Rend legyen! Amiként Szabó T. Anna verse könyörög ezért a „Kaláka 50” gyönyörűséges lemezén: „Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam…” (Az ég zsoltára)

Rend legyen, az adott kor elvárásai szerint, és legyenek vezetők, akik ezt a rendet meghatározzák. Az apostol is a gyülekezet kérésére rendelkezett az asszonyok külső viseletéről (1–2). Ugyanakkor, Uram, olyanok legyenek ezek a vezetők, akik a korabeli rendet is a Te örök teremtési rendedet követő szeretettel határozzák meg. Pál is a férfi és nő Istentől kapott rendeltetését védve (3; 8–9), ezen belül különösen a nő férfihoz tartozását, tisztaságát, idegen férfivágyaknak kiszolgáltatottságát óvja (10). Ez a rendszeretet, egy ponton túl nem bocsátja vitára az alapvető értékeket (16).

Rend legyen, az adott kor elvárásain túl! Változik a világ. Van, amiben alkalmazkodhatunk, egy határig. De beláthatjuk, hogy ha az a szándék kiveszik belőlünk, amely az apostolt egy konkrétan feltett kérdés megválaszolása kapcsán vezérli; azaz Isten alapvető, minket, házastársunkat, családunkat, gyermekeinket, a legszentebb közösségeket oltalmazó teremtési rendje iránti tisztelet elhagy bennünket ebben a világban; akkor elveszünk! Nem alá-fölé rendelésről van itt szó, a férfi és a nő viszonya kapcsán, hanem az életünk kiteljesedését biztosító isteni rend szeretetéről.

Rend legyen, de abban a megváltó szeretetben, amely az öröklét felől szemlél itt mindent. Az e-világi rend egyszer elmúlik, ezzel a világgal együtt. Akkor kiteljesedik az Isten valóságos gondolata, miszerint a férfi és a nő mindenben egymásra utaltak, az Úrban. A korabeli és a mindenkori e-világi rendet is csak az öröklét bizonyosságára, reménységes, krisztusi szeretettel lehet érvényesíteni (11–15).

2Sámuel 7,18–29