„Pogányok Galielája” ma is ez a világ (15). Jézus Krisztus a „pogányokért” jött, akik sötétségben, halálos árnyékban élnek, és összevissza szövetkeznek, érdekeik szerint (14-16). Ézsaiás idézett próféciája erre a helyzetre utal, amikor az északi országrész, Asszíriával szövetkezett, saját népe, a déli országrész ellen. Közben hangzott fel a bíztató prófécia az eljövendő Szabadítóról (Ézsaiás 8,23-9,6). Keresztelő János meghirdette Isten országának közeli eljövetelét. Jézus Krisztusban ez az ország „elközelített” (17); azaz már itt van.* Megtérés által lehet belépni ebbe az országba. Ezt a lépést tették meg az első tanítványok is (18-22). Jézus Krisztus hív! Mi pedig nem lépünk ki a mindennapokból, de életünk irányultsága alapvetően megváltozik a mindennapokban. Ez az ország beszédben és erőben mutatkozik meg (1Korinthus 4,20), ahogy Jézus Krisztus is tanítva és gyógyítva kezdte működését (23-25). Isten országa egyre inkább „megkel”, kiteljesedik, Jézus Krisztus visszajövetelével pedig mindenekre kiterjed. Bíztató újévi távlatok ezek.

1Sámuel 1

282. dicséret

* Az Isten országa az Ő akaratának megvalósulása, melynek gyümölcse igazság, békesség és öröm a Szentlélek által. Máté azért nevezi mennyek országának, mert Isten nevét igazi zsidó még ebben az értelemben sem említette, nehogy vétsen a harmadik parancsolat ellen. Isten országában Isten a király, ezért ott az Isten rendje érvényesül. Egyedül ez a rend az, amely az emberi élet szabadságát, kiteljesedését minden tekintetben biztosítja. Ebben az országban nincs sírás és jajgatás, sem halál (16; Jelenések 21,4). Isten országában az Isten eredeti élet-gondolata valósul meg; ezért minden valódi megújulásnak kezdete az, hogy ennek az országnak tagjai leszünk. Ezért hív Jézus Krisztus megtérésre, a sötétségből világosságra (16), az eredeti-új rendben új viszonyulásokra, újjászületésre. Az istenuralom igája a legnagyobb szabadság, egyébként pont a fordítottja érvényesül, ezernyi módon vagyunk rabszolgák, emlegessük bármennyire is a szabadságot.