1. Kiket kér az Ige? (1) Presbitereket, illetve minden egyházi szolgát: tisztségről és szolgálatról együtt van itt szó. Az a presbiter, aki Krisztus szenvedésének tanúja, tehát megváltott ember, a feltámadott Úrral személyes kapcsolata van, ezért áldozatra kész; ugyanakkor, akinek rendezett a viszonya a másik szolgatárssal, tehát presbitertárs; valamint aki ezt a szolgálatot reménységgel, az eljövendő dicsőségre tekintettel végzi.* 2. Mit kér tőlük az Ige? (2) Legeltessék az Isten közöttük lévő nyáját! Azt a nyájat, amelyet a Főpásztor (4) tulajdon vérével szerzett (Cselekedetek 20,28). Ez a szolgálat tehát elsősorban pásztori és nem tanítói szolgálat. Abban a gyülekezetben, azon a településen történik, ahol élünk. Mindenkire úgy kell tekinteni, mint aki az Úr nyájához tartozik. Ez a szolgálat a számontartás, az egymásra való odafigyelés szolgálata; önzetlen, mindennapi szeretettel. Ez a pásztori szolgálat, a gyülekezetben, konkrét feladatban is megnyilvánul. Ne felejtsük, az ezernyi, nem látványos feladat is szolgálat. 3. Hogyan végezhető ez a szolgálat? (2-3) Nem kényszerből (nem, külső, hanem felső kényszerből); nem nyerészkedésből (kizár minden egyéni érdeket); nem erőszakosan, hanem hitelesen**; és nem túl fiatalon (5), hanem tapasztaltan, érett hittel.***

* Az apostoli kor után ez nem feltétlenül életkort, hanem azoknak a tisztségét jelentette, akik a krisztusért járnak követségben; vagyis akik Krisztus gyülekezetéért, egyházáért, ezek létéért, jelenlétéért, életéért, szolgálatáért vállalnak felelősséget. Azoknak a szolgálatáról beszélünk, akiknek fontos a Krisztus ügye, az Ő látható egyházában, gyülekezetében. (Nagyon szeretem Krisztusomat, ezért nagyon szeretem látható egyházamat és gyülekezetemet, minden nyomorúsága ellenére - a láthatatlan egyház az Isten kezében van, és ott van a legjobb helyen.)

** A hitelességről! - Jézus Krisztus nemcsak példát adott nekünk (János 13,15-17), hanem az Ő követésére váltott meg bennünket, tehát erőt és megújulást is adott a hitelességhez. - A hitelességről szól Pál: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!” (Filippi 4,8-9) – Egy történet a hitelességről. Budapesten történt, évekkel ezelőtt, a sűrű forgalomban, közvetlenül mellettünk, egy halas matricás, de felvállaltan keresztyén, Krisztust képviselő autó nekiment az előtte haladónak, mert az hirtelen fékezett. Megdöbbentő volt, ahogy a „halas” autó vezetője kiszállt, és indulatosan kiabált a másikkal. Legalább a hal ne lett volna ott az autón?

*** Az ifjaknak még tanulni kell, érni, tapasztalatot szerezni, ehhez évtizedekre van szükség, ezért a Biblia szerint igenis korhoz kötött minden felelős szolgálat. Ma pont az ellenkezője történik, a világban is, hamvas fiatalok kerülnek hatalmas pozíciókba.