Mit jelent a keresztyén hitből következő keresztyén élet? – 1. Erősítsük a gyengéket. Aki a testi és lelki értelemben gyengéket gyámolítja, az mindig Isten eszköze, az Ő gyógyító hatalmának közvetítője (12-13). – 2. Törekedjünk mindenki iránt békességre, szent életre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat (14). Másként megfogalmazva ezt a gondolatot, arról van szó, hogy minden békétlenséget támasztó, agresszív, indulatos ember, hivatkozzon bár Istenre, Krisztusra, igazságra, vallásra; valójában soha nem látta az élő Istent, és kárhozatosan csak önmagába van bezárva, ezért a másik emberhez sem lehet sok köze. – 3. A keserűség miatt senki se hajoljon el az Isten kegyelmétől. Nehogy a mi felnövekedett keserűségünk másokat is megfertőzzön (15). Vigyázzunk, mert ez is nagy kísértés. A hívő ember nem keseredhet meg soha. – 4. Ne legyünk paráznák és közönséges lelkületűek (16). Ez általános értelemben is fontos, de most a hitünket illetően van itt szó erről. Ezért említi az Ige Ézsaut, aki egy tál lencséért feladta a hitét; vagyis Ézsau a legkisebb „itteniért” feladta az örök legnagyobbat.

Ézsaiás 18

67. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Mit jelent a keresztyén hit a gyakorlatban, Isten hívő népe között?

– 1. Erősítsük a gyengéket, minden lankadt, megroskadt, bármilyen formában elgyengült testvérünket. Isten megáldja ezt a szolgálatot. Aki a testi és lelki értelemben gyengéket gyámolítja, az mindig Isten eszköze, az Ő gyógyító hatalmának közvetítője. Soha nem csak a szakértelem gyógyít; sőt, a gyógyuláshoz nélkülözhetetlen az éppen elesett gyámolítása. Döbbenetes, hogy még az Isten népe között is pillanatok alatt leírjuk azokat, akik bármilyen formában gyengék, elesettek, elbuktak. Látványosan simogatjuk ugyan őket, de valójában már nem számítanak. Ne felejtsük el, hogy a mai Ige szerint, ezzel a magatartással valójában mi buktunk el, hiteltelenekké lettünk, ezért miattunk mások is megbotránkozhatnak, megbotolhatnak a hitben (12-13).

– 2. Törekedjünk mindenki iránt békességre, szent életre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat (14). Bátran emeljük most ki ezt az igeverset, hiszen igazán krisztusi. Másként megfogalmazva ezt a gondolatot, arról van szó, hogy minden békétlenséget támasztó, agresszív, indulatos ember, hivatkozzon bár Istenre, Krisztusra, igazságra, vallásra; valójában soha nem látta az élő Istent, és kárhozatosan csak önmagába van bezárva, ezért a másik emberhez sem lehet sok köze. Tapasztaljuk ennek kínkeserves jeleit manapság is.

– 3. A keserűség miatt senki se hajoljon el az Isten kegyelmétől. Nehogy a mi felnövekedett keserűségünk másokat is megfertőzzön (15). Vigyázzunk, mert ez is nagy kísértés. A hívő ember nem keseredhet meg soha.

– 4. Ne legyünk paráznák és közönséges lelkületűek (16). Ez általános értelemben is fontos, de most a hitünket illetően van itt szó erről. Ezért említi az Ige Ézsaut, aki egy tál lencséért feladta a hitét; vagyis Ézsau a legkisebb „itteniért” feladta az örök legnagyobbat. Folyamatosan ezt tesszük mi is, mert pillanatnyi érdekekért, élvezetekért, hatalomért beáldozunk mindent és mindenkit, ha lehetőségünk van rá. Pedig nem örökölhetünk áldást, ha nemet mondunk az Úrra. A könnyek is lehetnek későn hullatott könnyek, amelyek már az Istent sem hatják meg, mert annyi gonoszság terhel bennünket, miközben lejárt a kegyelmi idő. Ézsau már későn kereste az Urat, könnyek között (17). De jó, hogy még nincs későn.