A lelki ajándékokat Isten adja az Ő megváltott népe tagjainak.
Isten haszonra adja azokat, vagyis azért adja azokat, hogy a hívő ember másoknak is hasznosan, építően tudja közvetíteni a Jézus Krisztus megváltó evangéliumának áldásait. Ehhez az Istentől kapott szolgálathoz, feladathoz, Istentől kapott képességek kellenek. Ezek a kegyelmi ajándékok (12,7).
Tehát nem mi, hívő emberek határozzuk el, hogy milyen kegyelmi ajándékokat akarunk kapni. Azokat Isten adja: mindig egy konkrét feladatra, egy konkrét időszakra, egy adott szolgálat elvégzésének idejére adja, és aztán vissza is veheti azt.
Egymagában senki sem kap meg minden lelki ajándékot, egyedül Jézus Krisztusban volt meg mindegyik. De mindegyik hívő kapja valamelyiket (29–30).
*
A lelki ajándékok kapcsán, az apostol egy ismert képet használ. A hívők közössége, a gyülekezet, az egyház egy élő testhez hasonlít. Ennek feje a Krisztus. Minden tag Őneki tartozik felelősséggel. Ugyanakkor minden tagnak megvan a maga feladata, amit az egész test javára végezhet. Mindegyik tag feladata fontos, és egyik sem teljes önmagában, ezért rászorul a másik tag feladatának fontosságára. Ez minden tagot megóv az elbizakodottságtól és a kisebbségi érzéstől egyaránt (12–21).
*
A kegyelmi ajándékok között vannak látható különbségek, de mindegyik egyaránt fontos. Nem becsülhetjük le azokat a kegyelmi ajándékokat, amelyek nem elég látványosak vagy ékesek. A lelki ajándékokat szolgálatra kapjuk, nem a saját dicsőségünk fitogtatására. A különböző kegyelmi ajándékok senkit sem tesznek nagyobbá a másiknál, legfeljebb a felelősséget növelik. A látványosabb kegyelmi ajándék nem biztos, hogy a legfontosabb. Nem becsülhetjük le a test gyengébbnek, elesettebbnek tűnő tagjait! Nem becsülhetjük le a test „tisztességtelennek” tűnő tagjait sem, mert azoknak is fontos szerepük van az Isten rendjében. Milyen fontos ez a megállapítás is! A tisztességtelenség sem akkor az, ha mi annak tartjuk, hanem ha Isten annak tartja. Egyébként minden alantasnak kikiáltott tevékenység is lehet nagyon fontos, örömteli, áldott, az Isten rendjében. Az Isten rendjén kívül pedig minden tevékenység rombol. Ha irigység, versengés, féltékenység, elégedetlenség, egyéni dicsőségvágy üti fel a fejét a tagok között, megbetegszik a test. Akkor is szegénnyé, sőt beteggé lesz a test, ha egy tag nem végzi el a rámért szolgálatot, hanem restté lesz abban. Ebbe akár az egész test belehalhat (22–27).
*
Ezért fontos, hogy felgerjesszük az Istentől kapott kegyelmi ajándékainkat (2Timóteus 1,6). Ezzel mások számára is áldássá leszünk, miközben a mi életünk örömére, értelmére is rátalálunk. Akkor kerül helyére az életünk, ha meglátjuk végre, mire akar használni bennünket az Úr, és elkezdünk beállni immár abba a szolgálatba.
*
A Jézus Krisztus testének tehát akkor lesz tagjává valaki, ha megtérve, a saját trónjáról leszállva, Jézus Krisztus főségét elfogadja, Jézus Krisztust Úrnak vallja. Ekkor kapja a Szentlélek ajándékait is a hívő ember. Ekkor a Szentlélek aktív, hasznos, szolgáló tagként belekereszteli őt a Jézus Krisztus testébe, abba az egy testbe, amit önző érdekekkel nem szaggathat büntetlenül senki sem. Ez egyben a Lélek-keresztség egyetlen hiteles újszövetségi értelmezése is. Már a gyermekkeresztség során pecsétet kaptunk arra, hogy Isten szerető szövetségének tagjai vagyunk, az Ő kiválasztó kegyelme által. A megtéréskor azonban erre rádöbbenve, szolgáló tagjai leszünk az Ő egyházának, kapva a Szentlélek ajándékait. Minden újjászületett, hívő ember meg van keresztelve a Szentlélekkel (13).
*
Nézzük ezeket az ajándékokat, mindegyiket csak egy mondattal összegezve.
A lelki ajándékok célja a gyülekezet építése. Ezért olvasunk bizonyos sorrendet a lelki ajándékok felsorolásában. Elöl mindig az igehirdetéssel kapcsolatos ajándékok szerepelnek, és mindig a sor végén szerepel a nyelveken szólás és annak magyarázata.
A bölcsesség ajándéka, a bölcsesség beszéde a meghalt és feltámadott Jézus Krisztust felvállaló bölcsesség, amely nem fél annak botrányától sem, ezért minden emberi bölcsességen túl is felvállalja az Isten, Jézus Krisztusban megmutatott bölcsességét. Ez a bölcsesség az Isten bölcsessége, amely minden értelmet felülhalad (Filippi 4,7), de amely egyedül képes az élet értelmét megragadni és továbbadni, hiszen minden eseményt isteni távlatokkal lát és magyaráz… (12,8)
Az ismeret, az ismeret beszéde, a tudomány beszéde az Isten ismeretéből fakadó, idejében és helyén mondott, világos, logikus, tiszta, pontos és hiteles megnyilvánulás, komoly felkészültséggel. Az Isten Igéjéből megismertek rendszerezése, de nem egy merev tanrendszer kiépítése, mintha minden ismeret birtokában lennénk (12,8).
A hit itt nem az üdvözítő hit, amely minden hívő ember sajátja, hanem az a hit, amely rendkívüli időkben is kitart, „hegyeket mozgat”, és adott helyzetben, tettbeszéddel, a hit hőseivé tesz bennünket, mások számára is láthatóvá téve az Úr hatalmát és erejét. Egyszerűbben fogalmazva: ez a hit az un. csodatévő hit, amit Isten rendkívüli helyzetekben ad csak (12,9)
A gyógyítás áldott ajándéka segít másokon, hogy testben és lélekben újra felépülhessen a beteg ember. Mindig az egész emberre kell tekinteni… (12,9) A gyógyítás fontos része az irgalmasság gyakorlása, amely nemcsak a betegágyak mellet, hanem mindenkor életmentő. Az egyetlen megoldás a krisztusi irgalmasság gyakorlása (12,28). A legtöbb, amit adhatunk egymásnak, a Lélek által.
Az isteni erők megnyilvánulása azt jelenti, hogy adott, konkrét helyzetben látszik rajtunk, hogy nem mi, hanem az Úr cselekszik általunk, beszédünkben, tetteinkben, mert azok mind Léleknek és erőnek megmutatása, akár jelekben és csodákban is (2Korinthus 12,2); szemben az erőtlen keresztyénséggel, amely csak emberi technikákra és módszerekre hagyatkozik; és szemben minden idegen erő és hatalmasság megnyilvánulásával. Ilyenkor is mindig Isten cselekszik általunk, aki közvetlenül avatkozik bele az élet sodrába, a természeti törvényeken túl. Ezeket is rendkívüli esetben ajándékozza nekünk, hiszen a természeti törvényeknek is Ő a teremtője és az Ura (12,10).
A prófétálás egy konkrét helyzetben Isten egyértelmű akaratának meghirdetése, buzdítás az annak való engedelmességre, ha kell intéssel, ha kell biztatással (12,10).
A lelkek megítélésének képessége nélkülözhetetlen, mert Isten Lelkének munkáját meg kell különböztetni a mi lelkünk és a gonosz lelkek munkálkodásától, azaz az idegen szellemi hatásoktól. Ma ez különösen fontos ajándék, egy megkeveredett világban. Itt kell a Lélek világossága, mert Isten Lelkére hivatkozva sem biztos, hogy az Úr Lelke van bennünk. Nem lehet felelőtlenül mindent idegen szellemi hatásoknak tulajdonítani. Ugyanakkor fontos a nagy káoszban látni az Úr Lelkének munkáját és az Úr útját (12,10).
A nyelveken szólásról és annak magyarázatáról pedig részletesen szól még az apostol (12, 10).
Az apostolok, a próféták és a tanítók különböző üdvtörténeti korokban szolgáltak. Az apostolok Jézus Krisztus feltámadásának szemtanúi. Az üdvtörténeti, bibliai prófétaság is egy korhoz kötött, de az Úr ma is küld prófétákat. A tanítás az Isten Igéjének magyarázása, amelynek hitre hívó szava az evangélizálás. Ennek nyomán a pásztorolás gyakorlati kérdésekben igazít el. A vezetés kegyelmi ajándéka mind a gyülekezetben, mind a világban az Isten által, egy adott időre küldött felelős vezetőt jelenti, aki a hatalmat szolgálatnak veszi és Isten dicsőségére, a rábízottak javára munkálkodik (12,28).
2Sámuel 10