Nagyon fontos a mai igeszakasz kezdete: Vigyázzunk, mert mindig emberi elismerésre vágyunk, még az Isten tiszteletében, a kegyesség gyakorlásában is: az adakozásban, az imádságban, a böjtölésben; mindenben, amit teszünk, mások elismerésének kiérdemlése vezeti gyarló szívünket. Ez persze jogos igény, mert elismerés nélkül az ember belehal idő előtt az életbe. Emberi visszajelzés nélkül még a kegyesség is kiüresedik, elsorvad. Mégis vigyázzunk, két okból is. Egyrészt azért, mert nagyon vékony az a határ, amikor a bátorító visszajelzés észrevétlenül enged az egyre növekvő hiúság, önimádat, magamutogatás kísértésének. Másrészt, szokni kell, hogy idősödve már nincs visszajelzés: így nevel bennünket Isten a hitre, miszerint a legfontosabb visszajelzést Jézus Krisztus feltámadásában már megkaptuk, így minden „jutalom” már a miénk (4). Ezért az érett, hívő ember egyre inkább megtanul minden kürtöltetés nélkül, „öntudatlan”, minden számítás nélküli szeretettel adni, jót tenni, hiszen tudja, hogy ő már mindent megkapott az Atyától.
Ézsaiás 38
30. zsoltár
* A teljes magyarázat:
Az ember kegyessége három elemből áll: adakozásból (1-4), imádságból (5-15) és böjtölésből (16-18). Az Istennek tetsző kegyesség soha nem valamiféle versenyben mutatkozik meg, ahol láthatóvá és mérhetővé lesz, hogy ki a kegyességi élmunkás közöttünk. Aki a kegyesség gyakorlásában akar kiemelkedni, az hamis istentiszteletet gyakorol.
– 1. Ettől óv Jézus már az adakozás kapcsán is: ne emberek előtt, ne mutogatva, ne kürtöltetve tegyünk jót, mint akik emberi dicséretre és elismerésre várnak.
– 2. Vigyázzunk! Nagyon fontos a mai igeszakasz kezdete. Vigyázzunk, mert mindig emberi elismerésre vágyunk, még az Isten tiszteletében, a kegyesség gyakorlásában, az adakozásban, a jó cselekedetek gyakorlása során is; mindenben, amit teszünk, mások elismerésének kiérdemlése vezeti gyarló szívünket. Ez persze jogos igény, mert elismerés nélkül az ember belehal idő előtt az életbe. Emberi visszajelzés nélkül még a kegyesség is kiüresedik, elsorvad. Mégis vigyázzunk, két okból is. Egyrészt azért, mert nagyon vékony az a határ, amikor a bátorító visszajelzés észrevétlenül enged az egyre növekvő hiúság, önimádat, magamutogatás kísértésének. Másrészt, szokni kell, hogy idősödve már nincs visszajelzés: így nevel bennünket Isten a hitre, miszerint a legfontosabb visszajelzést Jézus Krisztus feltámadásában már megkaptuk, így minden „jutalom” már a miénk (4). Ezért az érett, hívő ember egyre inkább megtanul minden kürtöltetés nélkül, „öntudatlan”, minden számítás nélküli szeretettel adni, jót tenni, hiszen tudja, hogy ő már mindent megkapott az Atyától.
– 3. Szánalmas, amikor valaki nem tud háttérbe vonulni, és csak önmagát imádja, ezért bármit tesz, kürtöltet, mint az áldozat bemutatásakor tették ezt korábban Isten népének tagjai. Sok olyan aktív egyházi ismerősöm van, aki csak magáról tud beszélni, és csak a magáét fújja, képtelen meghallani azt, amit a másik mond; kérdezek valami egészen más területről, és ő továbbra is csak magáról, magát mondja. Urunk, kell a visszajelzés, de ne csak növeld, hanem érleld is a mi hitünket, hogy egyre inkább Te növekedj, mi pedig tudjunk kisebbé lenni (János 3,30).
