Az igaz és bölcs ember bizonyosságban él. Az igaz és bölcs ember ezzel a bizonyossággal mindenkor tudja, hogy Isten kezében van az élete (1). Az ilyen ember azt is tudja, hogy ha megbomlana az elméje, és kételyek gyötörnék, az Úr szerető keze akkor sem engedi el az életét.  Ennek a bizonyossággal…

A hatalomra, a „királyra” szükség van, mert a hatalom biztosítja a rendet. Ebben a világban, hatalom nélkül, mindenen elhatalmasodna az emberi gonoszság, és mindent maga alá gyűrne a káosz (6). A felsőbbség nem élhet vissza a hatalmával, de törvényes keretek között élnie kell a hatalommal,…

Ebben a fejezetben a témák megszólaltatása a példabeszédek bölcs mondásainak műfaja szerint történik. Egy témát emelünk ki most, a sok közül. Van min bosszankodni. Egyrészt: sok bajt okozunk egymásnak, mi emberek, ami bosszantó. Másrészt: az ember sok tekintetben átéli e-világban a tehetetlenségét,…

A Prédikátor könyvének teológiája a tegnapi és a mai igeszakaszunkban, az alábbi témákban érvényesül.  A gazdagság, pénz, vagyon nagy témáját hozza az igeszakasz, valamint az ebből következő hatalmat, azaz a kapcsolati tőkét. Ezek nagy gondot jelentenek, mert észrevétlen foglyul ejtenek, és mindig…

Aki szereti a pénzt, aki szereti a vagyont, nem elégszik meg azzal (9). Nem arról van itt szó, hogy ne akarjuk a nyugodt és békés élethez szükséges alapjavakat megteremteni, megbecsülve örökségünket is, szüleink, nagyszüleink egész életének szorgos munkáját. Gyerekeimnek el is mondtam: „Ott kezdődik…

A szorgalmas, hűséges, odaadó munka, hit kérdése. Nem a munka üdvözít, hanem a hit, amely minden tevékenységében, ékes és szép rendben az Urat dicsőíti. Ez a hitből fakadó munka soha nem lesz gürcöléssé, abban mindig szent nyugodalmat tart a hit embere, hogy aztán reménységében mennyei erőkkel…

Ez az igeszakasz kapcsolódik a fejezet első szakaszához, amelyben előttünk áll az elnyomás kérdése (1–3). Ezért most mi is visszaugrunk ide. A szentíró maga előtt látja az elnyomottak könnyeit és mérhetetlen szenvedéseit, miközben nem segít rajtuk senki. Sokféle elnyomás nyomorgathat minket, de…

Nem jó egyedül (1Mózes 2,18). Az egyedülálló, társtalan ember, akinek nincs senkije, kiért fáradozik? Ezek az igeversek először is arra mutatnak rá, hogy a hívő élet szívdobbanása a szolgálat: nem csak önmagunknak élünk, elsősorban nem önmagunknak élünk; aki az Isten dicsőségére él, az másoknak él.…

Mi mondhatunk a birtoklásról?  Legyünk szorgalmasok, fáradozzunk, vagy hagyjuk magunkat többet élni? Nagy különbségek vannak a talentumok között, de ezt a kérdést a mi Urunk példázata megválaszolta (Máté 25,14–30): mindenkinek sáfárkodnia kell a saját talentumaival, nem szabad azt elásni, mert…

„Rájöttem!” – kiált fel a prédikátor. Ez valójában a megtérés; az a csoda, amikor az idő fogságában élő, sok mindent nem értő, a hiábavalóság és a halandóság átkát megtapasztaló ember számára (3,3; Róma 6,23) felragyog a feltámadott Krisztus! (Efezus 5,14)  A prédikátor ráébredt a legfontosabbakra,…

Isten szabta meg mindenek idejét, hiszen Ő – aki „időfölötti” – teremtette az időt is. Mindegyik rendelt idő egy külön üzenet, egy külön világ!  Amikor a rendelt idők megannyi alkalmára vonatkozó ellentétes felsorolásokat olvassuk, akkor bölcsességért könyörgünk, hogy az Úr vezessen bennünket, és…

Annyira kellemetlenül valós a prédikátor üzenete, hogy nem merünk nyílt színen ilyenn őszinték lenni, még a magyarázat kiindulásában sem. Pedig, szerintem, minden sorát értjük és rezonálunk rá.  Annyit példaként, hogy lelkészként számos életsorsot ismerek. Ezek az emberek ugyanabból a társadalmi…

A Prédikátor, mint Jeruzsálem királya élt a lehetőségeivel, és mindent kipróbált, amit csak lehetett, hogy életét jobbá tegye, nem tagadott meg magától semmi jót (10): élt az örömökkel (1–2); megitta a bort (3); fáradtságos munkával nagyszerű dolgokat alkotott (3–8); gazdaságát ezáltal is…

Izráel királya volt a Prédikátor, Jeruzsálemben (12). Salamon királyi tevékenységének (1,1) külső eseményeit olvashatjuk a történeti könyvekben. Itt a belsőt látjuk, ahogy mindezt megélte, a bölcsességet, a pompát, a nagyságot, a hatalmat, mások tiszteletét és elvárásait. Az események, a történések,…

A prédikátor könyvének teológiájából induljunk ki. A prédikátor istenfélelemmel néz szembe e „hasadt” világ tényszerű hiábavalóságaival. Ennek az istenfélelemnek egyik jele az, hogy Istenre hagyatkozva elfogadja Isten döntéseit, azokat nem perli, mert azok jók, és az ember számára, mélységük…

A gonosz ellen fel kell venni a harcot! De a gonoszt csakis az Úr győzheti le! Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy az Úrra hivatkozva, de mégis gyarló emberi indulattal kezdjünk el harcba szállni a gonosszal. Istené az ítélet, a mi harcunk a gonosz ellen, a krisztusi irgalomban nyilvánulhat meg.…

Veszedelmes a magabiztosság. Benjámin törzse a harmadik ütközetnek, két győzelem után, nagy magabiztossággal vágott neki. Először úgy tűnt, hogy ezt is győzelemre viszik (32). Nem is hiányzott a magabiztosság a benjámini seregből. A magabiztosság azonban nem kedves az Úr előtt, mert a magabiztos…

Ki az, aki tetten érheti a gonoszt, és kitakaríthatja azt?  A benjámini Gibea lakói fajtalan, gyalázatos gaztettet követtek el (6) az efraimi lévita és annak másodfelesége ellen. A lévita Izráel egész közösségét harcba hívta Benjámin törzse ellen (4–6), hogy kitakarítsák a gonoszt Izráelből (13),…

Úgy olvasom ezeket a fejezeteket is, mint Isten Igéjét, imádságos tisztelettel és alázattal. A Bírák könyvéről szóló egyes kommentárok a függeléknek nevezett záró fejezetek magyarázatát egyszerűen kihagyják. Bizony, bennem is felvetődött a kérdés: Mi építőt lehet találni ezekben a fejezetekben?…

A Bírák könyvének záró fejezetei arról szólnak, hogy mik történtek akkor, amikor nem volt király Izráelben (1). Fogalmazzunk a teljes Írás alapján úgy, hogy ha nem Isten, az egyetlen Úr az életünk királya – egyéni, egyházi és közösségi életünk királya –, akkor nem vesszük komolyan az Isten által…

Hányszor, de hányszor láttam pont ilyen esetet, mint amilyet Míká átélt. Most, bűnbánattal, hadd fogalmazzak kollektív módon! Éljük az életünket, észre sem vesszük, ahogy kialakítjuk életünk bálványait, „házi szentélyeit”, saját életünk fontos, biztonságosnak hitt pontjait – amelyek nélkül nem lehet…

Keressük azt a helyet, ezen a világon, ahol nem hiányzik semmi, ahol minden jó. Ez a hely azonban csakis Isten ajándéka lehet, és csakis hitben adatik nekünk: a maga teljességében majd „odaát”, hit által azonban már itt megízlelhető. Ez az ország az Isten országa. Nem mi hozzuk létre ezt az…

Ebben a fejezetben olvasunk lopásról, átkozódásról, saját vallás kialakításáról, bálványszobor készítéséről, amit ráadásul igaznak akarnak feltüntetni – mindenki a magáét –, ahogy ebben a történetben Míká (1–6), a saját maszek szentélyét és bálványozását egy nélkülöző, kiszolgáltatott lévitával…

Sámsonnak, az erős embernek, meg kellett tapasztalnia az erőtlenséget, a kiszolgáltatottságot, a totális megalázottságot, ahol a győztesek élvezettel szórakoztak nyomorúságán (22–25). Ma ennek az élvezkedésnek egészen kifinomult változatai vannak. Sámson nyomorúságában az Úrhoz fordult, Istenhez…

Sámson gyenge, sebezhető pontja az volt, hogy nem tudott ellent állni a szép nőknek, a timnai után egy gázai filiszteus nő következett, majd a Delila nevezetű. Ezt olvassuk a názír fogadalmú Sámsonról: meglátta a kívánatos nőt, megszerette, bement hozzá (1–4). Ezek közül egy nő sem a saját népe…