A versenypálya hasonlatát az apostol nem a versengés miatt említi. Itt valóban megmutatja, hogy ő miként lett mindeneknek mindenné, az evangélium hirdetéséért. A korinthusiak nagy versengők voltak, sportban és a sporton kívül is. Az sok tekintetben ugyanolyan világ volt, mint a mai: sport, verseny, a testi erő és szépség hangsúlyozása, a győzelem fontossága a játékokban és a mindennapokban is; győzni mindenáron, minél több területen. Ehhez a képhez kapcsolódik a másik kép is: az öklözés, a bokszolás képe is túlmutat a puszta sportág megjelenítésén. Bizony, ahol versenyeznek, ott keményen öklöznek is a versengők, mert mindenki győzni akar, de csak egy lehet a befutó. Ezekkel a képekkel az apostol kapcsolópontot teremt közte és olvasói között, az üzenetért (24–26).

Az üzenet azonban a képeknek csak egy szeletéhez kapcsolódik. A sport és minden más nemes, korrekt verseny kapcsán nélkülözhetetlen az önmegtartóztatás (25). Itt ezt húzza alá az apostol. Az evangélium hirdetése kapcsán az önmegtartóztatás hitelesíti az evangéliumot. Valóban, arra van szükségünk, hogy megsanyargassuk a testünket, hogy mi magunk valamiképpen alkalmatlanná ne váljunk az evangélium hirdetésére (27). A test ugyanis gyarló, a gonosz könnyen elgáncsolja azt. Csak Isten tartásában tudunk megállni, az Ő megtartó kegyelme által. Nem becsüljük le a testet, hiszen a mi Urunk a testünket is megváltotta, de ebben a világban krisztusi szabadságunk éppen a folyamatos „nemekben” ölt testet – megregulázva a testet –; most a jóléti társadalmakban különösen. Sajnos elég hiteltelenek vagyunk mi, az önmegtartóztatás leghétköznapibb területein is; magamat szintén ideértve. Itt azokra a területekre gondolok, ahol mértéktelen életünk vagy éppen bukásaink a szolgálatunkat is hiteltelenítik. Pál megsanyargatta a testét! Gondoljunk erre akkor, amikor mi folyamatosan eszünk és iszunk, és ha nem, akkor legfeljebb fogyókúrázunk, hogy szebbek legyünk, vagy tovább éljünk itt, a magunk élvezetei között.

A másik üzenet a felvetett képek másik szeletéhez kapcsolódik. Micsoda kegyelem, hogy hiteltelenségünk ellenére, a mi Urunk mégis szolgálatba állított bennünket, és a verseny eredményétől függetlenül, eleve győztesnek kiáltott ki bennünket. Isten rendjében nem egy győztes lehetséges, hanem sok (24); még az utolsókból is lehet első (Máté 20,16). Isten kegyelme által nem mulandó, hanem örök koszorút kapunk (25). Érdemes lenne itt elidőzni: mi mindenre fordítunk energiát, ami értékében, időtállóságában, Urunk szerint kedves voltában is fa, szén, pozdorja? Az Úr kegyelme azonban nem lustává tesz bennünket; ezért hálából úgy futunk, mint akik hűséggel és becsülettel akarják teljesíteni a távot (24); nem versengve és nem is öklözve; de az evangélium ügyében indított futásunkat hűséggel elvégezve (Cselekedetek 20,24; 2Timóteus 4,7).

2Sámuel 6

Szerző: refdunantul  2020.09.30. 04:00 komment

süti beállítások módosítása