– 1. Az apostol nem panaszol semmit a saját helyzetével kapcsolatban. Azt kéri, a levél végén, alázatos függelékként, hogy azért könyörögjenek érte is. De ebben a kérésben sincs semmi rejtett panasz, a saját konkrét helyzetét illetően, mert az érette való könyörgésre is azért van szüksége, hogy bátran hirdethesse az evangéliumot, bilincsei között is (19–20).

– 2. Ugyanakkor az apostol mégsem játsza el a „panaszmentes hívő embertelen és életidegen mítoszát”. Ezért hozzáteszi, ha mégis valakit igazán érdekel a helyzete, akkor Tükhikoszt, az Úrban szeretett testvérét kérdezzék, aki minden személyeset is elmond (21–22).

– 3. Végül is, hogy ténylegesen mit élhetett át az apostol, az egyértelműen kiderül a „Lelki fegyverzet felöltésének” himnuszából. Itt az ördög mesterkedéséről ír az apostol, a sötétség világának urairól, a gonoszság lelkeiről, azok tüzes nyilairól.

– 4. Pál őszinte, de mégsem panaszkodik. Az apostol nem meggyötört, nem kiégett, hanem tele van bizonyossággal, másokat is vigasztal (22; 23–24). Megállhatunk, mert az Úr hatalmas ereje nagyobb a gonosznál, és Ő velünk van (Máté 1,23). Vegyük magunkra az Isten fegyverzetét!

4Mózes 27,12–23

96. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Néha úgy KIFAKADNA az ember, mert annyira elég volt… A mai Ige egyértelműen megállít bennünket ebben!

Az apostol nem meggyötört, nem kiégett, hanem tele van bizonyossággal, másokat is vigasztal (22), másokat is erre a bizonyosságra segít (23–24). Megállhatunk, mert az Úr hatalmas ereje nagyobb a gonosznál, és Ő velünk van (Máté 1,23). Vegyük magunkra az Isten fegyverzetét. Ezek „lelki fegyverek”, nem „testiek”: megigazulás, békesség, hit, üdvösség, Lélek, Ige, imádság… (14–18).

– Azt nagy bajnak látom, hogy minket kizárólag a „testi” dolgok „izgatnak” fel: – projekt, pénz, beruházás, pályázat, építkezés, közélet, struktúra, szervezet, stratégia; – meg sok más egyéb… Ezek kellenek, de nagy baj, ha ezek visznek mindent!