JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL A KEVÉS IS ÁLDOTTAN SOK LESZ. Jézus Krisztus a pusztaságban megszánta az éhező és pásztor nélkül „szétesett” sokaságot. Ez a legtökéletesebb leírása az emberlétnek (34).* A tanítványok csak egyre képesek, ahogy mai tanítványai is, hogy számba vegyék, amijük van, aztán felvessék a megoldhatatlan problémát, de azt Jézus Krisztusnak kell megoldania (35-38). Feltűnő azonban a tanítványok hitetlensége, hiszen kiderült, hogy nem számoltak Jézus Krisztus isteni hatalmával, ezért a lehetetlen helyzetben is emberi megoldásokat, technikákat kerestek; akárcsak a mai keresztyénség (35). Végül, micsoda kegyelem, a tanítványok adnak enni a sokaságnak, de ehhez Jézus Krisztusnak kellett cselekednie (41). Jézus Krisztus kezei között a kevés áldottan sok lett, amely megelégít, testileg és lelkileg táplál (44). Érdemes tehát a kevésen hűnek lenni (Máté 25,23).** /Ötezer ember megvendégelése/

2Mózes 32,1-14

252. dicséret

* Márk leírása a csodát itt is alárendeli Jézus Krisztus tanításának, miszerint a csoda soha nem öncélú, hanem mindig „csak” igazolja Jézus Krisztus tanítását és Őt magát, a tanítót, aki isteni hatalommal szól (34).

** A zöld fű, a szétesett sokaság csoportokba rendezése (39), a maradék kosarak megemlítése (43) Márk szemléletében a végidők váradalmára utal; mint ahogy a kenyércsoda is több puszta csodánál, hiszen a „kenyér” és az „étkezés” Márknál az a motívum, amelyben Jézus Krisztus titka tárul fel.