HINNI = NEM KÉTSÉGBEESNI. A hit útját járva vannak viharok, hullámvölgyek, amikor Isten népe és azon belül az egyes hívő ember azt éli át, hogy az Úr alszik, mi pedig elveszünk (38). Ennek az érzésnek különböző fokozatai vannak: egy pillanatra összeszorul a szívünk, bizonyos időszakokban többet aggodalmaskodunk, folyamatosan feszültek vagyunk, kétségeskedünk, kétségbeesünk. A legutóbbi a legsúlyosabb, mert az ember összeomlik, és azt éli át, hogy mégis elveszett: az Úr alszik, nem segít, hol van? Ne becsüljük le ezt az érzést, mert bizony mindnyájunk életében történhetnek olyan próbatételek, ahol úrrá lehet rajtunk a félelem, a kísértő folyamatosan ezen mesterkedik. Az Úr, noha a viharzó tengeren, egy ideig aludt, mert rajta a tomboló elemek között is a menny békessége uralkodott; mégis, ott is megmutatta hatalmát (39); a feltámadott Úr pedig soha nem alszik. Véssük emlékezetünkbe, szívünkbe szavát; tudom, hogy féltek, de nem félhettek annyira, hogy a félelem úrrá legyen rajtatok, mert ti megmentettek vagytok. Még akkor is, ha egy „csatát” elvesztettünk, akkor sem veszhetünk el (40) /Jézus lecsendesíti a tengert/

2Mózes 26

134. zsoltár