Látjuk itt a hatalom tombolását, amely nem ismer határokat. Semmi sem számít, semmi sem szent, csak a saját helyzetét védi. A hatalomra szükség van, mert rendet tart a meghasonlott világban, de csak az Istentől rendelt határok között. Tehát a „hatalom” szolgálat, mindig Isten rendjének szolgálata, sokak javára és életére. - Mennyi szenvedés fakad abból, ha visszaélnek a hatalommal: mennyi könny, kín, gyógyultan is lüktető seb. Amikor a zsidókat elhurcolták Babilonba, Rámába gyülekeztek, ott sírtak, nem tudtak megvigasztalódni (Jeremiás 31,18).* - Ez a prófécia üzeni, hogy Isten közeledésével tombolni kezd a gonosz, de az Úr hatalmasabb a gonosznál. Jézus Krisztus legyőzte a gonosz hatalmát. Lehet, hogy tombol még egy utolsót a gonosz, de már pórázon van! Tehát meg lehet vigasztalódni, meg lehet bocsátani, újra lehet kezdeni. Elég volt a sírásból, a régi sérelmek felemlegetéséből! Aki nem tud megvigasztalódni (emberileg tényleg lehetetlen), az nem hisz!

Mikeás 7,1-10

329. dicséret

* Jeremiás jegyzi le (Jeremiás 31,18), hogy Rámában Ráhel, nagy kiáltással siratta idegenbe menő, ott elvesző gyermekeit; nem tudott és nem akart megvigasztalódni. Ráhel, Jákob felesége itt már nem élő személy, hanem a nép anyjának megszemélyesítője.