HINNI = SZERETNI A LÁTHATÓ EGYHÁZAT. A vérfolyásos asszony történetében nagy szerepe van a Jézus Krisztust követő sokaságnak, akik szorongatják az Urat, haladva Jairus háza felé, miközben a vérfolyásos asszony megérinti Őt. A tömeg a hagyományos bibliamagyarázatokban mindig negatív értékeléssel szerepel. A sokaság tolong Jézus körül és nem követi Jézust; csupán kíváncsi, de nem hittel „érinti” az Urat. Valóban kérdéses lehet, hogy mikor, hol, miért vannak sokan? Mégis engedjék meg, hogy most más szempontból tekintsünk erre a tömegre. Teológiai szintre emelem a problémát, ami egyben egy szemléletváltás lényegét és szükségességét is hangsúlyozza. Valóban adódtak olyan egyháztörténeti korszakok, amikor a népegyház és a hitvalló egyház megkülönböztetésére szükség volt, melynek során joggal kérdeztek rá a személyes hit fontosságára (36). Közben azonban az történt, ki kell mondanunk, hogy a hitvallók is egymásnak estek. Ne felejtsük el, hogy a reformáció nem akart új egyházat, hanem a meglévő egy, szent, egyetemes anyaszentegyházat akarta igei alapra visszahelyezni. Az egyház valóban mindig megújítandó, de az egy, szent, egyetemes anyaszentegyház az, ami mindig megújítandó. A fenti szemléletváltás lényege tehát az, hogy szeressük jobban a népegyházat, ahol az Úr ismeri az Övéit, nem hagy a halálban. /Jairus lányának feltámasztása/

2Mózes 29

132. zsoltár