– 1. Az eskü nem lehetséges, mert ha a beszédünk hamis, amely hamis szívből fakad, akkor az eskünk is csak hamis lehet. – 2. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy különösképpen az esküben, sokszor hivatkozunk Istenre. Az pedig lehetetlen, hogy a mi hamisságunk Isten tökéletes szentségével takarózzon (33). – 3. Ennél már csak az veszélyesebb, ha Jézus Krisztus ide vonatkozó tiltó szavait (34-36) úgy értelmezzük, hogy nem merünk állást foglalni, fogadalmat tenni, elköteleződni. Mi a helyes magatartás? Nem esküszünk, de alázatos bizonyossággal szólunk; nem takarózunk az Istennel, de számolunk az Úr újjászülő irgalmával, aki a döntő dolgokban, főként az Ő ügyében késszé tesz bennünket az igenre, és az ebből következő nemre; vagyis az elköteleződésre és a bizonyságtételre (37). – 4. De mindennél veszélyesebb az, amikor szó szerint vesszük Jézus Krisztus szavát, és csak „igenben” és „nemben” látjuk a világot, fanatikus, radikális, embertelen magabiztossággal. – A lényegben mutass biztos utat Urunk, beszédünkben hitvallásos bátorságot, életünkben hitelességet, azaz igent és nemet; de a részletekben adj hitvallásos szabadságot, örömöt és jókedvet.**

Ézsaiás 37

69. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Beszédünk árulkodik rólunk: hamis, mint a szívünk.

– 1. Az eskü éppen ezért nem lehetséges, mert ha a beszédünk hamis, amely hamis szívből fakad, akkor az eskünk is csak hamis lehet.

– 2. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy különösképpen az esküben, de gyakran egyéb beszédünkben is sokszor hivatkozunk Istenre. Az pedig lehetetlen, hogy a mi hamisságunk Isten tökéletes szentségével takarózzon (33).

– 3. Ennél már csak egy veszélyesebb, mégpedig az, hogy Jézus Krisztus ide vonatkozó tiltó szavait (34-36) úgy értelmezzük, hogy ne merjünk állást foglalni, fogadalmat tenni, elköteleződni; mert hamis szívünk eleve csak hamis beszédet mondhat, ezért nem képes tartós fogadalmat tenni, elköteleződésünk pedig szavainkban is csak érdekvezérelt, ügyeskedő, „diplomatikus” lehet, vagyis ide is és oda is kacsint. Ennek ellenében mi azt mondjuk, hogy nem esküszünk, de alázatos bizonyossággal szólunk; nem takarózunk az Istennel, de számolunk az Úr újjászülő irgalmával, aki a döntő dolgokban, főként az Ő ügyében késszé tesz bennünket az igenre, és az ebből következő nemre; vagyis az elköteleződésre és a bizonyságtételre (37).

– 4. De mindennél veszélyesebb, ami a beszédünket illeti; az, ami.kor szó szerint vesszük Jézus Krisztus szavát, és csak „igenben” és „nemben” látjuk a világot, fanatikus, radikális, embertelen magabiztossággal.

– 5. A lényegben mutass biztos utat Urunk, beszédünkben hitvallásos bátorságot, életünkben hitelességet, azaz igent és nemet; de a részletekben adj hitvallásos szabadságot, örömöt és jókedvet.

** Jézus Krisztus szeretet-parancsáról (38-42), valamint az ellenség szeretetéről (43-48) lásd a Dunántúli Református Lap, 2015. 4. számában megjelent igetanulmányt, az 51. oldalon.