Izráel királya volt a Prédikátor, Jeruzsálemben (12). Salamon királyi tevékenységének (1,1) külső eseményeit olvashatjuk a történeti könyvekben. Itt a belsőt látjuk, ahogy mindezt megélte, a bölcsességet, a pompát, a nagyságot, a hatalmat, mások tiszteletét és elvárásait. Az események, a történések, a hírek csak a felszín, annak is egy szűk optikája.

Salamon itt arról szól, miszerint rászánta magát, hogy jobban megvizsgálja mindazt, ami az ég alatt történik (13). Óriási eredményeket ért el azóta az ember ezen a területen, ez Isten ajándéka is lehet. De az emberlétet ma másként éljük-e meg, mint Salamon? Salamon itt emberként áll előttünk. Merjünk most mi is hús-vér emberként válaszolni erre a kérdésre! Salamon hiábavaló bajlódásról, erőlködésről, a megjobbítás reménytelenségéről ír, mert ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni (15). A napi harcoktól, a világban dúló óriási küzdelmekig, bármi eszünkbe juthat! Idősebb korban már az is nagy kérdés, hogy mire szánjuk még rá magunkat egyáltalán, minek merjünk nekikezdeni? 

Mit jelent az a mondat, hogy „ami nincs, azt nem lehet számba venni”? (15) Ami nincs, azt valóban nem lehet számba venni. De nem csak az van, amit ki lehet mutatni. Sokkal több az élet ennél! (Lukács 12,23) Sokkal több az élet annál, mint amit az ember kikutathat (13). A legtöbb az az Isten, aki az életet adta, megtartja, Jézus Krisztusban megváltja és megjobbítja azt; a bajlódó királyét ugyanúgy, mint a bajlódó szegényét; ugyanis lényegileg nincs különbség. Az élő Isten az, aki kiegyenesíti azt, amit emberi erő soha nem tud egyenessé tenni. Ez a bűnbocsánat és az üdvösség. Az élő Isten megerősít és reménnyel ruház fel a bajlódásban, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban (1Korinthus 15,58). Ez a bizonyosság még arra is bölccsé tesz, hogy mi az, amit megvizsgáljunk, mi az, amire rászánjuk magunkat; és mi az, amivel nekünk egyáltalán nem, vagy már nem kell foglalkoznunk. Ne agyalj azon, ami nem a te asztalod, végképp ne bosszankodj azon; végképp ne akard te kézbe venni azt, ami egyedül az élő Istenre tartozik, hiszen Ő mindent jól intéz! (16–18)