EMBERNEK LENNI = „BETEGNEK” LENNI.* A süketnéma meggyógyításának leírása (32-35) tele van az ókori csodaelbeszélések számos elemével, ahogy Jézus a süket fülébe dugta az ujját, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét, és felfelé tekintve beszélt, fohászkodott. Márk célja azonban éppen az, hogy hangsúlyozza, Jézus több (37), mint az ókori csodatevők egyike; mert Őbenne, szavaiban, tetteiben, csodáiban az Isten mindeneket helyreállító, mindenki felé nyitott ereje jelent meg. Sokan látják, elismerik, hirdetik ezeket a rendkívüli tényeket (37); a tiltás ellenére még inkább (36): maga Jézus az, aki a süket füleket megnyithatja, és a néma nyelveket megoldhatja, a „pogányok” között is, hogy az emberek mindenütt megérthessék és helyesen vallhassák meg az Úr titkát (Ézsaiás 35,4). Jézus Krisztus az, aki mindent „jól” cselekszik, akárcsak a teremtésben Isten (1Mózes 1,31), vagyis elérkezett az Ézsaiás által megrajzolt, üdvösséges örömidő, amelyben Isten helyreállítja a teremtettség jó rendjét (37). /A süketnéma meggyógyítása/

2Mózes 35

242. dicséret

* Márk még mindig azt hangsúlyozza, hogy Jézus átlépi a zsidó vallásosság határait, és nyitott a „pogány világ” felé, hiszen továbbra is a Galileát körülvevő, pogánylakta területen időzik és gyógyít (31).