JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL FONTOSSÁ LESZ AZ EMBER. A mai napig életfontosságú kérdés, hogy saját hagyományaink, akár vallásos hagyományaink a fontosabbak; vagy maga az ember, függetlenül attól, hogy kicsoda ő, mit gondol, mit hisz. Isten erre a kérdésre egyértelművé tette a választ azzal, hogy Jézus Krisztusban emberré lett, eljött közénk, ezzel megmutatta: annyira szereti az embert, hogy testté lett az emberért, és újjászül bennünket.* A hagyományok persze fontosak, áldássá is lehetnek, egy "csoport" önazonosságát hirdethetik; de soha nem emelkedhetnek az ember tisztelete fölé, el egészen odáig, hogy az eltérő hagyományok, az eltérő vallási rendszerek miatt kezet emelhessünk a másikra. Sajnos mégis folyamatosan ez történik valahol a világban. Pedig Jézus Krisztus kijelentése egyértelmű:** nincs olyan emberi, vallási hagyomány, amely a másik ember megsegítését felülírhatná (9-13). A mindennapokban nagyon nehéz kérdés ez, de tegyük hozzá, hogy Isten nem a világ összes emberét kéri rajtunk számon, hanem azokat, akiket közvetlenül ránk bízott. /Jézus tanítása a tisztaságról/

2Mózes 33

136. zsoltár

* Jézus Krisztusban újjászületünk, az Isten eredeti gondolata szerinti emberré; és így újra valósággal szerethetnénk egymást, túl minden hagyományon. Na, ez így szép, de nincs ennél problémásabb gondolat. Talán éppen ez a bűnrontotta világ „hasadtságának” legnyilvánvalóbb bizonyítéka.

** Jézus Krisztus nem a kultikus kézmosással kapcsolatos tisztálkodási zsidó hagyománnyal száll szembe (1-5), hanem az egész hagyományt megkérdőjelezi, és mint emberi hagyományt értékelve, szembeállítja Isten parancsolatával (6-8). A hagyományhoz való ragaszkodás veszélyes voltát egy konkrét példán keresztül illusztrálja, miszerint valaki azért nem segített saját szülein, mert Istennek szánt áldozati ajándéknak tartja azt, amivel szüleit megsegíthetné (9-13).