A RABSZOLGASÁG?

– Pál érvelése, ehhez képest, elsőre igen meghökkentő, hiszen a rabszolgák engedelmessége földi uraiknak úgy történjék, mintha Jézus Krisztusnak engedelmeskednének, félelemmel és rettegéssel, ugyanakkor tiszta szívvel, lélekből, jóakarattal, az Úr kegyelmébe kapaszkodva (5–8). Pál ezeket a kifejezéseket az üdvösség munkálása kapcsán is említette már (Filippi 2,12).

–  A helyes megértés érdekében vegyük figyelembe a következőket:

– Itt megtért rabszolgákról van szó, mert ez eleve csak megtért, Krisztust követő embertől kérhető.

– Ha megtért földi uraságok is lennének a rabszolgák mellett, akkor Jézus Krisztusban egyszerre egymás testvérei lehetnének, ahogy erről a Filemonhoz írt levél tanúskodik.

– Egyébként más megoldás nem létezik, mert hiába reform vagy forradalom, hiába szabadság, egyenlőség, testvériség, ma is milliárdok élnek rabszolgaként, akik biztosítják a mi jólétünket is.

– Nem kell végletes példa ennek belátásához! Nézz egy világáruház pénztárosának szemébe, és érted, miről beszélek…

4Mózes 27,1–11

23. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– A Római Birodalomban a lakosság nagy százaléka rabszolga volt, valaki tulajdona volt. A birodalomban közel hatvan millió rabszolga, félelemmel és rettegéssel engedelmeskedett földi urának (5). Óriási szám, az akkori népességi viszonyokat ismerve. Ez a réteg alkotta a munkaerőt, alapvető gazdasági tényezőt képezve, és a létjogosultságát senki sem kérdőjelezte meg ennek az intézménynek. Jóval korábbról, Platón, az „Állam” című művében a „jó élet” tervét felvázolva, olyannyira természetesnek veszi ezt a berendezkedést, hogy meg sem említi a rabszolgákat, mert azok magától értetődően „léteznek”.