Mindig szerettem az egyszerű grafikákat: néhány vonal, és a papíron meghúzott, „lefoglalt” terület kiábrázol valami lényegeset. Nincs kidolgozva, de azonnal látom, mit ábrázol. Még hatásosabb ez a technika, amikor a háttér fekete, és a néhány vonal a fehér. Ravasz László Isten „ceruzájának” nevezi a keresztséget, Jézus Krisztus megváltó szeretetének jelét, amivel Isten kiemelt minket a sötétség birodalmából, az élet világosságára (János 8,12). Pál apostol a krisztusi, megváltó szeretet magasztalásaként idézi a korai keresztelési éneket: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (14) Isten „ceruzája”, krisztusi kegyelme emelt ki bennünket a halálból: életet adott, új életet adott, és örök életet ajándékozott nekünk. Isten teremtő, újjáteremtő és megváltó Urunk. Mindezt csakis Ő cselekszi, az Ő minket megelőző kegyelme. Ennek jele a keresztség. Nem kidolgozott ez a rajz, de Isten egyre inkább munkálkodik rajtunk, bennünk és általunk. Felébredtünk, de állandóan visszaalszunk (Lukács 22,45–46). Az Úr azonban nem enged végleg visszaaludni, nem enged örökre elaludni!

4Mózes 22

512. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Elég csak néhány versbe belenézni, mint tükörbe: „Ellenben paráznaság, tisztátalanság, vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek…, se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség…” (3–4).

Kiemelt bennünket az Úr a sötétségből az életre: felébresztett. Aztán folyamatosan ébresztget bennünket az Isten!

Egyre kidolgozottabb az új ember, de a „rajz” odaát, a feltámadáskor lesz teljesen kész, amikor maradéktalan felragyog nekünk, bennünk, általunk a Krisztus.

Egy biztos: – az Úr nem enged végleg visszaaludni, nem enged örökre elaludni; – Ő nem hagyja befejezetlenül az alkotását, nem elégszik meg csupán a markáns kontúrokkal.

Ő cselekszi ezt! Minden kegyelem! Ennek megvallása, megpecsételése a keresztség! Bizony, csecsemőként!