JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL SOKAKNAK JUT ÜDVÖSSÉG.* Márk, mint a pogány keresztyének teológusa, kaput nyitott Isten szeretete felé, mindenki számára. A következő történet már ezt nyomatékosítja: Tírusz vidéke, a nem zsidó, hanem pogány, föníciai asszony lányának meggyógyítása annak igazolása, hogy Isten szeretete nem csak a zsidóké; de az övéké is; elsőként az övéké, de másoké is (27). Azért fontos ez a történet, mert ezt a kettőt, a zsidókat és a pogányokat összekapcsolja az Isten szeretetében (30): mindkét népcsoport „megszállott” (24-26), mindenki beteg az élő Istenbe vetett hit nélkül (18-23), mindnyájunknak az Úr gyógyító, üdvözítő hatalmára van szükségünk. Itt kezdődik a hit, mert ez az asszony megelégszik azzal, hogy nem ő az első, hanem ő csak második, sokadik, „tisztátalan kutya”, de Jézus Krisztus megváltó szeretetéből egy morzsa is elég (27-28). /A pogány asszony hite/

2Mózes 34,29-35

104. zsoltár

Jézus Krisztus világossá tette az ember gonosz, megváltásra szoruló állapotát (18-23), ugyanakkor radikálisan megtámadta a zsidó, sőt az egész antik kultikus gondolkodást, mert megszüntette a szent és a profán közötti különbséget, abban az értelemben, hogy a profánt is, Isten teremtéseként, szentté tette.

Szerző: refdunantul  2015.08.22. 04:00 komment

süti beállítások módosítása