EMBERNEK LENNI = „ÉHEZNI”.* A négyezer ember megvendégelésénél jelen vannak a „pogányok”; azok, akik messziről érkeztek (3).** Itt is Jézus a kezdeményező, aki jó pásztorként szánakozik az éhes sokaságon (2-3), a tanítványok kétkedően viselkednek (4). Jézus nemcsak tanította a sokaságot, már három napja (2); - vagyis a lelki táplálék ínsége mellett az ember testi ínségét is gondjaiba veszi a mi Urunk. Jézusra egy „kitanított”, de „kiéhezett” sokaság figyel; ez pedig egy határon túl kezelhetetlen. Az embernek a testi és a lelki kenyérre egyaránt szüksége van, nem lehet egyiket kijátszani a másik ellenében; ugyanakkor a friss testi kenyérre és az igaz lelki kenyérre van szükségünk. Jézus Krisztus az élet kenyere, mindkettő egyszerre; mert Őnélküle a testi kenyér csak hizlal, a lelki kenyér pedig nem lesz több érzelgős, hazug lelkizésnél. Ővele azonban a jóllakás is több, mint csak egy időre jóllakni; aki ugyanis üdvösségesen jóllakott, az Ővele bírja a testi és a lelki éhezést is, akár halálig is, panasz nélkül. /Négyezer ember megvendégelése/
2Mózes 36
84. zsoltár
* A négyezer ember megvendégelését még Máténál olvashatjuk (Máté 15,32-39). Több magyarázó ezt a leírást a kenyércsoda második változatának tartja, ahol az események lényegi menete azonos az elsőével, tehát ezek a magyarázók nem tartják külön csodának ezt a leírást. Vannak azonban olyan magyarázatok, amelyek kiemelik az ötezer ember megvendégelésének leírásától való jelentős eltéréseket, a megvendégeltek számát, a maradék kosarakat, valamint a kenyér kiemelését illetően. Ez azt jelenti, hogy a kenyércsoda valamennyi változata közül e változat megfogalmazója koncentrált legerőteljesebben az úrvacsorára, és ezért a halaknak nem tulajdonított jelentőséget. Az elbeszélést később az úrvacsorai katechézisben is felhasználták. Az írásba foglalás és a szerkesztés során aztán a „halacskákat” is belefogalmazták az elbeszélésbe. - Különösképpen pedig azt az eltérést emelik ki, hogy az ötezer ember megvendégelését zsidókeresztyén környezetben fogalmazták meg; ezt viszont hellenista, pogánykeresztyén környezetben; ezért külön eseményként kezelik a történetet.
** Feltűnő, hogy az ötezer ember megvendégelése után a tanítványok még mindig ugyanolyan értetlenek, mint korábban voltak, és felteszik ugyanazt a kérdést: miből lehet ezeket jóllakatni, itt a pusztában? (4)
