NYITOTTSÁG. Fontos figyelmeztetést tár elénk igeszakaszunk, az ismeretlen ördögűző esetén keresztül (38-41). Az Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy „belterjes közösségünk” „teljesen bezárt közösséggé” legyen. A bensőséges, hívő közösségre persze szükség van, hogy épüljünk egymás hite által, együtt figyeljünk az Igére; de azért, hogy aztán hitelesen kiléphessünk onnan mások felé. Mit mondanak a tanítványok: tiltsuk el ezt az ismeretlent, aki szintén az Úr nevében jött, de nem csatlakozott hozzánk: nem pont úgy hisz Jézus Krisztusban, ahogy mi; nem lépett be a „mi csoportunkba”; nem követi a mi kegyességünket, mert valamiben más. Kezdetektől, mind a mai napig probléma ez az egyházban. Az Isten őrizzen meg bennünket, hogy „legitim bensőségességünk” zárt közösséggé tegyen bennünket, mert akkor az egyház nem töltheti be a küldetését. Egy határon túl kötődni személyekhez, tanokhoz, kegyességi megnyilvánulásokhoz, biztosan tévút. /Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról – A kisgyermek példája – Az ismeretlen ördögűző/

1Királyok 1,38-53

45. zsoltár

* Márk egyre erőteljesebben hangsúlyozza azt, hogy Jézus a Krisztus, de engedelmességében, szenvedésében, halálában, majd feltámadásában lesz mindez nyilvánvalóvá (30-32).

- Ő a mi Megváltónk, akiben úgy bízhatunk, mint a kisgyermek a szüleiben (33-37). A kisgyermek korántsem „ártatlan”, de abban példa, ahogy szüleit az első helyre teszi, ahogy a mi életünkben is első legyen az Úr.

- Itt azonban a kisgyermek kapcsán arról van szó, hogy Jézus Krisztust követve minden hatalmi harcot abba kell hagynunk, látható szeretetben kell élnünk egymás között. Ez a feladat, nem pedig azon vitatkozni, hogy közöttünk, Jézus Krisztus követői között, ki a nagyobb, hanem egyre kisebbé kell lenni önmagunk számára (34-35). Merjünk kicsik lenni, mint egy kisgyermek; ilyen értelemben is vehetjük a kisgyermek befogadásának parancsát.

- Továbbá, aki egy kisgyermeket befogad, ővele jót tesz, vagy aki egy szűkölködőn segít, az ezeket Jézus Krisztussal cselekedte meg.

- Ide tartozik még a holnapi szakaszban olvasható igevers (42), amely a „kicsinyek” megbotránkoztatásának nagy bűnéről szól. Ma már fel sem fogjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus milyen döbbenetes kijelentéseket mondott az akkor megalázott asszonyokról és kisgyermekekről. A kisgyermekeket az életkoruk miatt nem tartottak sem társadalmilag, sem vallásilag teljes értékű embernek, hiszen még nem ismerték a Tórát. Jézus Krisztus pedig a védelmébe veszi őket, és a tanítványok zárt körét meginti, hogy „jaj” nekik, ha ezeknek nyiladozó hitét szétrombolják, azaz megbotránkoztatják őket.

- Jézus Krisztus magához hívta és megáldotta a kisgyermekeket, nem engedte, hogy a tanítványok eltiltsák őket Jézustól (10,13-16) Vegyük észre, hogy a tanítványok zárt hite is hamar kialakult, hasonlóan a farizeusokéhoz, és az is ugyanolyan szűkkeblű volt, mint emezeké.

EMBERNEK LENNI = „MEGKÖTÖZÖTTNEK” LENNI. A megszállott ember meggyógyítása rólunk szól. Mindnyájan „megszállottak” vagyunk. Ez a megszállottság különböző módon jelentkezik: van, aki néma, van, aki őrjöng; van, aki depressziós, van, aki túlbuzgó; van, akin már látszik, van, akin még nem; gyakorlatilag teljesen mindegy, a diagnózist illetően (14-18; 21-22). Jézus Krisztus az egyetlen, aki kezünket megragadja, magunkhoz térít bennünket, felemel, és magához ölelve valósággal meggyógyít (27). A gyógyulás az élő Istennel, vagyis Jézus Krisztussal való találkozás. A megszállottság nem űzhető ki emberi erővel, csak hittel (24) és imádsággal (29), vagyis csak az Úr Jézus Krisztus tud érdemben segíteni. A tanítványok tehetetlensége (18), valamint az apa hitért könyörgő szava (24) is erre utal. Minden lehetséges a hívőnek (23). /A néma lélek kiűzése/

1Királyok 1,1-37

97. zsoltár

EMBERNEK LENNI = HAMIS GYŐZELEMTUDATBAN TÉVELYEGNI. Döbbenetes, hogy felnőtt egy olyan generáció, amelyik csak az emberi győzelemről akar tudni, elkényeztetett és nagyképű; az „alatta lévőket” minden gondolkodás nélkül „lúzernek”, vesztesnek nevezi (12), mert azt hiszi, hogy ő a győztes. Nagyot téved. Egy szarvasmarhatelepen dolgozó fejőnő említette, hogy hajnalban kel, egész nap megfeszítetten dolgozik, és noha az emberek isszák a tejet, őt és a foglalkozását mégis lealacsonyító, „vesztes” munkának tartják. Jézusban megmutatkozott az Isten dicsősége, de nem másokat letaroló hatalomban, nem durva erőben, hanem alázatban, az önmegtagadás és a kereszthordozás szolgálatában. Jézus istenfiúi dicsősége a szenvedés és a kereszt gyalázatában van jelen a világban. Jézus megdicsőülésének leírása is ezt az üzenetet hordozza, hiszen Ő maga magyarázta úgy feltámadását és megdicsőülését, hogy azt megelőzi szenvedése és halála (9-13). Győztes Urunk van, aki feltámadott a halálból, nekünk is üdvösséget ajándékozva, de ez a győzelem Isten ajándéka; nem emberi erő, hanem Isten erejének diadala; mi tehát maradhatunk alázatban, önmagunkat megtagadva, a mi Urunkat követve.* /Jézus megdicsőülése/

2Mózes 40

264. dicséret

* Egy akkor is, ma is gőgös, és csak a győzteseket és az erőseket számon tartó világban ez olyan szemléletváltás volt, amit azóta is képtelen befogadni ez a világ.

EMBERNEK LENNI = HAMIS MEGOLDÁSOKBAN BÍZNI. Jézus nem nevezte önmagát „Krisztus”-nak, mert az Ő korában ez a felségjelző a zsidó vallásos nacionalizmus politikai reménységeinek kifejezője volt. Ezért válaszolt Jézus keményen Péter vallástételére, amelyben Őt Krisztusnak nevezte (29), és a tanítványokra parancsolt, hogy senkinek se beszéljenek erről (30). Ehhez kapcsolódik Jézus kijelentése, amelyben először szólt haláláról és feltámadásáról (31-33). Tehát valóban Ő a Krisztus, de nem úgy, ahogy akkor a Messiást várták; hanem az Ő engedelmességében, szenvedésében és megváltó halálában mutatkozik meg az Isten dicsősége. Ezzel az „Emberfia” kifejezés is elveszti korábbi jelentését, miszerint a végidők zsidó apokaliptikus váradalmai szerint Isten majd jön, odacsap, és az ő népét „a többiek” fölé helyezi. Isten gondolata egészen más, a világ helyreállításáról is; ezt mutatta meg Jézus Krisztusban. Ezt a Jézus Krisztust követhetjük földi életünk során is. Ez a „követés” nem a végső számadás miatti kényszer, hanem hitben boldog lehetőségünk, hogy végre „üdvösséges irányba álljon az életünk” (34-38). /Péter vallástétele – Jézus először szól haláláról és feltámadásáról – Jézus követése/

2Mózes 39

98. zsoltár

EMBERNEK LENNI = „HOMÁLYOSAN LÁTNI”. A gyógyulás fokozatos volt, azonban végül teljessé lett, hiszen a vak először homályosan, majd „tisztán látott mindent” (25). Jézus ekkor hazaküldte a gyógyult embert, hogy otthon legyen, a sajátjai között, Isten hatalmának hirdetőjévé. Márk itt is érvényesíti a csoda-titok motívumát, miszerint a csoda hírét nem kell terjeszteni, mert az nem tárja fel Jézus személyének igazi titkát. Márk evangéliumának második fő része azonban szakít ezzel a tiltással, és a csodák leírása után, Jézus szenvedéseinek és halálának leírásában nyíltan beszél arról (8,32), hogy Jézus a Krisztus; - de nem a zsidó politikai messiás, hanem a megfeszített Isten Fia (15,39). Aki ezt beláthatja, az valóban kigyógyult a vakságból; az ilyen ember valóban, teljesen meggyógyult és tisztán lát mindent; még akkor is, ha itt egy ideig még tükör által, homályosan láthatunk csak egyes dolgokat (1Korinthus 13,12). /A bétsaidai vak meggyógyítása/

2Mózes 38

241. dicséret

* A bétsaidai vak meggyógyítása lezárja Márk evangéliuma első fő részét. Ebben a csodában egyedi, hogy az ókori gyógyítások elemei közül hiányzik a gyógyító szó kimondása, itt Jézus nem kéri a beteg hitét a gyógyulás feltételeként (22-23); a legszembetűnőbb különbség azonban az, a többi gyógyítási csodához képest, hogy itt a gyógyítás fokozatosan történik (24-25). Ezt a fokozatosságot sokféleképpen magyarázták az évszázadok során, miszerint Isten tetszőlegesen választja ki a gyógyítás módját, illetve a fokozatosság az eset súlyosságát, és ezzel együtt a csoda nagyságát fejezi ki.

EMBERNEK LENNI = KÉTELKEDNI.* A farizeusok egy vita után mennyei jelt követeltek tőle, amelyben egyértelművé lesz, hogy milyen hatalommal szól és cselekszik Jézus. Az Úr eddig is számos csodát tett, de ezek valami még nagyobbra, talán közvetlen mennyei jelre vártak. Nem a kételkedéssel van a baj, hanem azzal, ahogy kételkedünk; mert ha nem bizonyosságra vágyó a kételkedésünk, hanem ellenőrző szándékú, akkor ez nem más, mint Isten kísértése (11). Jézus határozottan elutasítja ezt a szándékot: „nem adatik jel ennek a nemzedéknek” (12). Ez a mi nemzedékünk nyomorúsága is. Jaj, nekünk, ha Jézus otthagy bennünket, ahol vagyunk (13). Márk szemléletében Jézus csodái nem fedik fel Jézus személyének titkát, noha isteni hatalmának megnyilatkozásai ezek, tehát jelek, de Jézus személyének titka a kereszten tárult fel igazán. Ezért Márk nem a csodatévő Jézusra, hanem a megfeszített Krisztusra mutatott egész evangéliumában.** /A farizeusok jelt kívánnak/

2Mózes 37

92. zsoltár

* Márk leírásában a mai igeszakasz kezdetének (11-13) döntő szerepe van, mert ezekben a versekben világossá lesz Márk csodaszemlélete.

** Márk megőrzi Jézus kinyilatkoztatás-igényének azt a radikális vonását, hogy Ő minden külső tekintélyre való hivatkozás, bizonyíték és önigazulás nélkül hirdette Isten országa kegyelmes közelségének örömhírét. A jelkívánás ilyen rövid, radikális formában való elutasítása csak Márknál olvasható. A nagyszinoptikusoknál mindez Jónásra utaló kiegészítést kap, ami enyhíti a mondat radikalitását. A csoda ugyanis nem oldja fel az emberi vakságot és hitetlenséget, nem vezet el Jézus felismerésére, még a tanítványok esetében sem. Erről szól a jelkívánáshoz fűzött igeszakasz (14-21), amely visszautal a kenyércsodákra, és így mutat rá a tanítványok értetlenségére, jelezve azt, hogy a hit mindenestül Isten ajándéka.

EMBERNEK LENNI = „ÉHEZNI”.* A négyezer ember megvendégelésénél jelen vannak a „pogányok”; azok, akik messziről érkeztek (3).** Itt is Jézus a kezdeményező, aki jó pásztorként szánakozik az éhes sokaságon (2-3), a tanítványok kétkedően viselkednek (4). Jézus nemcsak tanította a sokaságot, már három napja (2); - vagyis a lelki táplálék ínsége mellett az ember testi ínségét is gondjaiba veszi a mi Urunk. Jézusra egy „kitanított”, de „kiéhezett” sokaság figyel; ez pedig egy határon túl kezelhetetlen. Az embernek a testi és a lelki kenyérre egyaránt szüksége van, nem lehet egyiket kijátszani a másik ellenében; ugyanakkor a friss testi kenyérre és az igaz lelki kenyérre van szükségünk. Jézus Krisztus az élet kenyere, mindkettő egyszerre; mert Őnélküle a testi kenyér csak hizlal, a lelki kenyér pedig nem lesz több érzelgős, hazug lelkizésnél. Ővele azonban a jóllakás is több, mint csak egy időre jóllakni; aki ugyanis üdvösségesen jóllakott, az Ővele bírja a testi és a lelki éhezést is, akár halálig is, panasz nélkül. /Négyezer ember megvendégelése/

2Mózes 36

84. zsoltár

* A négyezer ember megvendégelését még Máténál olvashatjuk (Máté 15,32-39). Több magyarázó ezt a leírást a kenyércsoda második változatának tartja, ahol az események lényegi menete azonos az elsőével, tehát ezek a magyarázók nem tartják külön csodának ezt a leírást. Vannak azonban olyan magyarázatok, amelyek kiemelik az ötezer ember megvendégelésének leírásától való jelentős eltéréseket, a megvendégeltek számát, a maradék kosarakat, valamint a kenyér kiemelését illetően. Ez azt jelenti, hogy a kenyércsoda valamennyi változata közül e változat megfogalmazója koncentrált legerőteljesebben az úrvacsorára, és ezért a halaknak nem tulajdonított jelentőséget. Az elbeszélést később az úrvacsorai katechézisben is felhasználták. Az írásba foglalás és a szerkesztés során aztán a „halacskákat” is belefogalmazták az elbeszélésbe. - Különösképpen pedig azt az eltérést emelik ki, hogy az ötezer ember megvendégelését zsidókeresztyén környezetben fogalmazták meg; ezt viszont hellenista, pogánykeresztyén környezetben; ezért külön eseményként kezelik a történetet.

** Feltűnő, hogy az ötezer ember megvendégelése után a tanítványok még mindig ugyanolyan értetlenek, mint korábban voltak, és felteszik ugyanazt a kérdést: miből lehet ezeket jóllakatni, itt a pusztában? (4)

EMBERNEK LENNI = „BETEGNEK” LENNI.* A süketnéma meggyógyításának leírása (32-35) tele van az ókori csodaelbeszélések számos elemével, ahogy Jézus a süket fülébe dugta az ujját, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét, és felfelé tekintve beszélt, fohászkodott. Márk célja azonban éppen az, hogy hangsúlyozza, Jézus több (37), mint az ókori csodatevők egyike; mert Őbenne, szavaiban, tetteiben, csodáiban az Isten mindeneket helyreállító, mindenki felé nyitott ereje jelent meg. Sokan látják, elismerik, hirdetik ezeket a rendkívüli tényeket (37); a tiltás ellenére még inkább (36): maga Jézus az, aki a süket füleket megnyithatja, és a néma nyelveket megoldhatja, a „pogányok” között is, hogy az emberek mindenütt megérthessék és helyesen vallhassák meg az Úr titkát (Ézsaiás 35,4). Jézus Krisztus az, aki mindent „jól” cselekszik, akárcsak a teremtésben Isten (1Mózes 1,31), vagyis elérkezett az Ézsaiás által megrajzolt, üdvösséges örömidő, amelyben Isten helyreállítja a teremtettség jó rendjét (37). /A süketnéma meggyógyítása/

2Mózes 35

242. dicséret

* Márk még mindig azt hangsúlyozza, hogy Jézus átlépi a zsidó vallásosság határait, és nyitott a „pogány világ” felé, hiszen továbbra is a Galileát körülvevő, pogánylakta területen időzik és gyógyít (31).

JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL SOKAKNAK JUT ÜDVÖSSÉG.* Márk, mint a pogány keresztyének teológusa, kaput nyitott Isten szeretete felé, mindenki számára. A következő történet már ezt nyomatékosítja: Tírusz vidéke, a nem zsidó, hanem pogány, föníciai asszony lányának meggyógyítása annak igazolása, hogy Isten szeretete nem csak a zsidóké; de az övéké is; elsőként az övéké, de másoké is (27). Azért fontos ez a történet, mert ezt a kettőt, a zsidókat és a pogányokat összekapcsolja az Isten szeretetében (30): mindkét népcsoport „megszállott” (24-26), mindenki beteg az élő Istenbe vetett hit nélkül (18-23), mindnyájunknak az Úr gyógyító, üdvözítő hatalmára van szükségünk. Itt kezdődik a hit, mert ez az asszony megelégszik azzal, hogy nem ő az első, hanem ő csak második, sokadik, „tisztátalan kutya”, de Jézus Krisztus megváltó szeretetéből egy morzsa is elég (27-28). /A pogány asszony hite/

2Mózes 34,29-35

104. zsoltár

* Jézus Krisztus világossá tette az ember gonosz, megváltásra szoruló állapotát (18-23), ugyanakkor radikálisan megtámadta a zsidó, sőt az egész antik kultikus gondolkodást, mert megszüntette a szent és a profán közötti különbséget, abban az értelemben, hogy a profánt is, Isten teremtéseként, szentté tette.

JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL A „HÉTKÖZNAPI” IS SZENTTÉ LESZ. Jézus Krisztus szerint az Isten által teremtett világban semmi sem rossz, semmi sem tisztátalan önmagában, ezért semmi nem teheti tisztátalanná az embert, csak azért mert él vele. Nem a világ teszi gonosszá az embert, hanem az ember teszi gonosszá a világot és az életet. Jézus Krisztus alapjaiban elutasította azt a „dualista" gondolkozást, amely vallásos hagyományokra hivatkozva, az élet jelenségeiben, a világ dolgaiban különbséget tesz jó és rossz, tiszta és tisztátalan között. Ezzel Jézus Krisztus az élő Isten gondolatát hirdette meg, amely teljesen egyértelmű: nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről bejut az emberbe, hanem az teszi tisztátalanná az embert, ami kijön az emberből: amit gondol, szándékol, kimond, megcselekszik az ember (14-16). Sajnos ma is értetlenek vagyunk arra, hogy ezt befogadjuk (17-18). Nagyon vigyázzunk, mert itt nem valami szabadelvű gondolkodásról van szó, hanem Isten kijelentéséről, amelyet Jézus Krisztusban világosan kimondott nekünk. /Jézus tanítása a tisztaságról/

2Mózes 34,1-28

101. zsoltár

JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL FONTOSSÁ LESZ AZ EMBER. A mai napig életfontosságú kérdés, hogy saját hagyományaink, akár vallásos hagyományaink a fontosabbak; vagy maga az ember, függetlenül attól, hogy kicsoda ő, mit gondol, mit hisz. Isten erre a kérdésre egyértelművé tette a választ azzal, hogy Jézus Krisztusban emberré lett, eljött közénk, ezzel megmutatta: annyira szereti az embert, hogy testté lett az emberért, és újjászül bennünket.* A hagyományok persze fontosak, áldássá is lehetnek, egy "csoport" önazonosságát hirdethetik; de soha nem emelkedhetnek az ember tisztelete fölé, el egészen odáig, hogy az eltérő hagyományok, az eltérő vallási rendszerek miatt kezet emelhessünk a másikra. Sajnos mégis folyamatosan ez történik valahol a világban. Pedig Jézus Krisztus kijelentése egyértelmű:** nincs olyan emberi, vallási hagyomány, amely a másik ember megsegítését felülírhatná (9-13). A mindennapokban nagyon nehéz kérdés ez, de tegyük hozzá, hogy Isten nem a világ összes emberét kéri rajtunk számon, hanem azokat, akiket közvetlenül ránk bízott. /Jézus tanítása a tisztaságról/

2Mózes 33

136. zsoltár

* Jézus Krisztusban újjászületünk, az Isten eredeti gondolata szerinti emberré; és így újra valósággal szerethetnénk egymást, túl minden hagyományon. Na, ez így szép, de nincs ennél problémásabb gondolat. Talán éppen ez a bűnrontotta világ „hasadtságának” legnyilvánvalóbb bizonyítéka.

** Jézus Krisztus nem a kultikus kézmosással kapcsolatos tisztálkodási zsidó hagyománnyal száll szembe (1-5), hanem az egész hagyományt megkérdőjelezi, és mint emberi hagyományt értékelve, szembeállítja Isten parancsolatával (6-8). A hagyományhoz való ragaszkodás veszélyes voltát egy konkrét példán keresztül illusztrálja, miszerint valaki azért nem segített saját szülein, mert Istennek szánt áldozati ajándéknak tartja azt, amivel szüleit megsegíthetné (9-13).

JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL NEM LESZ ÚRRÁ RAJTUNK A FÉLELEM.* Félünk, míg élünk, de nem a félelem, hanem az Ő megváltó szeretete lesz úrrá rajtunk. Ha Ő „kényszerít” bennünket valamire, akkor számunkra az életmentés; miközben Ő nemcsak cselekszik, hanem imádkozik is értünk (45-46). Bizony, kell az Ő segítsége, mert Őnélküle csak küszködve jutunk előbbre, ellenszelünk van, és halálosan belefáradhatunk az „utazásba” (47-48). A legnagyobb ajándék, hogy Ő nem téveszt bennünket szem elől; hiszen Őelőtte nincs lehetetlen (48). Éppen ezért megdöbbentő a tanítványok hitetlensége, amit Márk különösképpen hangsúlyoz, az evangéliumában végig.** A tanítványok keményszívűek, nem okultak az eddigi csodákon (51-52), most is kísértetnek nézik a segítségükre siető Urat (49-50); lám az ember eleve babonás, okkult, betegesen vallásos. Csak az Úr adhat élő hitet, és éppen ez az élő hit, mint ajándék, a legnagyobb csoda. Márknál eleve egy csoda van, ami kinyilvánítja Jézus személyének titkát, ez a kereszt, és az ebből fakadó hit és új élet; minden egyéb történés idáig akar elvezetni bennünket. /Jézus a tengeren jár – Jézus sok beteget meggyógyít/

2Mózes 32,15-35

206. dicséret

* Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus erejével nem vízen fogunk járni, nem utánozni fogjuk az Ő csodáit, hiszen Ő isteni hatalommal cselekedett, mi pedig emberek vagyunk, akik legfeljebb bizonyos ideig kaphatjuk az Ő erejét; de az Ő közelében, hitben élve, nem lesz úrrá rajtunk a félelem.

** Ezt a végig kritikus tanítványképet aztán Máté enyhíteni igyekezett, a tanítványok védelmében.

JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL A KEVÉS IS ÁLDOTTAN SOK LESZ. Jézus Krisztus a pusztaságban megszánta az éhező és pásztor nélkül „szétesett” sokaságot. Ez a legtökéletesebb leírása az emberlétnek (34).* A tanítványok csak egyre képesek, ahogy mai tanítványai is, hogy számba vegyék, amijük van, aztán felvessék a megoldhatatlan problémát, de azt Jézus Krisztusnak kell megoldania (35-38). Feltűnő azonban a tanítványok hitetlensége, hiszen kiderült, hogy nem számoltak Jézus Krisztus isteni hatalmával, ezért a lehetetlen helyzetben is emberi megoldásokat, technikákat kerestek; akárcsak a mai keresztyénség (35). Végül, micsoda kegyelem, a tanítványok adnak enni a sokaságnak, de ehhez Jézus Krisztusnak kellett cselekednie (41). Jézus Krisztus kezei között a kevés áldottan sok lett, amely megelégít, testileg és lelkileg táplál (44). Érdemes tehát a kevésen hűnek lenni (Máté 25,23).** /Ötezer ember megvendégelése/

2Mózes 32,1-14

252. dicséret

* Márk leírása a csodát itt is alárendeli Jézus Krisztus tanításának, miszerint a csoda soha nem öncélú, hanem mindig „csak” igazolja Jézus Krisztus tanítását és Őt magát, a tanítót, aki isteni hatalommal szól (34).

** A zöld fű, a szétesett sokaság csoportokba rendezése (39), a maradék kosarak megemlítése (43) Márk szemléletében a végidők váradalmára utal; mint ahogy a kenyércsoda is több puszta csodánál, hiszen a „kenyér” és az „étkezés” Márknál az a motívum, amelyben Jézus Krisztus titka tárul fel.

JÉZUS KRISZTUS NÉLKÜL ELVESZETT EZ A VILÁG. Milyen ez a világ az Úr nélkül? Ez a történet, Keresztelő János haláláról, pontos leírása a világ istentelen állapotának, nem elfelejtve, hogy az egyház is „egy darab világ” (D. Bonhoeffer), örök kísértések között szolgálva, miközben az lenne a küldetése, hogy megízesítse a világot (Máté 5,13). Heródes Antipász, Nagy Heródes fia, Galilea fejedelme, börtönbe vetette, majd lefejeztette Keresztelő Jánost, mert az megintette őt, hiszen a fejedelem saját testvérének, Fülöpnek feleségét, Heródiást elszerette és feleségül vette. Szó van itt hatalomról, hatalommal való visszaélésről, pompás lakomákról, szép nőkről és lányokról, a háttérben intrikáról és összefonódásokról, borgőzős állapotban kimondott ígéretekről; - arról nem is beszélve, hogy a tobzódásnak sokan áldozataivá lesznek, többek között Keresztelő János is. Pedig Heródes nem akarta megöletni Keresztelő Jánost (19), mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért félt tőle, védelmébe vette, szívesen hallgatta Keresztelő János tanításait (20). Amikor azonban az alkalmas nap eljött (21), a tobzódás mellett döntött (21-23).* /Keresztelő János halála/

2Mózes 31

138. zsoltár

* Heródes a lakomát, a hatalmat, a házasságtörést, és testvérétől elvett feleségének lányát, Salomét, annak táncát választotta, hangzatos ígéretekkel (21-23). Mindig gyanús, ha valaki felelőtlenül ígérget, a „bármit kérhetsz” kimondása pedig minden határon túl felelőtlen (23). Mindezeknek ára van. Akkor Keresztelő János fejét vették, ma is keresztyének fejét veszik, annyi különbséggel, hogy ma már a világ meg sem szomorodik, mint akkor (Heródes 26). Nagyon megérett a világ, olyan, mint egy túlérett, rothadó gyümölcs, erjedt.

KICSODA JÉZUS KRISZTUS?* A fő kérdés valóban az, hogy honnan való Jézus hatalma, amivel tanít és csodákat tesz? (2) Márk hangsúlyozza, hogy Jézus tanításában Isten bölcsessége, csodáiban Isten ereje nyilatkozott meg. A názáretiek azonban éppen ezt az isteni hátteret nem ismerték fel, sőt megbotránkoztak Jézusban. Ez a megbotránkozás szó szerint elesést, elbukást jelent, mégpedig itt a legfontosabbat illetően, miszerint Jézusban magával az élő Istennel találkozhatunk. Minden vallási és emberi gondolatrendszer önkéntelenül is azt szándékolja, hogy az embernek kell „megistenülnie”. Ezzel szemben Isten útja az emberhez pont az ellenkezője, miszerint az ember lett Istenné Jézus Krisztusban. Többről van tehát itt szó, mint arról a közmondásról, amely a próféták keserű tapasztalatát összegzi (4), miszerint a környezetéből „kiemelkedő” embert nem ismerik el, lekezelik, sőt megvetik.** /Jézus Názáretben – Jézus kiküldi tanítványait/

2Mózes 30

133. zsoltár

* Márk nem hangsúlyozza azt, hogy Názáretről van szó, hanem csak annyit, hogy Jézus a „hazájába ment”. Nyilván Názáretről van szó, ugyanakkor Márk a konkrét eseményben átfogóbb utalást látott, hiszen Jézust egész „hazája”, egész Izrael elutasította (1).

**  Itt Jézus egész családja, egész Názáret megbotránkozott Őbenne (3). Nem, hogy nem tekintették Isten Fiának, hanem mint embert is lenézték, ezért a „Mária Fia” (3) megnevezés egyenesen bántó abban a környezetben, ahol a fiút az apáról szokták megnevezni. Jézus nem tudott csodát tenni Názáretben, mert Isten nem engedte, hogy csodát tegyen közöttük (5). Ez a megvetés azonban nem akadályozza Jézust semmiben, tovább tanít, majd kiküldi tanítványait is, hogy tanítsanak és gyógyítsanak (7-13).

HINNI = SZERETNI A LÁTHATÓ EGYHÁZAT. A vérfolyásos asszony történetében nagy szerepe van a Jézus Krisztust követő sokaságnak, akik szorongatják az Urat, haladva Jairus háza felé, miközben a vérfolyásos asszony megérinti Őt. A tömeg a hagyományos bibliamagyarázatokban mindig negatív értékeléssel szerepel. A sokaság tolong Jézus körül és nem követi Jézust; csupán kíváncsi, de nem hittel „érinti” az Urat. Valóban kérdéses lehet, hogy mikor, hol, miért vannak sokan? Mégis engedjék meg, hogy most más szempontból tekintsünk erre a tömegre. Teológiai szintre emelem a problémát, ami egyben egy szemléletváltás lényegét és szükségességét is hangsúlyozza. Valóban adódtak olyan egyháztörténeti korszakok, amikor a népegyház és a hitvalló egyház megkülönböztetésére szükség volt, melynek során joggal kérdeztek rá a személyes hit fontosságára (36). Közben azonban az történt, ki kell mondanunk, hogy a hitvallók is egymásnak estek. Ne felejtsük el, hogy a reformáció nem akart új egyházat, hanem a meglévő egy, szent, egyetemes anyaszentegyházat akarta igei alapra visszahelyezni. Az egyház valóban mindig megújítandó, de az egy, szent, egyetemes anyaszentegyház az, ami mindig megújítandó. A fenti szemléletváltás lényege tehát az, hogy szeressük jobban a népegyházat, ahol az Úr ismeri az Övéit, nem hagy a halálban. /Jairus lányának feltámasztása/

2Mózes 29

132. zsoltár

HINNI = KILÉPNI AZ ELREJTETTSÉGBŐL. A vérfolyásos asszony szimbóluma a vérző életeknek, közösségeknek (26). Hiszem, hogy Református Egyházunk nem vérzik, sőt azt végképp hiszem, hogy nem fog elvérezni, hiszen erre ígéretünk van az Igéből, amit hitvallásunk is megfogalmaz az egyházról szóló tanításban (27). Ugyanakkor a vérfolyásos asszony története mégis arra tanít bennünket, hogy egyéni, gyülekezeti, egyházi betegségeink valódi gyógyulásának melyek a mozzanatai? – A gyógyulás első mozzanata a hit érintése (27-29). A hit megtart minden bajban, vagyis megszabadít minden bajtól és „egész-ségben” tart, akár történik testi gyógyulás, akár nem (34). – A gyógyulás második mozzanata az, hogy előállunk, kilépünk az elrejtettségből és a mi Urunk Jézus Krisztust láthatóan követjük a látható egyházban, a látható gyülekezetben (30-33). – A gyógyulás harmadik mozzanata egyfajta szemléletváltás: „a népegyház” fontosságának újbóli felfedezése. Ezt holnap fejtem ki. /A vérfolyásos asszony meggyógyítása/

2Mózes 28

15. zsoltár

HINNI = GYÓGYULNI A MEGSZÁLLOTTSÁGBÓL. Döbbenetes leírás ez egy megszállott emberről. A diagnózis minden elemét, erőltetés nélkül alkalmazhatnánk a ma emberére; az a baj, hogy nem csak a „világias”, hanem az „egyházias” emberek sokaságára is érvényes lehet ez a látlelet. Soroljuk fel a diagnózis legfontosabb megállapításait: - Sírboltokban lakik (3), él, de valójában halott (Jelenések 3,1). - Nem lehet „lekötni”, megfékezni, agresszív (3-4), hány ambiciózus ember, és hány túlbuzgó keresztyén ilyen. - Ön és közveszélyes (5), valójában nem ura önmagának, mert személyét idegen hatalmak uralják, az élő Isten életet és egészséget adó hatalma helyett: legyen az saját érdek, vagy nemes és szent ügy; mind életveszélyessé lesz „a kezén”, önmaga és mások számára is halálossá. Urunk, gyógyíts meg megszállottságunkból, rögeszméinkből, hitetlen és kegyes megkötözöttségeinkből; adj valóságos hitet, amely gyógyítani képes Általad ezt a megszállott világot. Valóban döntő kérdés, milyen lélek/Lélek van bennünk? (2.; Lukács 9,55) /Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat/

2Mózes 27

156. dicséret

HINNI = NEM KÉTSÉGBEESNI. A hit útját járva vannak viharok, hullámvölgyek, amikor Isten népe és azon belül az egyes hívő ember azt éli át, hogy az Úr alszik, mi pedig elveszünk (38). Ennek az érzésnek különböző fokozatai vannak: egy pillanatra összeszorul a szívünk, bizonyos időszakokban többet aggodalmaskodunk, folyamatosan feszültek vagyunk, kétségeskedünk, kétségbeesünk. A legutóbbi a legsúlyosabb, mert az ember összeomlik, és azt éli át, hogy mégis elveszett: az Úr alszik, nem segít, hol van? Ne becsüljük le ezt az érzést, mert bizony mindnyájunk életében történhetnek olyan próbatételek, ahol úrrá lehet rajtunk a félelem, a kísértő folyamatosan ezen mesterkedik. Az Úr, noha a viharzó tengeren, egy ideig aludt, mert rajta a tomboló elemek között is a menny békessége uralkodott; mégis, ott is megmutatta hatalmát (39); a feltámadott Úr pedig soha nem alszik. Véssük emlékezetünkbe, szívünkbe szavát; tudom, hogy féltek, de nem félhettek annyira, hogy a félelem úrrá legyen rajtatok, mert ti megmentettek vagytok. Még akkor is, ha egy „csatát” elvesztettünk, akkor sem veszhetünk el (40) /Jézus lecsendesíti a tengert/

2Mózes 26

134. zsoltár

HINNI = NÖVEKEDNI. A vetés magától növekszik (26-29). Az élő hit egészében kegyelem, az egészen piciny mag jó talajra hullásától kezdve egészen a növekedésig és a gyümölcstermésig (30-34). Minden napom öröme ez a kegyelmi állapot, a lényeges dolgok nem rajtunk múlnak. Életünknek van tétje, annak részleteiben, de nincs halálos tétje, mert üdvösségünk van, amelynek jele a hitünk, világító életünk (21), másoknak is fészket adó szeretetünk (32), és leginkább az, hogy mi halljuk, jól halljuk, nem félrehalljuk (23-24), valamint érthetjük az Isten országának titkait, mert nekünk a legfontosabbat megmagyarázta az Úr (33). Ezért mi komolyan vesszük a „dolgainkat”, de nem vesszük halálosan komolyan azokat. Isten lámpása Jézus Krisztus, de általa a mi életünk is világít. Ezért egyre inkább nincs rejtegetnivalónk; ugyanakkor, az Úrban van szent elrejtettségünk (Példabeszédek 22,3). Nem félünk a „nyilvánosságtól”, de soha nem leszünk kiszolgáltatva a csalfa és hazug „nyilvánosságnak” (22).* /A lámpás és a mérték - A magától növekedő vetés - A mustármag)

2Mózes 25

163. dicséret

* Azt is tudjuk, hogy Isten mérték nélkül szeret bennünket, ezért mi is mindig a másikat megelőző mértékkel szeretjük felebarátunkat, és a válasz nem marad el; sőt, ő maga is ekként jár el velünk, még ráadást is ad szeretetéből. Ez lenne az egyetlen megoldás, a krisztusi. Döbbenjünk rá, mennyi mindenünk van, még a legnyomorultabb helyzetben is, ez segít más mértékkel mérni. Ráadásként a meglévőnél „még többet” kapunk (25).

HINNI = BEFOGADNI AZ IGÉT. A magot hinteni kell, abban a reményben, hogy jó talajra hull és lesz „kenyér”. A többi kegyelem. A legnagyobb kegyelem az, amikor valakinek van füle a hallásra (9), azaz értheti az Isten országának nyelvét és titkait (10-12). Ez felülről adatik (11), emberileg hiába erőlködünk (12). Egyszerűen csak hintsük a magot, hirdessük az evangéliumot, tanítsuk az Isten országát (1-3). A négyféle talaj lehet négyféle ember, de lehet a hívő ember életének négyféle korszaka is, amíg jó talajjá válhat (15-20): a hitetlenségből (út szélére esett mag), az érdekkeresztyénségen (sziklára esett mag), és az érzelmi keresztyénségen (tövisek közé esett mag) át is vezethet út odáig, amíg valaki igazán az Úr gyermeke lesz.* Az Úr gyermekei azok, akik meghallják, befogadják az Igét, és minden nyomorúságuk ellenére is termő életet, másokat is tápláló életet élhetnek (20). /A magvető/

2Mózes 24

256. dicséret

* – 1. A hitetlenek. Szól az Ige, de a Sátán azonnal elragadja tőlünk az élet Igéjét, mint ahogy a madarak az útfélre esett magot felcsippentik, amikor szinte még földre sem ért. Vannak sokan olyanok, akikről visszapattan az Ige, mint a fallabda (15). – 2. Az „érdekkeresztyének”. Szól az Ige, örömmel vennék azt, mert minden öröm jól jön. Ezek mindenben a saját hasznukat nézik, az egyház is saját kibontakozásuk színtere. Ám ezek életében a pillanatnyi helyzet, az adott személyes érdekek és „hasznok” mindennél fontosabbak, ezért az Úr ügyéért nem hoznak semmiféle áldozatot. Az ilyenek többre értékelik az adott perc örömét, mint az ígéretek tartósabb örömét. Valójában sziklaszívűek ők, csak maguk körül és a pillanat körül forognak (16-17). – 3. Az érzelmi keresztyének. Ezek igen sokan vannak, látszólag fogadják az Igét, az elkezd gyökerezni bennük, de a „tövisek” előbb-utóbb megfojtják a sarjadó vetést. Jön egy kísértés, csábítás, élet-gond, és vége. Sok „keresztyén” valójában ilyen, manapság különösen. Mondjuk ki: nagyon hiányzik a népegyház tartása, mert az egyéni, élő, személyes hit hangsúlyozása fontos ugyan, de sok érzelmi keresztyént termelt. Ezek nagyon buzgók a hitben, és egyszer csak, „ugyanezzel a buzgósággal” lecserélik a hitvestársukat egy fiatalabbra; aztán még az is előfordulhat, hogy egy kis idő elteltével újra ők „oktatnak ki” másokat hitből és erkölcsből (18-20). – 4. Az Úr gyermekei azok, akik meghallják, befogadják az Igét, és minden nyomorúságuk ellenére is termő életet, másokat is tápláló életet élhetnek (20).

HINNI = FÉLNI AZ ISTENT.* A Szentlélek káromlása az, amikor valaki azt hiszi, hogy mindenre tudja a biztos választ, még az üdvösség és kárhozat kérdéseire is, ezért arra is van bátorsága, hogy az ördögöt emlegesse, még ott is, ahol a nyomorúságok rengetegében, az Isten hatalma munkál. A Szentlélek káromlása az, amikor a látható, letagadhatatlan jelek ellenére tagadjuk az Isten hatalmas jelenlétét, sőt, azt ördöginek, valami „rossznak” állítjuk be (28-30). A Szentlélek káromlása az, amikor semmiféle „szentet” nem tisztelünk, és mindent tisztátalanná, hétköznapivá teszünk, még a legtisztábbat is (30). Nem baj az, ha valaki nemcsak féli az Istent, hanem fél is az Istentől, ezért egy határon túl soha nem merészkedik. Bizony, a legnagyobb, halálos meghasonlás az önmagunkkal való meghasonlásunk (24), hogy noha Isten képét hordozzuk magunkon, mégsem tiszteljük Őt. /Jézust Belzebub szövetségesének mondják - Jézus igazi rokonai/

2Mózes 23

135. zsoltár

* Jézus beszéde és cselekedete olyan „emberfelettien hatalmas”, hogy kikerülhetetlen a kérdés: kinek erejével cselekszi mindezeket? Az írástudók azt állították, hogy az ördögök fejedelmének segítségével teszi mindezeket (22). Jézus Krisztus ekkor mondja el első példázatát (23-27), amelyben kétféle választ ad cselekedeteinek forrására. - Először az írástudók logikája alapján érvel, miszerint ha a Sátán önmaga ellen támad, meghasonlott önmagával, ez pedig országának végét jelenti. Valóban, ha valaki meghasonlik önmagával, az egyenlő a pusztulással (24-25); a modern ember istentelensége is egy ilyen meghasonlás; sőt maga az emberi bűn is ez, amelynek a vége halál. Aki nemet mond önmagára, az belepusztul; amikor az ember, éltető Istenére mondott nemet, azzal önmagára mondott nemet. Az írástudók érvelése is ugyanez, a Sátánra vonatkoztatva, hiszen ezzel azt állítják, hogy a Sátán nemet mondott önmagára (26). - Jézus Krisztus azonban egy másik választ is megfogalmaz, hatalmának igazolására (27): az erős valakit, csak egy még erősebb valaki kötözheti meg; nagy hatalma van a Sátánnak, de Isten hatalma erősebb annál; ez a hatalom öltött testet Jézus Krisztusban.

JÉZUS KRISZTUS A VÁLASZTOTTAK URA. Jézus Krisztus elhívta maga közelébe azokat, akiket akart; akiket pedig elhívott, azok követték is Őt (13). Ez a közösség kezdetben a tizenkettő gyülekezete volt (14-19); a világ végezetéig pedig a kihívottak egyháza ez a gyülekezet (Róma 8,29-30). A tanítványok azt az ajándékot kapták, hogy Jézus Krisztus közelében lehessenek, hirdessék az Igét, az Úr gyógyító hatalmát képviseljék ebben a világban. Az Úr közelében, saját szándékkal gyülekező tömeg közül is sokan lehetnek olyanok, akik az Úr választottai (20). Az Úr közvetlen, vér szerinti hozzátartozói Őellene indulnak, őrültnek tartják Őt (21). A hit nem testi-vérségi kapcsolat gyümölcse, hanem Isten kiválasztó kegyelmének ajándéka. A Bibliából ez olvasható ki (János 17,6-12), akár tetszik ez nekünk, akár nem. /A tizenkét tanítvány elhívása, Jézus rokonainak szándéka/

2Mózes 22

119. zsoltár

JÉZUS KRISZTUS ÚR A SORVADT ÉLETEK FELETT. Mennyi sorvadt élet! Ha csak a kezünk lenne sorvadt, de sorvadunk testben, lélekben; egyedül és emberi kapcsolataink megannyi területén is. Pedig mi még sokan, kivételezett helyzetben vagyunk. Mennyi nyomorúságról hallunk világszerte. A „vallás” pedig sokszor nem segít a bajban, hanem csak fokozza a nyomorúságot. Jézus Krisztus jelenléte „valláskritika” volt akkor, és most is az (5).* A mai Ige tipikus, mert miközben Jézus Krisztus gyógyított, a kor vallásosai ezért meg akarták ölni őt (6). Olyanok voltak ezek a vallásos farizeusok, mint a tisztátalan lelkek, kiabálva visszabeszéltek az Úrnak (11-12). Ő azonban tovább gyógyított, mert sokan vannak, akik gyógyulásra szorulnak, nagyon sokan, mindenfelől jöttek. Mi is beállhatunk a sorba (7-12). Jézus Krisztus középre állítja sorvadt életünket: az Ő világosságában ez kiderül, miközben a mi Urunk e feletti szomorú haragja és sajnálata is egyértelmű lesz számunkra (5). Megváltásra szorulunk, az Ő megelevenítő szavára, amely egyedül képes meggyógyítani azt, ami elsorvadt (3-5).** /Jézus szombaton meggyógyítja a sorvadt kezű embert és sok beteget meggyógyít/

2Mózes 21

26. zsoltár

*  Ki merjük-e  mondani, hogy Jézus Krisztus, a saját korában eretnek volt; felháborította a mózesi törvény őreit, nem tartotta be a szombatot (2,23-28), valamint a böjti szabályokat (2,18-22), botrányt okozott a templomban és a zsinagógákban (3,1-6); és az eretnektörvényt alkalmazták rá, amikor kimondták felette a halálos ítéletet.

** Mi minden történik, Istenre, vallásra, igaz hitre hivatkozva, napjainkban is. Pedig nincs olyan hit, igazság, elv, amely okot adhatna arra, hogy bántsuk a másikat, pláne kezet emeljünk a másikra. - Mi mégis ezt tesszük. Sorvad az életünk, sorvasztjuk egymás életét, még a hitéletünk sem megelevenít, hanem többnyire sorvaszt. Engem eddig csak „hívők” gyötörtek meg igazán. Ezzel nem védem a hitetleneket. Valószínű, nincs valós tapasztalatom velük kapcsolatban, mert nem ilyen közegben mozgok. Még sincs jól ez így igazán. - Az élő hit csakis az emberért él, és így szolgálja Isten dicsőségét; vagyis lehetetlen az, hogy az Urat emlegetjük és közben a felebarátunkkal nem rendezett a viszonyunk; még akkor is igaz ez, ha a szelíd szeretettel halálosan visszaélhetnek (Máté 5,23-24). - Az Isten pedig azért van az emberért, hogy az ember minden élőlényre figyeljen, a lakott földet, gondos gazdaként művelje és őrizze (1Mózes 2,15). Akit kiemelt az Úr, azt mindig szolgálatra emeli ki.

JÉZUS KRISZTUS ÚR, AZ EMBERÉRT. Mik történtek és történnek ma is a világban, a vallás leple alatt, valamiféle istenre vagy hitre és igazságra hivatkozva. A „vallás” nyomorúsága, hogy könnyen öncélú lehet, és a vallásos cselekményért, a tanért beáldozhatja az embert. Pedig Isten emberpárti, hiszen Jézus Krisztusban emberré lett, és Őbenne megmutatta, hogy nem az ember van vallásos szabályért, hanem az élő hitből fakadó értékek segítenek az emberlét kibontakozásában; mindenekelőtt pedig a megváltó Úr ad életet, és egyedül Ő segíthet el az élet teljességére is bennünket (János 10,10). A böjt ideig való, szükséges, segít megállni ebben a „hasadt” világban (18-22); Jézus Krisztus is böjtölt (Máté 4,2); de Isten eredeti, és Jézus Krisztusban visszaadott ajándéka a menyegző, a lakodalom, a vígasság (19), a „kalásztépés” (23-28). Jézus Krisztus „rendbontó” volt: a régi bort megbecsülte, de olyan új bort hozott, amely a régi tömlőt csak szétfeszítheti (22). /Jézus tanítása a böjtről; kalásztépés szombaton/

2Mózes 20

78. zsoltár