– 1. Mindannyian elveszettek voltunk: halottak voltunk, a vétkek és bűnök miatt, követve a test kívánságait, az érzékek hajlamait, a harag fiaiként, természetünk szerint, kiszolgáltatva a világ fejedelmének (1–4). Ez egy teológiai „szöveg”. De elég, ha egy példát említek, és érteni fogjuk. Fáradt vagyok, az egész nap terhe rajtam. Valaki hív. Azzal kezdi, felemelt hangon, hogy fel van háborodva… Izzik a levegő, szinte meggyullad… Én tartóztatom magam, de gyarló indulatom arra vezetne, hogy azonnal „elküldjem”, hasonló hangnemben, mint ahogy ő beszél, mert mára már sok volt… Ez egy egyszerű, hétköznap példa, mit jelent a test, az érzékek, az érdekek, az indulatok, a hajalmok uralma alatt élni. Az önzés, a harag, a gyűlölet fiai vagyunk, és azonnal pattanunk, ha valamink sérül. Ez a bűn. – 2. De Isten irgalmazott nekünk! De Isten életre keltett, feltámasztott, mennyei világába ültetett minket, a Jézus Krisztusban (5–6). Ő újjászült, Ő újjá formált, újra saját képére, krisztusivá formált bennünket. Már az Úr kezében vagyunk! Készül már az alkotás… Még nem kész, de készül, egyre inkább felismerhető abban az eredeti forma. – 3. Mindez kegyelemből van! Mindez Isten ajándéka, senki sem kérkedhet.
4Mózes 18
92. zsoltár
Október 26. péntek – A teljes igemagyarázat
Apám hatalmas, erős keze jut eszembe.
Simogatva is fegyelmezett.
Fegyelmezve is simogatott.
Ügyes keze volt, pillanatok alatt megjavított, elkészített, megszépített dolgokat.
Állandóan alkotott ez a kéz.
Tartást adott ez a kéz.
Amikor váratlanul meghalt, a kora tavaszi, óriási kert makulátlan tisztaságban maradt utána.
Az ő keze már az enyészeté.
De Isten keze örök, mert Isten maga örök.
Isten kezében vagyunk.
Isten keze hordoz, formál, felemel, támogat, nem enged lehullani.
– 1. Isten keze figyelmeztet! Mindannyian elveszettek voltunk: halottak voltunk, a vétkek és bűnök miatt, követve a test kívánságait, az érzékek hajlamait, a harag fiaiként, természetünk szerint, kiszolgáltatva a világ fejedelmének (1–4).
Ez egy teológiai „szöveg”.
De elég, ha egy példát említek, és érteni fogjuk.
Fáradt vagyok, az egész nap terhe rajtam. Valaki hív. Azzal kezdi, felemelt hangon, hogy fel van háborodva… Izzik a levegő, szinte meggyullad… Én tartóztatom magam, de gyarló indulatom arra vezetne, hogy azonnal „elküldjem”, hasonló hangnemben, mint ahogy ő beszél, mert mára már sok volt…
Ez egy egyszerű, hétköznap példa, mit jelent a test, az érzékek, az érdekek, az indulatok, a hajalmok uralma alatt élni.
Az önzés, a harag, a gyűlölet fiai vagyunk, és azonnal pattanunk, ha valamink sérül.
Ez a bűn.
Sokkal többről van itt szó, mint szexuális bűnökről. Ugyan!
– 2. Isten keze újjá formál!
Ezért nem szóismétlés, amit az apostol hangsúlyozott: ilyenek „voltunk”!
De Isten életre keltett, feltámasztott, mennyei világába ültetett minket, a Jézus Krisztusban (5–6).
Ő újjászült, Ő újjá formált, újra saját képére, krisztusivá formált bennünket.
Egy halom súlyos, tehetetlen agyaggá döngölt bennünket a bűn; – eltorzított.
De Isten kézbe vette önhittségtől és indulattól torzzá „hízott”, „deformált” életünket.
Már az Ő kezében vagyunk!
Készül már az alkotás…
Még nem kész, de készül, egyre inkább felismerhető abban az eredeti forma.
– 3. Mindez kegyelemből van!
Mindez Isten ajándéka, senki sem kérkedhet.
Aki pökhendi, az nem krisztusi, noha emlegeti az Urat.
Sokan vagyunk ilyenek.
A hiteles élet Krisztus kegyelméből fakad.
Milyen jó olvasni, hogy a jó cselekedeteket Isten előre elkészítette nekünk.
Ő adja azokat is.
Nem a mi érdemünk ez sem.
De ez a bizonyosság erőt ad.
Isten nem engedi, hogy másként cselekedhessünk döntő helyzetekben, csakis az Ő akarata szerint (7–10).