HINNI = NÖVEKEDNI. A vetés magától növekszik (26-29). Az élő hit egészében kegyelem, az egészen piciny mag jó talajra hullásától kezdve egészen a növekedésig és a gyümölcstermésig (30-34). Minden napom öröme ez a kegyelmi állapot, a lényeges dolgok nem rajtunk múlnak. Életünknek van tétje, annak részleteiben, de nincs halálos tétje, mert üdvösségünk van, amelynek jele a hitünk, világító életünk (21), másoknak is fészket adó szeretetünk (32), és leginkább az, hogy mi halljuk, jól halljuk, nem félrehalljuk (23-24), valamint érthetjük az Isten országának titkait, mert nekünk a legfontosabbat megmagyarázta az Úr (33). Ezért mi komolyan vesszük a „dolgainkat”, de nem vesszük halálosan komolyan azokat. Isten lámpása Jézus Krisztus, de általa a mi életünk is világít. Ezért egyre inkább nincs rejtegetnivalónk; ugyanakkor, az Úrban van szent elrejtettségünk (Példabeszédek 22,3). Nem félünk a „nyilvánosságtól”, de soha nem leszünk kiszolgáltatva a csalfa és hazug „nyilvánosságnak” (22).* /A lámpás és a mérték - A magától növekedő vetés - A mustármag)

2Mózes 25

163. dicséret

* Azt is tudjuk, hogy Isten mérték nélkül szeret bennünket, ezért mi is mindig a másikat megelőző mértékkel szeretjük felebarátunkat, és a válasz nem marad el; sőt, ő maga is ekként jár el velünk, még ráadást is ad szeretetéből. Ez lenne az egyetlen megoldás, a krisztusi. Döbbenjünk rá, mennyi mindenünk van, még a legnyomorultabb helyzetben is, ez segít más mértékkel mérni. Ráadásként a meglévőnél „még többet” kapunk (25).