Most szándékosan lecsupaszítom az alapfogalmakra, lényegi jellemzőkre a boldogok seregét. Jézus szerint boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, az üldözöttek; akár konkrétan, akár „átvitt” értelemben is élik meg ezeket. Jézus azokat mondja boldognak, akiket a világ soha nem tartana annak. Az értelmezés kulcsa az a mondat, miszerint a fentiek egyike sem önmagában ad boldogságot, hanem csakis Jézus Krisztusért élve. Az Ő ügyének követségében járva tapasztalom meg, a mennyei több birtokában, hogy én már mindent megkaptam, tehát tudok elengedni, irgalmasan, szelíden élni, a világ nyomorúsága felett sírni és a kínok enyhüléséért tenni is valamit. Aki a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül éli meg így a boldogságot, az „beteg”, vagy fanatikus, viszont csakis Jézus Krisztusban adatik felülről való erő, hogy ezen az úton járjunk, miközben az Ő világosságában egyértelművé lesz, hogy nincs más „mód” dolgaink rendezésére, mint a szelíd szeretet útja.
Ézsaiás 33
44. zsoltár
* A teljes magyarázat:
A Hegyi beszéd az Isten országának alkotmánya. Isten országa már egészen közel van, Jézus Krisztusban itt van, de csak az Ő visszajövetelével lesz teljessé. A „már igen és még nem” feszültségében itt, ebben a világban a Hegyi beszéd szerint élni mindig az élő hit jele, amely a legbrutálisabb időkben is felvállalja a krisztus-követés kockázatát, amely bármikor végződhet kereszttel; nem megváltó kereszthalállal, de szenvedéssel, alulmaradással, testi szemekkel kudarcnak látszó bukással és halállal. „Hegyen” kezdődött és „hegyen” végződött Jézus Krisztus életének nyilvános útja (1-2).
– 1. A Hegyi beszéd kezdete, az un. „Boldogságmondások” már a beszéd indításakor töményen bevezet ebbe a „jézusi, egészen más etikába” (3-10). Minden gondolata egy külön „kincsesbánya”, de mégis egyben szemlélni helyes. Most szándékosan lecsupaszítom az alapfogalmakra, lényegi jellemzőkre a boldogok seregét. Jézus szerint boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, az üldözöttek; akár konkrétan, akár „átvitt” értelemben is élik meg ezeket. Jézus azokat mondja boldognak, akiket a világ soha nem tartana annak, és valljuk meg őszintén, a mi emberi tapasztalataink és józan eszünk is ellene mond az itteni állításoknak: mindegyiket „csípőből és zsigerből”, egyházon belüli és kívüli példákkal alátámasztva tudnánk cáfolni; és ha lenne is kivétel, az is csak megerősíti a tapasztalatainkat.
– 2. Az értelmezés kulcsa az a mondat, miszerint a fentiek egyike sem önmagában ad boldogságot, hanem csakis Jézus Krisztusért élve. Az Ő ügyének követségében járva tapasztalom meg, a mennyei több birtokában, hogy én már mindent megkaptam, tehát tudok elengedni, irgalmasan, szelíden élni, a világ nyomorúsága felett sírni és a kínok enyhüléséért tenni is valamit. Aki a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül éli meg így a boldogságot, az „beteg”, vagy fanatikus, viszont csakis Jézus Krisztusban adatik felülről való erő, hogy ezen az úton járjunk, miközben az Ő világosságában egyértelművé lesz, hogy nincs más „mód” dolgaink rendezésére, mint a szelíd szeretet útja. Egyébként felzabáljuk egymást; nem, mint az állatok, hanem tudatosan, határtalanul irgalmatlanul.
– 3. Ezért a Hegyi beszéd mindig több, mint keresztyén erkölcstan; mint ahogy a keresztyénség sem erkölcsi kódex, hanem a Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott megváltás örömhíre. Csak ez a „több” (12) tesz késszé bennünket arra, hogy Őt követve, merészeljünk, tudjunk, értelmét lássuk így élni.
