Amikor katona voltam, valamit megsejtettem abból, hogy mit jelent „börtönben” lenni, mit jelent a teljes kiszolgáltatottság. Micsoda megmenekülés volt a leszerelés napja, amikor a kék óriási vaskapu megnyílt. Mi nem tudtuk kinyitni, de kinyitotta a laktanya „ura”.

Azóta tudom, hogy börtönben lévők vagyunk itt mind: teljes a kiszolgáltatottság, emberileg nincs menekvés... Az ember felől nincs „kilincs” a kapun. De Isten felől van! Jézus Krisztus megnyitotta a börtön kapuját: van tehát menekvésünk nekünk, börtönben lévő lelkeknek (18–19).

Ahogy megmenekültek, azok nyolcan, Noé és családja a bárkában, úgy menekülünk meg mi is, Jézus Krisztusban, az egyház hajójában.

Ennek az örömhírnek kifejezése a keresztség pecsétje: Isten minket megelőző, ingyen kegyelme (20).

Egyre inkább értékelem a „népegyházat”, amely vállalja a látható egyházhoz tartozást, és nem az egyéni hitet méricskéli; – mert minden kegyelem.

„Jó lelkiismerettel” fellélegezhet az ember, amikor mindezt felfedezi (21).

Jézus Krisztus hatalmasabb minden fogságba kényszerítő „uraságnál” (22).

4Mózes 33

113. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ne bonyolítsuk túl a szakasz magyarázatát, mert csorbul az örömhír! Annyi magyarázatot elolvastam már ehhez a szakaszhoz, és mind félredobtam, mert minél inkább fejtegetjük ezt az igerészt, annál inkább bonyolódik, miközben elhalványul a lényeg.