A törvény lelke, Isten eredeti gondolata a határtalan szeretet. Az Isten így szereti az embert, az ember is csak így szeretheti a másik embert. A másik orca, a felső ruha, a második mérföld (39-41) a köteles feletti élettékozlás. A Hegyi Beszéd Jézus Krisztus önarcképe, Isten alakja, amely a kereszt sötétjében kezd el teljes fénnyel ragyogni. A Hegyi Beszéd az Isten Országának alkotmánya. Ezzel azonban nem védekezhetünk, hogy majd csak az Isten Országának kiteljesedésekor valósítható meg, addig pedig csak keményen! Pedig ezzel védekezünk, mert még az egyházon is csak halvány nyomai vannak ennek a Krisztus-arcnak.

1Sámuel 4,12-22

60. zsoltár

*  Eláll a lélegzetünk, ha a Hegyi Beszédet olvassuk. - Jézus Krisztus itt megítéli az emberi beszédet, amely tisztátalan, rész szerinti és érdekek alapján megszólaló. Ilyen beszéddel nem lehet esküdni, és az eljátszott hitelünket Isten szentséges tekintélyével és igazságával pótolni, hogy aztán azt is eljátszuk. Meg kell tisztulni, beszédben is, igent és nemet kell mondani-e világban, dönteni kell, az Isten akarata szerint (33-37). - Jézus Krisztus megítéli az ember önző, kegyetlen szeretetét is, amely egy pillanat alatt átcsap gyilkos indulatba, bosszúálló gyűlöletbe. Jézus Krisztus szerint a törvény szabályozza az ember és ember közötti viszonyt a mérleg egyenlege szerint, de a törvény lelke, Isten eredeti gondolata a határtalan szeretet.

Minden parázna gondolat, kívánság, kacsingatás valójában Isten előtt megtörtént eset (27-28), minden válás is paráznaság (31-32), nem is beszélve arról a sokféle paráznaságról, ami nemcsak asszonnyal kapcsolatosan történik, hanem a világban ügyezve folyamatosan terhel bennünket. Verdi Rigoletto című operája visszaad valamit ebből a sokféle paráznaságból, miközben agyon böködjük egymást, de csak a saját sebeink fájnak; udvari bohócként eljátszuk a szerepeinket, de átok alatt vagyunk (Galata 3,10). Jézus Krisztus radikálisan fogalmaz. Az Isten eredeti gondolata, a törvény betűje mögött, a feltétel nélküli szeretet és hűség: igazi életszentség. Tehetetlenül állunk, mert kivájhatjuk a szemünket és levághatjuk a kezünket, de ezzel még semmi sem oldódott meg; haragos indulataink, mindenféle parázna gondolatink továbbra is lüktetnek bennünk. Jézus Krisztus törvényértelmezése odakerget az Ő kegyelméhez, ez a kegyelem azonban egyedüli forrása a megújulásnak is.

1Sámuel 4,1-11

147. zsoltár

* Tegnap a „ne ölj” parancsolat kapcsán hallottuk a jézusi értelmezést, miszerint minden rendezetlen ügyünk az emberekkel, valójában a hatodik parancsolat megszegése, függetlenül attól, hogy kinek van igaza; aki nem indul el azonnal bocsánatot kérni, az megölte felebarátját; minden „templomozás” csak ezután következhet. A hetedik parancsolat kapcsán is a törvény „lelki” és nem betű szerinti értelmét tárja elénk a mi Urunk.

Jézus Krisztus követői érzékenyek mások fájdalmára, saját fájdalmaikra kevésbé, ezért soha nem kacsingatnak a másik ellenében (Példabeszédek 10,10). Mit mond Jézus Krisztus a Hegyi Beszéd indításaként: ha valaki haragszik rám, ha valaki összekacsint ellenem másokkal, akkor nem az imádság, nem az istentisztelet, és bármely vallásos cselekmény az elsődleges megoldás! Rendezni rendezetlen ügyeinket embertársainkkal, függetlenül attól, hogy kinek van igaza: itt kezdődik minden igaz istentisztelet. Nem elég az a kegyes szólam, hogy imádkozom érted, meg azokért is, akik haragszanak rám, noha igazából én haragudhatnék rájuk. Ez kevés, több kell: az ördögien bonyolult és összetett helyzetekben is elindulni, vállalni az embertársammal való ügyem rendezésének minden rizikóját; azt is, hogy az a másik ezzel visszaélhet.*

1Sámuel 3

512. dicséret

* Értsük jól az Igét! Akkor kell elindulni a másik felé, ha valakinek panasza van ellenem! Nem érdekes, ha én jogosan úgy „érzem”, hogy igazából én panaszolhatnék őrá. Nem arról van szó, hogy neked van panaszod a másik ellen, hanem hogy neki ellened. Ilyenkor ne késlekedj, minden istentisztelet előtt és helyett indulj el a másik felé, és rendezd a rendezetlen ügyedet a felebarátoddal. Ne váltsd ki ezt az igaz megoldást vallásos cselekményekkel. Ez a jézusi megoldás, nem a másik bukása feletti kielégítő öröm, vagy a saját fájdalmamban való fürdőzés. Az egész Krisztus-esemény erre épül. Isten meghallotta, hogy az embernek panasza van ellene, azonnal elindult, eljött, és megbékítette magát az emberrel. Mi sem tehetünk másként. A mi Jézusunk, Krisztusként erre váltott meg bennünket, nemcsak példát adott ebben, hanem újjá is szült erre a cselekvésre. Őnélküle valóban lehetetlen, bolondság és botrány mindez! Csak Ővele, Őáltala lehetséges.

Moliere Mizantróp című drámája 1666-ban íródott. A főhős nem bírja elviselni azt a sok mocskot, amivel tele van ez a világ: hazugság, képmutatás, csalás, összefonódások mindenütt. Ezért végül kivonul a társadalomból. Teljesen egyedül marad, mert kedvese élvezni akarja az életet, barátai pedig tovább kötögetik apró kis alkuikat. A darab záró jelenete felvillantja a viskójában fagyoskodó főhőst, akit egy pillanat alatt elfelejt mindenki, miközben az emberek csak röhögnek és ügyeznek tovább. A hetvenes évek egyik német kancellárja hasonló eredményre juthatott, mert az akkori napilapok által szétkürtöltetve adta hírül lemondásának okát: fáradtság és undor. Nem megoldás illúziókban élni, aztán csalódva, az „igazság” bajnokaként kivonulni a világból.* Mi, Isten népe, teszünk-e valamit, hogy más irányt és medret mutassunk, hiszen küldetésünk ez: lássák jó cselekedeteinket, és dicsőítsék mennyei Atyánkat (16). Vagyunk-e só, amely ízesít; lámpás, amely világít; hegyen épített város, amelyet messziről látnak? (13-16) Bátorítjuk-e azokat, akiknek elegük van, vagy ránk tekintve végképp feladják? A mai Ige egyenesen nekünk támad!

1Sámuel 2,11-36

285. dicséret

*  Ma szerintem ezt többnyire meg sem tehetjük, mert éhen halunk; miközben a világ röhögve hömpölyög tovább megszokott medrében, hogy merre, az már más kérdés.

Jézus Krisztus azt hangsúlyozza, hogy edény az emberi élet. Ha ez az edény tele van minden félével, akkor abban nincs hely az Isten országa gazdagságának. Mivel van tele az életed? Életedényedből az csordul túl a másik felé. - Előbb meg kell szegényedni, azaz ennek az edénynek üressé kell lenni, hogy abban legyen hely a mennyek országa javainak. Ha azonban üressé lettünk, akkor azonnal töltekezni kell. Nem maradhatok üres! - Vigyázni kell azonban arra is, hogy életünk edénye, ne legyen lyukas fazékká, hiszen sérülékeny, ezernyi hatásnak kitett ez az edény, erről Pál is beszél (2Korinthus 4,7). A lyukas fazékon csak átfolyik az Isten országának gazdagsága, de nem marad meg benne. Ez a keresztyénség ellen felhozott leggyakoribb kritika. Ilyenek lennénk? - Ez az edény alkalmassá lehet arra, hogy Isten országának kincseit befogadja, megtartsa és továbbadja. Ennek kapcsán hangsúlyozzuk, hogy Jézus itt koldus szegényekről beszél. A szegénység ugyanis egy passzív állapot, a koldulás pedig aktív állapot. Azokról van szó, akik elengedtek dolgokat Jézus Krisztusért, tehát megszegényedtek, de akik nem maradtak ebben az állapotban, hanem az egyetlen lehetséges irányba fordulva kiáltottak valóságos javakért.* Bartimeusként kiáltsunk Krisztusért (Máté 20,29-34). Kiáltsunk bátran! (Róma 8,15)

*  Ez Jézus dinamikus emberszemlélete. Az emberlét bontakozásának ünnepi szakasza, amikor az ember ráeszmél arra, hogy szegény megkötözött, még gazdagon is nyomorultul szegény, ezért elenged minden „kacatot”, de ezzel együtt felébred benne a vágy a „valóságos gazdagságra”. Isten őrizzen bennünket a cinizmus fenyegető zsákutcájától. Itt lyukad ki életedényünk: amikor maradunk a realitásoknál, eligazodunk bilincseink között és keresünk a tömlöcben valami puha fekhelyet.

„Pogányok Galielája” ma is ez a világ (15). Jézus Krisztus a „pogányokért” jött, akik sötétségben, halálos árnyékban élnek, és összevissza szövetkeznek, érdekeik szerint (14-16). Ézsaiás idézett próféciája erre a helyzetre utal, amikor az északi országrész, Asszíriával szövetkezett, saját népe, a déli országrész ellen. Közben hangzott fel a bíztató prófécia az eljövendő Szabadítóról (Ézsaiás 8,23-9,6). Keresztelő János meghirdette Isten országának közeli eljövetelét. Jézus Krisztusban ez az ország „elközelített” (17); azaz már itt van.* Megtérés által lehet belépni ebbe az országba. Ezt a lépést tették meg az első tanítványok is (18-22). Jézus Krisztus hív! Mi pedig nem lépünk ki a mindennapokból, de életünk irányultsága alapvetően megváltozik a mindennapokban. Ez az ország beszédben és erőben mutatkozik meg (1Korinthus 4,20), ahogy Jézus Krisztus is tanítva és gyógyítva kezdte működését (23-25). Isten országa egyre inkább „megkel”, kiteljesedik, Jézus Krisztus visszajövetelével pedig mindenekre kiterjed. Bíztató újévi távlatok ezek.

1Sámuel 1

282. dicséret

* Az Isten országa az Ő akaratának megvalósulása, melynek gyümölcse igazság, békesség és öröm a Szentlélek által. Máté azért nevezi mennyek országának, mert Isten nevét igazi zsidó még ebben az értelemben sem említette, nehogy vétsen a harmadik parancsolat ellen. Isten országában Isten a király, ezért ott az Isten rendje érvényesül. Egyedül ez a rend az, amely az emberi élet szabadságát, kiteljesedését minden tekintetben biztosítja. Ebben az országban nincs sírás és jajgatás, sem halál (16; Jelenések 21,4). Isten országában az Isten eredeti élet-gondolata valósul meg; ezért minden valódi megújulásnak kezdete az, hogy ennek az országnak tagjai leszünk. Ezért hív Jézus Krisztus megtérésre, a sötétségből világosságra (16), az eredeti-új rendben új viszonyulásokra, újjászületésre. Az istenuralom igája a legnagyobb szabadság, egyébként pont a fordítottja érvényesül, ezernyi módon vagyunk rabszolgák, emlegessük bármennyire is a szabadságot.

Jézus Krisztus mindhárom kísértésnek ellent állt:* felkészült a támadásra, böjtölt, imádkozott; Isten Igéjével válaszolt, nem pedig a saját bölcsességével; isteni hatalmával győzelmet aratott a Kísértő ostroma felett. Ezzel a győzelemmel kezdte működését, amely előrevetítette a megváltás győzelmét. - Hogyan telt ez az év a kísértések tekintetében: vagyon, istenkérdés, hatalom? Ne csodálkozzunk, hogy az istenkérdést is a kísértések közé sorolom, mert nincs veszélyesebb terület ennél; ha kizárjuk az életünkből az istenkérdést, akkor azért; ha nyitottak vagyunk, akkor pedig a sokféle kínálat miatt, amelyek hamis istenek közé tévelyíthetnek bennünket. Nincs sikamlósabb terület ennél. - Csak az Úr Jézus Krisztus oldalán van esélyünk legyőzni a Kísértőt. Elég csak egy kicsit eltávolodni az Úr mellől, és elbuktunk. Az Úr jelenléte olyan, mint egy védőburok; ha kiszúrjuk, mert nem érezzük magunkat szabadnak, akkor leszünk igazán rabbá, halálra ítélt fogollyá. - Áldott az Úr, hogy az elmúlt esztendőben is győzelmet adott nekünk a kísértésekben. Ha pedig elbuktunk, van bocsánat, újrakezdés, de csak Ővele. Jézus Krisztussal megtapasztaljuk, hogy angyalok szolgálnak nekünk (11).

Malakiás 3

280. dicséret

*  Háromféle kísértés, amelyekről itt olvasunk: a kenyér és minden evilági vagyon; a vallás területén tapasztalható csodaváró és sokféle eltévelyedést magába foglaló kísértés; valamint a hatalom kísértése. 

Ez itt a kulcsszó, gyönyörködöm. Isten gyönyörködik Jézus Krisztusban. Ő azért küldte elé Fiát, hogy bennünk is gyönyörködhessen. Az év végéhez közeledve tartsunk bűnbánatot: gyönyörködhetett bennünk az Isten, aki mindeneket tud? (Jelenések 2,2) Gyönyörködik az Isten, ha rátekint erre a földtekére? - Ez az Ige azonban nemcsak tükör, hanem reménységes távlat is, hiszen Jézus Krisztus most kezdi meg szolgálatát, melynek áldása, hogy helyreáll az eredeti rend, miszerint újból gyönyörködhet majd bennünk az Isten. - Jézus megkeresztelkedése ennek az útnak nyilvános kezdete (13). Ugyanakkor ez a keresztség megpecsételi, garantálja az út végét, hiszen Jézus Krisztus betölt majd minden isteni igazságot, helyreállítja a vitathatatlan és örömteli isteni rendet (15). Jézus Krisztus újra megnyitja a bezárt eget (16). Isten Lelke a zálog erre (16). Micsoda boldogság: gyönyörködik bennünk az Úr, gyönyörködhet, gyönyörködjön! Ma is ezt garantálja a keresztség sákramentuma, Isten Lelke által.*

Malakiás 2

193. dicséret

*  Isten szózata kinyilvánítja, hogy Jézus Krisztus az Ő Fia, ezért király. Máté itt is ószövetségi ígéretekkel igazolja az eseményeket, mint eddig is tette. Ezek az ígéretek most beteljesedtek. Az egész evangéliumból azonban kiderül, hogy Isten Fiának nem Isten haragját és ítéletét kell meghirdetnie és végrehajtania (Zsoltárok 2,7), hanem Isten jótetszését, az emberben való gyönyörködés újbóli lehetőségét. Beteljesedtek tehát az ígéretek, nem szó szerint, de pontosan az Isten szándéka szerint. Ez arra int, hogy soha ne farizeusi szószerinti értelemben vegyük az Írást, hanem mindig az Úr szándéka szerinti üzenetet keressük. Kifejezi a király szándékát, megváltó, mindent megelőző szeretetét és engedelmességét, azt hogy Ő kezdeményez, Ő járul Keresztelő János elé („eljött Jézus” – 13): mert királysága szolgálat (14-15).

Keresztelő János Jézus Krisztus előfutára, de az útkészítő csak eszköz, hogy növekedhessen az, akinek az eljövetelét készítette (11). Keresztelő János zord próféta, keményen szól, jajgatással, tűzzel fenyeget, fejszét és szórólapátot, kivágattatást és rostálást kiált. Isten haraggal jön, az emberek pedig félve, megtérve, böjttel vallják meg bűneiket (4-5), mert „jaj” azoknak, akik viperaként próbálkoznak kisiklani az eljövendő harag elől (7). Tökéletes cselekedetekkel lehet csak megmenekülni, gyümölcstermő élettel (8), egyébként odavág az Isten, és már lendül is a fejsze (10). Közeleg az Úr, megrostálja az embereket, aki koszos, polyvás, az nem marad fent a rostán (12). Ezzel szemben jött Jézus Krisztus, aki Isten népét nem Isten hadseregének, hanem lakodalmas népnek említi (Máté 9,15), miközben liliomokat és verebeket vesz észre (Máté 6,26-30). Hihetjük, hogy Jézus követése nem rettegés, hanem bőséges élet? (János 10,10)

Meghalnak azok is, akik halálra keresik a másikat! A zsarnokok is meghalnak, noha sokak halála és nyomorúsága terheli őket. Vigyázz, nem csak mindig a másik lehet zsarnok! Nem csak a testi szemekkel hatalmasoknak szól a figyelmeztetés. Te is lehetsz zsarnokká, aki kibírhatatlan természeteddel „csak” néhány ember életét nyomorítod meg, de ezt is számon kéri rajtad az Úr! Ez a diagnózis megtérésre hív! Van esély megváltozni, mert a Betlehemben született Jézus Názáretben élt. Itt a „lenézett” városka nevének jelentése az üzenet, hiszen új hajtást jelent. Az elburjánzott, régi, tekintélyes fa csak árnyékot adott, ezért kivágták, a tönkből azonban új hajtás fakadt (Ézsaiás 11,1). Ez a vesszőszál még lenézett, nincs sok becsülete, de előbb-utóbb minden zsarnokot és tekintélyt „halálos” alázatra int.* 

Mikeás 7,11-20

328. dicséret

* A zsarnok Heródes halála azonban csak átmeneti időre adott megnyugvást, hiszen mindig támadnak új zsarnokok ebben a kiferdült világban. A közvetlen veszély elmúlt, mert Heródes meghalt, de a birodalmát öröklő utódai sem különbek, így a Júdeát (valamint Samáriát és Idumeát) öröklő Arkhelaosz is félelmetes despota. Nem változik az ember, a struktúra, önmagától! Ezért József csak isteni bíztatásra mer hazaindulni, de nem Júdeába, hanem északra, Galileába, ahol eredetileg is laktak, noha Júdeából származtak. Beteljesedett az Írás, hogy Betlehemben született, de az is valósággá lett, hogy názáretinek fogják Jézust nevezni. Mivel a Názáret bujtást, sarjat jelent, Máté az Ézsaiás 11,1 és a Zakariás 6,12 beteljesedését látta mindebben; vesszőszál sarjadt ugyanis egy kivágott és elburjánzott fa törzséből, ez Jézus Krisztus. Isten kivágta az elburjánzott, küldetését nem hűségesen betöltő, gyümölcstelen, régi fát; és egészen újat kínált a világnak. Ez karácsony örömhíre. Názáret városának semmi becsülete nem volt Izráelben, mégis názáreti lett Jézus Krisztus, mert Isten ezzel azt is üzente, hogy az Úr azokért jött, akiknek ebben a világban nincs becsületük, okkal, vagy ok nélkül, most mindegy, akik megvetettek, lenézettek, sikertelenek, betegek; őket jött felemelni. Vigyázzon az, akinek túl nagy a becsülete!

Látjuk itt a hatalom tombolását, amely nem ismer határokat. Semmi sem számít, semmi sem szent, csak a saját helyzetét védi. A hatalomra szükség van, mert rendet tart a meghasonlott világban, de csak az Istentől rendelt határok között. Tehát a „hatalom” szolgálat, mindig Isten rendjének szolgálata, sokak javára és életére. - Mennyi szenvedés fakad abból, ha visszaélnek a hatalommal: mennyi könny, kín, gyógyultan is lüktető seb. Amikor a zsidókat elhurcolták Babilonba, Rámába gyülekeztek, ott sírtak, nem tudtak megvigasztalódni (Jeremiás 31,18).* - Ez a prófécia üzeni, hogy Isten közeledésével tombolni kezd a gonosz, de az Úr hatalmasabb a gonosznál. Jézus Krisztus legyőzte a gonosz hatalmát. Lehet, hogy tombol még egy utolsót a gonosz, de már pórázon van! Tehát meg lehet vigasztalódni, meg lehet bocsátani, újra lehet kezdeni. Elég volt a sírásból, a régi sérelmek felemlegetéséből! Aki nem tud megvigasztalódni (emberileg tényleg lehetetlen), az nem hisz!

Mikeás 7,1-10

329. dicséret

* Jeremiás jegyzi le (Jeremiás 31,18), hogy Rámában Ráhel, nagy kiáltással siratta idegenbe menő, ott elvesző gyermekeit; nem tudott és nem akart megvigasztalódni. Ráhel, Jákob felesége itt már nem élő személy, hanem a nép anyjának megszemélyesítője.

Sorolhatnánk az üzeneteket e néhány igevers kapcsán: - A hódolat után azonnal menekülés, még Isten Fiának is, ebben a világban, egyszer fent, másszor lent. - Bármilyen bizonytalannak tűnnek az események, Isten tartja kézben azokat, ezt jelzi a Józsefnek adott kijelentés (13). - Szólhatnánk arról, hogy Isten ad-e ma álomban, vagy más közvetlen módon üzenetet? - Említhetnénk a konkrét isteni parancsot, amelynek egyértelműsége életmentés. - Kitérhetnénk József engedelmességére, itt nincs helye vitának, azonnal, éjnek idején indulni kellett, Isten Igéje ugyanis életét menti az engedelmeseknek (14). - Máté Isten ígéreteinek beteljesedésére teszi a hangsúlyt.* Ezért idézi Hóseás prófétát (Hóseás 11,1), miszerint mindez azért esett meg, hogy beteljesedjék a prófécia: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (15). Jézus Krisztusban itt az új Mózes; itt az új törvényadás, új szabadulás, új honfoglalás ideje; amit Jézus Krisztus a halálból való szabadítással, az örök élet országának megnyitásával, a szeretet törvényének meghirdetésével töltött be.

Mikeás 6

315. dicséret

* Máté Isten ígéreteinek beteljesedésére teszi a hangsúlyt. Ezért idézi Hóseás prófétát (Hóseás 11,1), miszerint mindez azért esett meg, hogy beteljesedjék a prófécia: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (15). Hóseás ugyan mindezt Izraelre értette, de Máté mély teológiai látással Jézusra alkalmazta ezeket az Igéket, hiszen Ő az, akiben Isten kiválasztása teljességre jutott. Ravasz László hangsúlyozza itt, hogy a mózesi idők térnek vissza itt, végső világosságban. Mózest is halál fenyegette, ő is az egyiptomi udvarban talált menedéket, ő is Egyiptomból tért haza, akárcsak Jézus. Tehát itt az új Mózes, itt az új törvényadás, új szabadulás, új honfoglalás ideje; amit Jézus Krisztus a halálból való szabadítással, az örök élet országának megnyitásával, a szeretet törvényének meghirdetésével töltött be.

E történetben szereplő három csoport üzen. Vannak olyanok, akik időt, fáradtságot, vagyont áldozva keresik az Isten által készített szabadítást (1-2); ha nem is tudják, kegyelmi állapotban vannak. Sokan elméletben mindent tudnak Isten dolgairól (Mikeás 5,1-3), de olyanok, mint a pókhálós, sötét szoba (4-6). Lelepleződnek azok is, akik csak itteni érdekeiket és hatalmukat védelmezik (7-8). A pogány csillagászok arcra borulnak a kis Jézus előtt, mert látják benne a Krisztust (11). Máté igehirdetésének alaphangja, teológiájának lényege nyer kifejezést a pogány csillagászok hódolatában: Jézust Izráel elveti, ezért az Úr, halálával és feltámadásával egy más népet választ magának, az egyházat (Ravasz László). Dobbanjon meg a szívünk, mert áldott kiváltság és szent felelősség, amiben vagyunk; nehogy mi is bepókhálósodjunk!*

Mikeás 5

182. dicséret

* Nagy Heródes idejében (Kr. e. 37-4) születni nem a legalkalmasabb idő, hiszen sok gonoszságot tart számon a történelem Heródes királyról. Isten történelemszemlélete azonban más, Ő mégis ezt tartotta az idők teljességének (Galata 4,4). Ekkor az egész „befogható” világon elterjedt egy világkirály születésének váradalma. Sok minden tapadt ehhez a várakozáshoz, de mégis reménységgel vártak valami jobbra, mert elég volt a régiből. Ma nincs várakozás, beletapadtunk a jelenbe! A változás ott kezdődhet, amikor felelősen előre tekintünk, és kimondjuk, hogy a mostaniból elég volt; sőt arra is rádöbbenünk, hogy a magunk ereje kevés a változtatáshoz, több kell! Ezek a „bölcsek”, Babilonból jöttek, ahol a fogság óta sok zsidó élt, és általuk elterjedt a zsidó messiási reménység keleten is, amelyek kapcsolódtak a nem zsidó várakozásokhoz. Igazi adventi időszak volt ez, Isten mindent szépen intézett, előkészítette a Megváltó érkezését.

 Nézzük karácsony evangéliumát! Itt a főszereplő Isten Szentlelke. A világ teremtésének is Ő volt a kivitelezője, az új teremtésnek szintén: Őnála semmi sem lehetetlen (Lukács 1,37). - Istennél nem lehetetlen az, ami fölötte van az értelmünknek. Itt csoda történik, karácsony csodája: Isten egy pillanatra felfüggesztette az általa teremtett törvényszerűségeket, és belenyúlt abba, amelynek eredménye, hogy Mária áldott állapotban van a Szentlélektől (18).* - Istennél nem lehetetlen, hogy Szentlelke által teljesen újat kezdjen (18); ide értve azt is, hogy eltekintsen bűnös voltunktól, vétkeinket elfedezze és azokról többé meg ne emlékezzen (21). Jézus Krisztus jövetelének célja tehát nem „társadalmi és politikai” célzatú, hanem alapvetően több. - Istennél nem lehetetlen, hogy kijelentse magát nekünk, és így a szűk látókörünk ráélesítsen az örökkévalóságra (20). Bizony szükség lenne erre az élesített valóságszemléletre, mert annyira szűk a látásmódunk, beszűkült az életünk, akár okos természettudósként is. Ne féljünk ettől a valóságos élettől! Ne féljünk magunkhoz venni az Isten ajándékát (20), Krisztust, az élet teljességét, az isten eredeti szándéka szerinti újat! - Az Istennél nem lehetetlen, hogy mindenkor, mindenütt velünk legyen (23); és így az új életben, az üdvösségben megtartson, sőt annak gyümölcseit már ebben a világban megérlelje rajtunk. Ezek a gyümölcsök most Józseffel kapcsolatban olvashatók: József minden körülmények között szereti Máriát (19), nem azonnal cselekszik, hanem végiggondolja a dolgot (20), engedelmesen fogadja a kijelentést (24-25).

Mikeás 4

327. dicséret

* Érdemes felidézni, hogyan önti szavakba ezt a csodát hitvallásunk: „Isten örök Fia, aki igaz és örök Isten és az marad, szűz Máriának testéből és véréből a Szentlélek munkája által, valóságos emberi természetet öltött magára” (Heidelbergi Káté 35).

Jézus Krisztusban beteljesedtek Isten ígéretei: amit Ábrahámon át a föld minden nemzetségére vonatkozóan adott (1Mózes 12,3). - Ez a nemzetségtáblázat megvallja: Jézus a Krisztus. Itt kiderül, hogy Jézus test szerint Ábrahám fia; Dávid fia, és mégis annak ura (Máté 22,41-46). - A nemzetségtáblázat évszázadokat átölelő korszakai fölött Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8). - Ezek a nevek hirdetik: Isten minden alkalmatlannak tűnő embert alkalmassá tehet az Ő ügyének szolgálatára.* - Ne légy türelmetlen! Isten hosszú évszázadokon keresztül munkálta Jézus Krisztus eljövetelét. - Isten az emberi történelem eseményei között teljesítette be ígéreteit, hiszen Isten a történelem ura. Ezért Istenről soha nem tételekben, hanem mindig történetekben beszélhetünk hitelesen, mert az Isten kegyelme ma is történik, míg a tétel mozdulatlanul birtokolni akarja az Istent. - A nemzetségtáblázat vége, a történelem célja: Jézus, aki a Megváltó Krisztus, ezért a róla szóló híradás sem krónika, hanem evangélium, amely személyes részesedést kíván.

Mikeás 3

326. dicséret

* Asszonyok szerepelnek a családfában! Ez szokatlan. Parázna nők nevei olvashatók itt, míg Izráel törzsanyái hiányoznak. Ezzel jelzi az Ige, hogy a társadalomból kitaszítottakért, a bűnösökért, a nem elismertekért jött Jézus Krisztus.

Advent negyedik vasárnapján nagy vigasztalás, hogy új eget és új földet várunk, ahol isteni igazságban helyükre kerülnek a dolgok (14), és vége lesz annak az ámokfutásnak, amivel kergetőztünk ebben a világban. Sőt, a hívő ember már erre az új égre és földre tekint itt is, ezért tudja, hogy nem a világnak lesz vége, és nem az örömnek lesz vége, hanem „e világ folyásának”, az ámokfutásnak szakad vége. Ám minden, ami szép volt, amire tisztán megdobbant a szívünk ebben a világban, amire itt Istennek kedves módon vágyakoztunk, az odaát is folytatódik. Az új világ királyi menyegző lesz (Lukács 15,15-24), felszabadult öröm, bőség, közösség, beszélgetés, játék, humor. Pál levelei is erről írtak, összegzi az apostol életművét Péter; noha „nehézkesen” szólt ezekről (15-16), de Pál is az Úr eljövetelének örömét várta (Filippi 4,4). Nem a hamis tanítókkal kell foglalkozni (17), hanem lehet növekedni az Úr Jézus Krisztus kegyelmében (18).*

Mikeás 2

316. dicséret

* Aki állandóan a hamis tanítás ellen hadakozik, még csak az kerül igazán a hatása alá, miközben távolodik az Úrtól. Szeresd a hamis tanítót is, és nagy lépést tettél, hogy őt is elsegítsd a krisztusi reménységre.

Nem az a vigasz számunkra, hogy a mindenkori gúnyolódókra* előbb-utóbb lecsap az Isten haragja, ahogy történt ez az özönvíz korában (6), és történik majd ezzel a világgal is, amikor az Ige szerint tűz martalékává lesz (7). Az igazi vigasztalás az, hogy Isten nem késlekedik az ígérettel, és amikor eljön, akkor türelemmel jön el, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen (8-9). Isten nem késik, eljön. Ne számolgassuk az időt, hiszen Isten előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap (8). Mi éljük meg a jelent, már ezzel a reménységgel, minden percet úgy, hogy új eget és új földet várunk, az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik (13). Jézus Krisztus eljövetelével ez az „új” már a miénk (Lukács 17,21).

Mikeás 1

325. dicséret

* Isten Igéjének szándéka, hogy emlékeztessen bennünket Isten ígéreteire a jelenben. Ezáltal ébresztget az Úr, tisztogatja hitünket és gondolkozásunkat (1). Az Ige az utolsó napokról ír, ahol erre az emlékeztetésre különösen szükség van, hiszen olyan csúfolódók támadnak, akik csak a saját kívánságaik szerint élnek, miközben gúnyt űznek az Isten ügyéből, Igéjéből, annak minden ígéretéből (3-4). Azóta sem sokat változott a világ, hiszen ma is ezt éljük át, legfeljebb más körülmények között.

Valljuk a teljes Írás alapján, hogy Jézus Krisztus az út, az igazság, és az élet (János 14,6): van biztos út, biztos értékrendszer, szilárd cselekvés. - Ugyanakkor, ha ez a bizonyosság merevvé lesz, és mindent fixálni kíván, akkor egy élettelen, bántó, kellemetlen jelenséggé, intézménnyé lesz, amely nem tud szembenézni a valóság, a hétköznapok állandóan változó kihívásaival. - Nehogy úgy képviseljük a mi Urunk Jézus Krisztust, mint egyetlen biztos utat, hogy állandóan mindenhol hamis tanítók tévelygését látjuk, emiatt pedig képtelenek leszünk bárkit is szeretni, aki nem pont úgy hisz és él, mint mi! Isten őrizzen bennünket attól, hogy mindenhol csak tévtanítást lássunk,* noha tele van a világ hamis tanítással! - Isten őrizzen bennünket attól, hogy a világot csak förtelmesnek lássuk (20), noha valójában az! - Isten őrizzen bennünket attól, hogy mindent csak saját kegyességünk mérlegén értékeljünk, mert akkor már régen nem vagyunk Jézus Krisztus követői. Hiányzik belőlünk az öröm és az élet teljessége. Vigyázzunk, mert sokan vagyunk ilyenek. - Ez az üzenet azonban csak aláhúzza e kemény fejezet minden versének igazságát, beleértve a sok gonoszságot, sarat, okádást (22), felelőtlen szabadosságot (19). Éppen ezért terhel bennünket még jobban a felelősség, hogy mit teszünk ezért a világért, amelyért Krisztus meghalt (János 3,16).

* Farkas József „Eretnek evangélium” című evangélizációs sorozatát kezdi úgy, hogy felidéz egy történetet, miszerint valaki abbahagyta a Biblia olvasását s ezt bejelentette a lelkipásztorának. Amikor a lelkész az okok iránt érdeklődött, a következő válasz hangzott el: a Szentírás egy hatalmas erdő, amelyben mindenki megtalálja azt a fütyköst, amivel a másikat fejbe verheti. Én ebből a játékból kiszálltam.

Az emlékezés teológiáját tárja elénk itt az Ige (12). - Életünk része az emlékezés, visszagondolva egyéni, közösségi, egyházi, nemzeti és egyetemes életünk nagyjaira, meghatározó történéseire ugyanúgy, mint villanásokra és hozzá kapcsolódó érzésekre, foszlányokra. A fakuló fotók üzennek. Keserédes az emlékezés, mert a múlt többnyire megszépül a jelenben; ugyanakkor sebek fakadnak, miközben elénk áll múlandóságunk ténye, földi porsátrunkat előbb utóbb felszedik (13). - Éppen ezért fontos, hogy minden emlékezés előtt Krisztusra emlékezzünk. Ő ugyanis él, nem halt meg! Őrá emlékezni egyben azt is jelenti, hogy Ővele kapcsolatba kerültünk (16), így emlékezésünk bizonyossággal történik, nem fájó nosztalgiával. Krisztusra emlékezni azt jelenti, hogy a jelenben felragyog a jövő (19), és így elevenedik meg a múlt. Egyébként az emlékezés sajgó fájdalom lesz, vagy olcsó trükk, régi dicsőségünk emlegetése. - Mindebből feladat következik: emlékeztessünk másokat is a feltámadott Krisztusra (2Timóteus 2,8), azzal a prófétai beszéddel, amely olvasható a Szentírásban, amelyet mi egy ingatag világban is igen biztos beszédnek tartunk (19). 

Zsoltárok 149

323. dicséret

Isten megajándékozott bennünket a Jézus Krisztusban, hogy isteni természetünk újra láthatóvá lehessen rajtunk (3-4): hitben, emberségben, ismeretben, önuralomban, állhatatosságban, kegyességben, testvéri szeretetben és minden ember iránti szeretetben (5-7). Képpel szemléltetem, miről van szó. A fa vezérgyökere függőlegesen mélyen a talajba hatol, táplálja és szilárdan tartja a fát. Ha ezt a vezérgyökeret kivágnánk, az oldalgyökerek csak egy ideig tudnák életben tartani a hatalmas növényt, ám előbb-utóbb elszáradna, a vihar kidöntené. Ez a mai üzenet: minél mélyebben Krisztusban, ez táplál, megtart, éltet. Az oldalgyökerek, azaz a barátok, érdekek, pozíciók, helyzetek, csak egy ideig fixálnak, aztán elengednek. Egy bizonytalan, sokféle, viharos világban csak ez a megmaradás módja, egyben bizonyságtételünk egyetlen tartalma is.* Egy „Hallelujah” ének kéri: „Mélyebben benned, mélyebben még, nem kell a földön semmi egyéb”.

Zsoltárok 148

321. dicséret

* Ez a levél, Isten Lelke által, a keresztyénség első nagy válságát kezeli, amely egyrészt Krisztus visszajövetelének késedelméből fakadt, másrészt pedig a sokféle és tetszetős tanítások (gyakran hamis tanítások), és az azokat képviselő, hatásos tanítók megjelenéséből keletkezett. Ebben a helyzetben életmentően fontos volt összegezni és pontosítani, ezzel megvallani mindazt, ami a hívő kegyesség és életfolytatás lényege. Ez a hitvallás ma is eligazít, bennünket is hitvallásra késztet egy válságokkal teli korban.

Mi az alázat? Isten hatalmas keze alatt kell megaláznunk magunkat (6): minden gondunkat Őrá helyezhetjük, és Őtőle várhatunk mindent (7); ez az alázat. - Az emberek közötti alázat bizony sokszor félreérthető, amivel rendre vissza is élnek társaink, ezért helye van a kemény beszédnek, a visszavágásnak is, ha az nem gyűlöletből, hanem józanságból, az ördögi, ordító oroszlánnak való ellenállásból fakad, mert Isten ügyét képviseli (8). - Eljön azonban az idő, amikor Krisztus parancsa szerint a másik orcánkat is odatarthatjuk embertársunknak (Máté 5,39), de akkor már nem ütés, hanem simogatás vár ránk. - Kár, hogy addig ezt a krisztusi, egyetlen lehetséges cselekvést megöli bennünk a bűn hatalma. Ám megerősíti Övéit az Úr (10-11), hiszen oroszlánként ordít, és elnyelni akar az ellenség; ezért védekezni kell, mert széttép. Ne felejtsük, a védekezés azonban lehet krisztusi: nem a gyáva futás, nem is az ellenségre tüzelés, hanem a menedék elfoglalása őriz meg. Így álljunk ellent a gonosznak, hogy nem szállunk szembe vele (Máté 5,39).

Zsoltárok 147

320. dicséret

1. Kiket kér az Ige? (1) Presbitereket, illetve minden egyházi szolgát: tisztségről és szolgálatról együtt van itt szó. Az a presbiter, aki Krisztus szenvedésének tanúja, tehát megváltott ember, a feltámadott Úrral személyes kapcsolata van, ezért áldozatra kész; ugyanakkor, akinek rendezett a viszonya a másik szolgatárssal, tehát presbitertárs; valamint aki ezt a szolgálatot reménységgel, az eljövendő dicsőségre tekintettel végzi.* 2. Mit kér tőlük az Ige? (2) Legeltessék az Isten közöttük lévő nyáját! Azt a nyájat, amelyet a Főpásztor (4) tulajdon vérével szerzett (Cselekedetek 20,28). Ez a szolgálat tehát elsősorban pásztori és nem tanítói szolgálat. Abban a gyülekezetben, azon a településen történik, ahol élünk. Mindenkire úgy kell tekinteni, mint aki az Úr nyájához tartozik. Ez a szolgálat a számontartás, az egymásra való odafigyelés szolgálata; önzetlen, mindennapi szeretettel. Ez a pásztori szolgálat, a gyülekezetben, konkrét feladatban is megnyilvánul. Ne felejtsük, az ezernyi, nem látványos feladat is szolgálat. 3. Hogyan végezhető ez a szolgálat? (2-3) Nem kényszerből (nem, külső, hanem felső kényszerből); nem nyerészkedésből (kizár minden egyéni érdeket); nem erőszakosan, hanem hitelesen**; és nem túl fiatalon (5), hanem tapasztaltan, érett hittel.***

* Az apostoli kor után ez nem feltétlenül életkort, hanem azoknak a tisztségét jelentette, akik a krisztusért járnak követségben; vagyis akik Krisztus gyülekezetéért, egyházáért, ezek létéért, jelenlétéért, életéért, szolgálatáért vállalnak felelősséget. Azoknak a szolgálatáról beszélünk, akiknek fontos a Krisztus ügye, az Ő látható egyházában, gyülekezetében. (Nagyon szeretem Krisztusomat, ezért nagyon szeretem látható egyházamat és gyülekezetemet, minden nyomorúsága ellenére - a láthatatlan egyház az Isten kezében van, és ott van a legjobb helyen.)

** A hitelességről! - Jézus Krisztus nemcsak példát adott nekünk (János 13,15-17), hanem az Ő követésére váltott meg bennünket, tehát erőt és megújulást is adott a hitelességhez. - A hitelességről szól Pál: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!” (Filippi 4,8-9) – Egy történet a hitelességről. Budapesten történt, évekkel ezelőtt, a sűrű forgalomban, közvetlenül mellettünk, egy halas matricás, de felvállaltan keresztyén, Krisztust képviselő autó nekiment az előtte haladónak, mert az hirtelen fékezett. Megdöbbentő volt, ahogy a „halas” autó vezetője kiszállt, és indulatosan kiabált a másikkal. Legalább a hal ne lett volna ott az autón?

*** Az ifjaknak még tanulni kell, érni, tapasztalatot szerezni, ehhez évtizedekre van szükség, ezért a Biblia szerint igenis korhoz kötött minden felelős szolgálat. Ma pont az ellenkezője történik, a világban is, hamvas fiatalok kerülnek hatalmas pozíciókba.

A hívő ember Krisztusban él, úgy, mint hal a vízben. Krisztus az életeleme. Aki pedig Krisztusban él, annak nincsenek illúziói, mert Urától megtanulta, hogy mi van az emberben, saját magában ugyanúgy, mint a másikban. Ezért, ebben a világban a hívő ember mindenre fel van készülve, nem érhetik meglepetések (12). Ez nem azt jelenti, hogy a hívő ember bizalmatlan és gyanakvó, hanem azt jelenti, hogy számol a bűnös világ igen összetett és bonyolult sodrásával, tudva azt, hogy a lavina váratlanul is elvihet mindent. A krisztusi ember erre hitben felkészült, mégis tele van reménységgel, miközben megtérésért, Krisztus visszajöveteléért imádkozva tudja azt is, hogy az övéit az Úr nem próbálja meg erő felett.*

Zsoltárok 145

314. dicséret

* Az Igére figyelve megállapíthatjuk, hogy a szenvedés és öröm egységében élünk itt (13), de úgy, hogy a mostani szenvedés sem csak szenvedés, hanem már ott van benne az eljövendő öröm is. Ám mondjuk ki, arra nézve igaz ez, aki Krisztusban és Krisztusért szenved, nem csak önmagáért és önmaga miatt (14-15). Krisztus nélkül a szenvedés felé haladunk, és olyan az életünk, mint egy homokóra, amelyben a lepergő szemek nemcsak az idő múlását, hanem a szenvedés növekedését is jelzik. Hány gazdag ember él a Balaton partján, palotákban, de az arcukon, minden vigalomra való igyekezet ellenére csak üresség, boldogtalanság, betegség, szenvedés látszik – a haldoklás jelei. Az ítélet jelei ezek rajtunk (17). Urunk mindnyájan haldoklunk, köszönjük azonban azt a bizonyosságot, hogy mi a „Te kórházadban”, a Te közeledben hunyhatjuk majd le szemünket; abban a „kórházban”, ahol van átjárás „a másik épületbe”.

Péter első levele, egy korabeli keresztelési beszéd, a pogányságból megkeresztelkedett Krisztus-követőket szólította meg. A régi élet már a múlt.* De Isten könyörült. Új életet adott a Krisztusban. Ennek az új életnek legfőbb jellemzője, hogy Isten akarata érvényesül benne (2). Isten akarata pedig mindenestől jó. Királyi menyegzőhöz hasonlítja Jézus Krisztus az Isten akaratát (Máté 22,22), amelyről fény, vidámság, öröm, bőség, boldogság jut eszünkbe. Ebben a világban azonban a menyegző előszobájáig jutunk csak. Itt szenvedést felvállalva lehet csak megmaradni az új életben (1),** nemet mondva minden olyan emberi vágyra, amelyek többsége önmagában nem feltétlenül rossz, de ebben a kusza világban mégis halálos káoszt okoz a megvalósulásuk. Vértezzük fel magunkat szenvedéssel, hogy legalább a menyegző előszobájáig eljussunk. A menyegzőn már nem kell szenvedni, mert nem jó szenvedni. Ott Istennek kedves „igent” mondhatunk a vágyakra.

Zsoltárok 144

313. dicséret

* A féktelen ösztönös vágyak már nem uralkodnak rajtuk többé. Minden kicsapongás, dorbézolás, tivornya, bálványimádó vallási élet a múlté (3). Pál is ezt hangsúlyozta: ilyenek voltunk egykor (Efezus 2,1-5).

** Ha nem vállaljuk fel a testi szenvedést, ha nem merünk akár szenvedéssel nemet mondani minden féktelenségre, akkor lavinaként sodor bennünket magával régi életünk maradványa. A keresztyén ember szabadsága éppen abban van, hogy akár szenvedést is felvállalva mond nemet minden olyan emberi vágyra, amely önmagában nem rossz, nem bűn, de ebben a kusza világban mégis halálos káoszt okoz a megvalósulása. Ez pedig, mint minden halálos káosz, ezer fájdalmat szül, halálosan megsebesít, ezért Isten akaratával ellentétes. Elég csak arra gondolni, amikor egy keresztyén embert magával ragadnak a sértettségéből fakadó (teljesen mindegy, hogy jogos, vagy nem jogos) indulatai. A fájdalma elfogadható, az a vágy is értékelhető, hogy szeretne boldogabb lenni, ez is Istennek kedves. Mégis a bűn ott kezdődik, hogy nem vállalja fel az önmegtagadással járó szenvedést, hanem fájdalma átkísértődik indulatos sértettségbe, onnantól kezdve veszik minden, visszatért a régi élet zilált pogánysága. Vértezzük fel magunkat, ha kell, testi szenvedéssel is nemet mondva a régi életre, hogy legalább a menyegző előszobájáig eljussunk. A menyegzőn már nem kell szenvedni, mert nem jó szenvedni. Ott Isten szerinti módon bólintható igen a vágyakra.

Előre is bocsánat a primitív képért, amivel most élek, magyarázva az Igét! Ebben a világban, az elismert emberek nevet szereznek, díjakat kapnak, és anyagilag is megbecsültek. Ezzel jár valamiféle hatalom és sok minden más. Az ilyen elismert emberek széles, díszes lépcsőkön, ruhakölteményekben vonulnak fel, szemrevaló „partnerükkel” a nyilvánosság elé, miközben mindenki állva tapsol nekik; és persze csakis angolul beszélnek. Legalábbis az amerikai filmekben ezt így látjuk, meg más filmekben is. Azonnal erre gondoltam, amikor megakadt a tekintetem a vasúti töltésekre felvezető, „egytalpas”, igen keskeny betonlépcsőn, mellette pedig a betonkávás vízvetőn, amelybe hömpölyög lefelé a víz, ha szakad az eső. Ezt a „szánalmas, keskeny” lépcsőt látva szólított meg a mai Ige igazán; egy olyan korban, ahol a természettudomány és az „angol nyelv”, vele együtt „sok dolog” mindenhatósága lett az egyetlen valóságértelmezés, Isten nélkül. Egy ilyen korban számot adni a bennünk lévő reménységről (15); mégpedig nemcsak szóban, hanem a gonoszért jóval, áldással (9), szelíd tisztelettudással (16) fizetve; tulajdonképpen olyan „látványos”, mint „felvonulni” ezen az egynyomos, keskeny lépcsőn, közben nem elesni, és ha a mellette lévő csúszdát éri a hátsónk, akkor újból kezdeni „felfelé menetelni”. Mi így leszünk látványosságává a világnak (1Korinthus 4,9). Ma ezt jelenti keresztyénnek lenni, ma ezt jelenti számot adni a krisztusi reménységről; „bolondság” (1Korinthus 1,18). Próbáljuk is kiváltani ezt az utat a világ számára is látványos, „vonzó, hatásos keresztyénséggel”, nagy, széles, „gálalépcsőkkel”. Kár, mert ez azt jelenti, hogy valójában megrettentünk a Krisztus-követés mai kihívásától (14), és elárultuk Őt!