Ravasz László meghatározóan ír erről a szakaszról.

Az igeszakaszban az a fajta „vegyesházasság” áll előttünk, ahol a nő már keresztyén, a férfi még pogány.

A keresztyénség nem nőemancipációs mozgalom. A nő ne vitatkozzon, ne zúgolódjon, ne keressen külső segítséget, hanem engedelmességével, hűségével, béketűrésével nyerje meg a férjét. A jóság missziója, a tett evangélizációja ez. A keresztyén nő ékessége a hite, amely eleve széppé teszi őt, és nem csupán a külső szépségére irányítja a figyelmet. A keresztyén nő újjászületett természetén kiemelkedik a krisztusi vonás: halk, szelíd, békés; – minél inkább telik az idő, annál több a sugár benne.

Az őskeresztyénség puritán volt. A kozmetika soha nem volt olyan magas fokú technika, mint abban a hellenista korban, amelyben ez a levél született. Ugyanakkor a mi korunk ebben is nagyon hasonlít arra a korra: – szinte minden kozmetika. A keresztyénség puritánsága ezt mind elutasította, és vele szemben egy egészen más érték– és szépségideált állított fel. A keresztyén asszonyban Krisztus mozdul, amely előbb–utóbb a férfit is hitre vezeti, Isten kegyelméből (1–6).

4Mózes 31

81. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az újjászületett férfi pedig megértést, gyengédséget, tiszteletet ad Jézus Krisztusban megismert feleségének, hiszen mindketten örökös társak az Úr kegyelmében, mindketten Isten képére teremtettek, mindketten bűnösök, mindkettőért ugyanaz a vér hullott a kereszten, és mindketten ugyanannak az ígéretnek örökösei (7).