EMBERNEK LENNI = „HOMÁLYOSAN LÁTNI”. A gyógyulás fokozatos volt, azonban végül teljessé lett, hiszen a vak először homályosan, majd „tisztán látott mindent” (25). Jézus ekkor hazaküldte a gyógyult embert, hogy otthon legyen, a sajátjai között, Isten hatalmának hirdetőjévé. Márk itt is érvényesíti a csoda-titok motívumát, miszerint a csoda hírét nem kell terjeszteni, mert az nem tárja fel Jézus személyének igazi titkát. Márk evangéliumának második fő része azonban szakít ezzel a tiltással, és a csodák leírása után, Jézus szenvedéseinek és halálának leírásában nyíltan beszél arról (8,32), hogy Jézus a Krisztus; - de nem a zsidó politikai messiás, hanem a megfeszített Isten Fia (15,39). Aki ezt beláthatja, az valóban kigyógyult a vakságból; az ilyen ember valóban, teljesen meggyógyult és tisztán lát mindent; még akkor is, ha itt egy ideig még tükör által, homályosan láthatunk csak egyes dolgokat (1Korinthus 13,12). /A bétsaidai vak meggyógyítása/

2Mózes 38

241. dicséret

* A bétsaidai vak meggyógyítása lezárja Márk evangéliuma első fő részét. Ebben a csodában egyedi, hogy az ókori gyógyítások elemei közül hiányzik a gyógyító szó kimondása, itt Jézus nem kéri a beteg hitét a gyógyulás feltételeként (22-23); a legszembetűnőbb különbség azonban az, a többi gyógyítási csodához képest, hogy itt a gyógyítás fokozatosan történik (24-25). Ezt a fokozatosságot sokféleképpen magyarázták az évszázadok során, miszerint Isten tetszőlegesen választja ki a gyógyítás módját, illetve a fokozatosság az eset súlyosságát, és ezzel együtt a csoda nagyságát fejezi ki.