Ez így szép… Sokan hangoztatják MA IS A „BELSŐNK” FONTOSSÁGÁT, a „belső kisugárzást”. – 1. De az apostol alapvetően másként hirdeti ennek lényegét, mint ahogy azt mi manapság alkalmazzuk. Pál nem költő, nem „homályos”, alig értelmezhető, szubjektív emberi érzésekről, szándékokról beszél. Az apostol könyörög. – 2. Ez egy imádság. Pál tanításai mindig imádsággal kezdődnek, és imádsággal, azon belül az Úr magasztalásával végződnek, mint itt is (20–21). Ez a tény pedig azt jelenti, hogy a belső ember megerősödésének lehetősége, még csírájában sincs bennünk. – 3. Ezt az Isten adja, Lelke által (15). Ez a belső ember: a megváltó Jézus Krisztus megerősödése és munkálkodása bennünk és általunk. Olyan ez, a bennünk megszületett és növekedő Krisztus, mint lábtörés után a testbe műtött, csonthoz csavarozott implantátum, ami tartást, esélyt, életet ad ott, ahol enélkül összeroskadna az ember.

4Mózes 20,14–29 

144. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 4. Ahol pedig nem a mi gyarló emberünk erősödik belül, hanem a Krisztus, ott az Ő megváltó szeretetében meggyökerezve, az örökkévaló összefüggések mentén élünk és tájékozódunk, együtt minden szenttel (!), mígnem teljességre jutunk (17–19). Ez a teljesség felfoghatatlan, nem is definiálható, csak a legjobb, ami velünk történhet; – viszont az Úr bőségesebben nekünk ajándékozhatja ezt, mintsem gondolnánk (20).