai hegy (18-21) és a Sion hegye (22) szembeállításával történik mindez. – 1. A Sínai hegy a földi, az érzékelhető hegy; - a Sion, Isten városának, a mennyei Jeruzsálemnek hegye. – 2. A Sínai hegy magába foglalja az Isten érinthetetlenségét, az Istennel való találkozás „joggal halálos félelmét”; - a Sion hegye a Jézus Krisztusban bemutatkozott Isten áldott jelenlétének, és az Őbenne célba ért gyülekezet lakóhelyének kifejezője: Isten „megérinthető”, sőt Ő „érint meg”, üdvözít bennünket. – 3. A meggyilkolt Ábel vére elégtételért kiált (1Mózes 4,10); - Krisztus vére hatalmasabban beszél, mert megbékélést munkál. Micsoda kegyelem, hogy mi ennek az új, ünnepi seregnek tagjai lehetünk (22-23).

Ézsaiás 19

100. zsoltár

Mit jelent a keresztyén hitből következő keresztyén élet? – 1. Erősítsük a gyengéket. Aki a testi és lelki értelemben gyengéket gyámolítja, az mindig Isten eszköze, az Ő gyógyító hatalmának közvetítője (12-13). – 2. Törekedjünk mindenki iránt békességre, szent életre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat (14). Másként megfogalmazva ezt a gondolatot, arról van szó, hogy minden békétlenséget támasztó, agresszív, indulatos ember, hivatkozzon bár Istenre, Krisztusra, igazságra, vallásra; valójában soha nem látta az élő Istent, és kárhozatosan csak önmagába van bezárva, ezért a másik emberhez sem lehet sok köze. – 3. A keserűség miatt senki se hajoljon el az Isten kegyelmétől. Nehogy a mi felnövekedett keserűségünk másokat is megfertőzzön (15). Vigyázzunk, mert ez is nagy kísértés. A hívő ember nem keseredhet meg soha. – 4. Ne legyünk paráznák és közönséges lelkületűek (16). Ez általános értelemben is fontos, de most a hitünket illetően van itt szó erről. Ezért említi az Ige Ézsaut, aki egy tál lencséért feladta a hitét; vagyis Ézsau a legkisebb „itteniért” feladta az örök legnagyobbat.

Ézsaiás 18

67. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Mit jelent a keresztyén hit a gyakorlatban, Isten hívő népe között?

– 1. Erősítsük a gyengéket, minden lankadt, megroskadt, bármilyen formában elgyengült testvérünket. Isten megáldja ezt a szolgálatot. Aki a testi és lelki értelemben gyengéket gyámolítja, az mindig Isten eszköze, az Ő gyógyító hatalmának közvetítője. Soha nem csak a szakértelem gyógyít; sőt, a gyógyuláshoz nélkülözhetetlen az éppen elesett gyámolítása. Döbbenetes, hogy még az Isten népe között is pillanatok alatt leírjuk azokat, akik bármilyen formában gyengék, elesettek, elbuktak. Látványosan simogatjuk ugyan őket, de valójában már nem számítanak. Ne felejtsük el, hogy a mai Ige szerint, ezzel a magatartással valójában mi buktunk el, hiteltelenekké lettünk, ezért miattunk mások is megbotránkozhatnak, megbotolhatnak a hitben (12-13).

– 2. Törekedjünk mindenki iránt békességre, szent életre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat (14). Bátran emeljük most ki ezt az igeverset, hiszen igazán krisztusi. Másként megfogalmazva ezt a gondolatot, arról van szó, hogy minden békétlenséget támasztó, agresszív, indulatos ember, hivatkozzon bár Istenre, Krisztusra, igazságra, vallásra; valójában soha nem látta az élő Istent, és kárhozatosan csak önmagába van bezárva, ezért a másik emberhez sem lehet sok köze. Tapasztaljuk ennek kínkeserves jeleit manapság is.

– 3. A keserűség miatt senki se hajoljon el az Isten kegyelmétől. Nehogy a mi felnövekedett keserűségünk másokat is megfertőzzön (15). Vigyázzunk, mert ez is nagy kísértés. A hívő ember nem keseredhet meg soha.

– 4. Ne legyünk paráznák és közönséges lelkületűek (16). Ez általános értelemben is fontos, de most a hitünket illetően van itt szó erről. Ezért említi az Ige Ézsaut, aki egy tál lencséért feladta a hitét; vagyis Ézsau a legkisebb „itteniért” feladta az örök legnagyobbat. Folyamatosan ezt tesszük mi is, mert pillanatnyi érdekekért, élvezetekért, hatalomért beáldozunk mindent és mindenkit, ha lehetőségünk van rá. Pedig nem örökölhetünk áldást, ha nemet mondunk az Úrra. A könnyek is lehetnek későn hullatott könnyek, amelyek már az Istent sem hatják meg, mert annyi gonoszság terhel bennünket, miközben lejárt a kegyelmi idő. Ézsau már későn kereste az Urat, könnyek között (17). De jó, hogy még nincs későn.

Az üldöztetést szenvedő keresztyéneket bátorítja ez az igeszakasz. – 1. A bűn elleni harcban nem álltunk ellen egészen a vérig (4), vagyis még nem tettünk meg mindent azért, hogy Isten erejét kérve, győztesen vegyük fel a harcot a sokféle támadással szemben. Merjük szó szerint értelmezni ezt az Igét: nem vállaltuk még fel a Krisztus ügyét egészen a saját életünk odaadásáig. – 2. Elfeledkeztünk a bátorításról, amely nekünk és fiainknak szól (Jób 5,17), hogy ne csüggedjünk, ha próbatételek érnek bennünket, mert az Úr szeretetének jele az intés. Vegyük komolyan az Úr intését, tanuljunk abból (5-6); szenvedjük el azt, hiszen Isten úgy bánik velünk, mint gyermekeivel, akiket nevel (7). Fattyak vagyunk, nem pedig fiak, ha nincsenek az életünkben fenyítések (8). – 3. A „keresztyén happy” élet hiteltelen. Persze beteg ember az, aki szeret szenvedni. Mennyei Atyánk, az Ő szentsége, örök elgondolása, megkérdőjelezhetetlen szeretete alapján formál minket a próbatétellel, amely mindig a javunkat szolgálja (9-10). Pillanatnyilag minden fenyítés nehéz, keserves, soha nem örvendetes; de az örök életben tart, megedz (11).

Ézsaiás 17

285. dicséret

* A teljes magyarázat:
Az üldöztetést szenvedő keresztyéneket bátorítja ez az igeszakasz.
– 1. A bűn elleni harcban nem álltunk ellen egészen a vérig (4), vagyis még nem tettünk meg mindent azért, hogy Isten erejét kérve, győztesen vegyük fel a harcot a sokféle támadással szemben. Merjük szó szerint értelmezni ezt az Igét: nem vállaltuk még fel a Krisztus ügyét egészen a saját életünk odaadásáig. Persze nem jó szenvedni; amíg lehet, szeretünk élni! De a langymeleg keresztyénségnek most felkiáltójelesen szól a hitvalló, szenvedést is felvállaló bizonyságtétel fontossága. Sajnos, gyengék, elesettek vagyunk ebben. Elszomorító, de tünetszerű példát említek: amikor egy mellettem ülő, „jeles” keresztyén testvéremnek megemlítettem, hogy még megadatik nekünk az a tisztesség, miszerint meghalhatunk a mi Urunk Jézus Krisztusért; - erre a válasz egy kiadós ebéd utáni „büfi” volt. Senki nem vágyik meghalni, ne értsük félre a példát; ugyanakkor bizonyságtételünk gyengesége mégis abban van, hogy alig akarunk, tudunk, merünk áldozatot hozni Jézus Krisztus ügyéért.
– 2. Elfeledkeztünk a bátorításról, amely nekünk és fiainknak szól (Jób 5,17; Példabeszédek 3,11-12), hogy ne csüggedjünk, ha próbatételek érnek bennünket, mert az Úr szeretetének jele az intés. Vegyük komolyan az Úr intését, tanuljunk abból (5-6); szenvedjük el azt, hiszen Isten úgy bánik velünk, mint gyermekeivel, akiket nevel (7). Fattyak vagyunk, nem pedig fiak, ha nincsenek az életünkben fenyítések (8).
– 3. A „keresztyén happy” élet hiteltelen. Persze beteg ember az, aki szeret szenvedni. De, ha a földi apától elfogadtuk a fenyítést, mennyivel inkább el kell ezt fogadnunk a mennyei Atyánktól, aki nem ideig és a maga elgondolása szerint neveli övéit, hanem szentsége és örök elgondolása szerint formál minket, megkérdőjelezhetetlen szeretettel, mindig a javunkra (9-10). Pillanatnyilag minden fenyítés nehéz, keserves, soha nem örvendetes; de az örök életben tart, megedz, Isten igazságában részesít, békességet ad (11).

Hol van az a sok bizonyságtevő? – 1. A kifejezés pontos: bizonyságtétel; hiszen amiről bizonyságot teszünk, annak valóságát, igazságát megtapasztaltuk; amit Jézus Krisztusról mondunk, abban bizonyosak vagyunk. Ez a bizonyosság a Szentlélek „tartása” bennünk, ami minden mélypontos válságunk idején is igaz bizonyosságként hordoz. A bizonyságtétel mindig hiteles. Nem bizonyságtétel az, amikor valaki rajongva, nyomulva szól Istenről. – 2. A hit hősei igaz és hiteles bizonyságtevők, akikre tekintve mi is bátorítást kapunk a bizonyságtételre. De ők csak példák, hitükben is gyarló emberek; ezért az erőt nem tőlük várjuk. – 3. Jézus Krisztus a hit szerzője és beteljesítője, amelyből minden hiteles bizonyságtétel fakad. Ő ajándékozza a hitet, miközben Ő az élő hit méltó tárgya is, valamint csak Ő tart meg mindvégig a hitben, hogy minden terhet, kísértést (1), támadást hittel kezeljünk; nehogy valamiképpen megfáradjunk, elcsüggedjünk, és alkalmatlanná legyünk a szolgálatra (3). Ő a bizonyságtevő, élő hit alanya és tárgya egyszerre.

Ézsaiás 16

283. dicséret

* A teljes magyarázat:

Ez így homályos tagmondat, ráadásul a tartalma nem is valós tapasztalatunk, mert hol van az a sok bizonyságtevő?

– 1. Viszont maga a kifejezés pontos: bizonyságtétel; hiszen amiről bizonyságot teszünk, annak valóságát, igazságát megtapasztaltuk; amit Jézus Krisztusról mondunk, abban bizonyosak vagyunk. Ez a bizonyosság a Szentlélek „tartása” bennünk, ami minden mélypontos válságunk idején is igaz bizonyosságként hordoz. A bizonyságtétel mindig hiteles. Nem bizonyságtétel az, amikor valaki rajongva, nyomulva szól Istenről. Az ilyen kommunikáció mindig hiteltelen, ahol valójában emberek akarnak meggyőzni, rászedni bennünket, Isten nevében.

– 2. A hit hősei igaz és hiteles bizonyságtevők, akikre tekintve mi is bátorítást kapunk a bizonyságtételre. De ők csak példák, hitükben is gyarló emberek; ezért az erőt nem tőlük várjuk, valójában nem rájuk tekintünk, hanem az Úr Jézus Krisztusra, aki nemcsak azt vállalta, hogy a szeretet és az irgalom halálos kockázatába belehaljon a kereszten, hiszen az ember minden szeretettel visszaél; hanem mindezt isteni erejével a feltámadás győzelmében tette (2).

– 3. Jézus Krisztus a hit szerzője és beteljesítője, amelyből minden hiteles bizonyságtétel fakad. Ő ajándékozza a hitet, miközben Ő az élő hit méltó tárgya is, valamint csak Ő tart meg mindvégig a hitben, hogy minden terhet, kísértést (1), támadást hittel kezeljünk; nehogy valamiképpen megfáradjunk, elcsüggedjünk, és alkalmatlanná legyünk a szolgálatra (3). Ő a bizonyságtevő, élő hit alanya és tárgya egyszerre.

Isten mindig az egész teremtett világra tekint és azon belül minden emberre. A hit hősei, akiket itt felsorol a levél írója, és akik Isten ügyéért mindenféle próbatételt felvállaltak, az Úr lelkének ereje és vezetése által tarthattak ki mindvégig. Valóban nem volt méltó rájuk a világ (38), mint ahogy Isten általuk közvetített szeretetére sem méltó a világ. Isten mégsem szűnik meg szeretni ezt a világot. Sőt, nemcsak őket, hanem másokat is, minket is részesít az Ő szeretetében. Ők nem nélkülünk, hanem velünk együtt jutnak el a teljességre. Isten szeretetének ne akarjunk mi határt szabni, mert Ő tudja mit és hogyan cselekszik. Nem a hősiesség üdvözít, hanem Isten megváltó szeretete. Nem is kell hősiességre törekedni; akár ki is mondhatjuk, hogy beteg ember az, aki szeret szenvedni; ugyanakkor legyünk bizonyosak abban, hogy a nehéz időkben Isten megadja az erőt övéinek a hitvalláshoz, és nem is terhel bennünket erőnk felett. Nem azért valljuk meg a hitünket, hogy üdvözüljünk, hanem azért adunk számot a bennünk lévő reménységről, mert a teljesség már a miénk (39-40).

Ézsaiás 15

191. dicséret