Az Isten hatalma cselekedett és ma is cselekszik (19–20), minden napon, a világ végezetéig (Máté 28,20). – 1. Az erős Isten feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, a maga jobbjára ültette, és mindent a lábai alá vetett (20–22). Ő a kozmosz Ura, mindenek Ura. Ő minden méltóság, hatalom, erő és uralom felett áll. Ez megnyugtató bizonyosság, mert testi szemeink az e–világi megnevezhetetlen „méltóságok és hatalmak” mindent elnyelő erejét látják, miközben a „méltóságok” egymást is igyekeznek elnyelni. – 2. De, Isten könyörült rajtunk! Ez a kiválasztás kegyelme. Ő adta nekünk a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjük Őt, valamint adta nekünk a bölcsesség Lelkét, hogy ezzel a hittel éljünk és kezeljük a legnyomorúságosabb helyzeteket is (17–19). Jézus Krisztus a világ Ura. Személyesen pedig Ő, a feltámadott Úr, az egyház feje, szerető Atyja (22). Mi kiállhatunk a gonosz tülekedésből, és beállhatunk Őt szolgálni! – 3. Az apostol hálát ad ezért (15), ugyanakkor könyörög azért, hogy ebben a bizonyosságban erősödjünk (16–17), abban mindhalálig megmaradjunk (Jelenések 2,10).

4Mózes 17,16–28

500. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 3. Az apostol hálát ad ezért: – a hitért és a szeretetért.

Ezt a szeretetet először egymás iránt, a „szentek” iránt mutathatjuk meg (15).

Ugyanakkor az apostol könyörög azért, hogy ebben a bizonyosságban erősödjünk (16–17), abban mindhalálig megmaradjunk (Jelenések 2,10).

Nincs ennél a reménységnél nagyobb gazdagság (18).