Mi mondhatunk a birtoklásról? 

Legyünk szorgalmasok, fáradozzunk, vagy hagyjuk magunkat többet élni? Nagy különbségek vannak a talentumok között, de ezt a kérdést a mi Urunk példázata megválaszolta (Máté 25,14–30): mindenkinek sáfárkodnia kell a saját talentumaival, nem szabad azt elásni, mert dühösen irigyek vagyunk arra, akinek több talentum, azaz tehetség, készség, képesség, lehetőség jutott.

A mai igeszakaszban az a probléma is előttünk áll, hogy mikortól vált át a szorgalmas munka testet-lelket-idegeket felemésztő robottá, istentelen haszon- és munkamániává, amely nemcsak a nyugalom napját nem tudja megszentelni, de egyáltalán élni, szeretni, gyönyörködni, csak úgy lenni is képtelen. Hol vannak a lustaság, a szorgalom és a gürcölés határai? 

Isten Igéje azt mondja: jobb az egy maroknyinak megelégedetten örülni, mint a két- és sokmaroknyit hajszolni, és közben magunk körül mindent felfordítva, ebbe belehalni (4–6). Az egymaroknyinak is úgy örüljünk, hogy az is csak egy időre a miénk. Nagy nyereség az istenfélelem megelégedettséggel, mert semmit sem hoztunk a világba, ki sem vihetünk abból semmit (1Timóteus 6,6–7). „Van egy életkor, amikor már nincs külön az ünnep – az élet egésze ünnep. A többi nem érdekes.” (Márai Sándor)

Isten áldása az, amikor megadatik a mindennapi. Persze tesszük érte a dolgunkat, de nem gürcölve, nem elégedetlenül mindig többre vágyva, és végképp nem a másiktól elszerezve azt. A Biblia üzenete ez, a birtoklással kapcsolatban: Örülj nyugodtan a saját részednek, a saját maroknyi vagyonodnak; még akkor is, ha valakinek kisebb, valakinek nagyobb „marka” van. Minden gazdasági és egyéb progressziónak ellenében van Isten Igéje? Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a fejlődés hitetlen jólétet, gőgöt, önzést, igazságtalan viszonyokat teremt, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezt a folyamatot csak az ember nevezi fejlődésnek, valójában a halálba vezető út az. Isten az élet pártján áll. Isten nem a vagyon ellenében van, amely lehet, a szorgos munka gyümölcseként, az Isten áldása is. Isten a hitetlen önzés ellenében van, ebből hív bennünket megtérésre. A hitben vagyonos ember tudni fogja, hogy minden vagyon az Úré, ő csak egy időre kapta, hogy annak egy részét továbbadja másoknak.