Amikor Jézus megkeresztelkedett, három jelet adott az Isten. Ezekből most a harmadikat emeljük ki.  Amikor Jézus megkeresztelkedett, megszólalt az Atya és „igehirdetésében” egyértelműen kimondta, meghirdette, hogy kicsoda Jézus Krisztus: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (17). Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az igehirdetés lehetősége és minden keresztyén bizonyságtétel feladata azóta is csak ez: ilyen egyértelműen rámutatni Krisztusra. Ebből is kihallható az újabb örömhír, miszerint mi is Isten gyermekei lehetünk, akikben gyönyörködni lehet; sőt, mi is gyönyörködhetünk egymásban, hiszen bennünk is gyönyörködik az Isten. Nem a másik szépségében, hatalmában, „külső dolgaiban” gyönyörködünk, mert ez érdekvezérelt gyönyörködés. Az igazi gyönyörködés Isten színe előtt minden érdek nélkül történik. Jelen van itt a teljes Szentháromság, az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Az egész jelenet kifejezi a keresztyén üzenetet, Isten Fia, beállt a többiek közé, közénk a sorba és megkeresztelkedett (13-15). A gyermekkeresztség mindig ezt hirdeti meg: Isten előbb cselekedett érettünk, minden kegyelem: az Ő szeretete mindent megelőz.

Ézsaiás 29

124. zsoltár

* A teljes magyarázat:
Amikor Jézus megkeresztelkedett, három jelet adott az Atya.
– 1. Amikor Jézus megkeresztelkedett, megnyílt az ég (16). Jézus Krisztus eljövetelével minden emberi „zártság” megoldódott, időlegesen elhordozhatóvá lett. A nyitott ég azt hirdeti, hogy van út Istenhez és egymáshoz. A nyitott ég annak bizonyossága, hogy velünk van az Isten (Máté 1,23). Nincs ennél nagyobb örömhír, mert sokféle „zártságban” szenvedünk, egyéni, egyházi, közösségi értelemben egyaránt; ide sorolva adottságaink, lehetőségeink, tehetségünk, egymáshoz való viszonyulásunk, nézetkülönbségeink, vallásosságunk feszítő zártságait. Hatalmas örömhír, hogy a nyitott ég szabadulást hirdet, de ennek a szabadításnak itteni áldása az, hogy az ember elfogadja, boldogan kitölti, bölcsen kezeli és Isten akarata szerint, az Ő Lelkének erejével „tágítja” a kereteit. Végezetül úgyis eljön az Istentől való szabadság.
– 2. Amikor Jézus megkeresztelkedett leszállt rá a Szentlélek (16). Isten Lelke éltet, hitet ajándékoz és adott időben egy konkrét feladatra teljesen betölt. Ez az utóbbi történt Jézus Krisztussal, működésének kezdetén. Ez a jel ugyanakkor azt is hirdeti, hogy Isten Lelke a lélektelen, sivár (hitetlen), durva (agresszív), halálos (kárhozatos) emberi életet „lelkessé”, „szentlelkessé” teszi.
– 3. Amikor Jézus megkeresztelkedett, megszólalt az Atya és „igehirdetésében” egyértelműen kimondta, meghirdette, hogy kicsoda Jézus Krisztus: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (17). Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az igehirdetés lehetősége és minden keresztyén bizonyságtétel feladata azóta is ez: ilyen egyértelműen rámutatni Krisztusra. Ebből is kihallható az újabb örömhír, miszerint mi is Isten gyermekei lehetünk, akikben gyönyörködni lehet; sőt, mi is gyönyörködhetünk egymásban, hiszen bennünk is gyönyörködik az Isten. Nem a másik szépségében, hatalmában, „külső dolgaiban” gyönyörködünk, mert ez érdekvezérelt gyönyörködés. Az igazi gyönyörködés Isten színe előtt minden érdek nélkül történik.
– 4. Jelen van itt a teljes Szentháromság, az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Az egész jelenet kifejezi a keresztyén üzenetet, Isten Fia, beállt a többiek közé, közénk a sorba és megkeresztelkedett (13-15). A gyermekkeresztség mindig ezt hirdeti meg: Isten előbb cselekedett érettünk, minden kegyelem: az Ő szeretete mindent megelőz.