Nem az a vigasz számunkra, hogy a mindenkori gúnyolódókra* előbb-utóbb lecsap az Isten haragja, ahogy történt ez az özönvíz korában (6), és történik majd ezzel a világgal is, amikor az Ige szerint tűz martalékává lesz (7). Az igazi vigasztalás az, hogy Isten nem késlekedik az ígérettel, és amikor eljön, akkor türelemmel jön el, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen (8-9). Isten nem késik, eljön. Ne számolgassuk az időt, hiszen Isten előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap (8). Mi éljük meg a jelent, már ezzel a reménységgel, minden percet úgy, hogy új eget és új földet várunk, az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik (13). Jézus Krisztus eljövetelével ez az „új” már a miénk (Lukács 17,21).

Mikeás 1

325. dicséret

* Isten Igéjének szándéka, hogy emlékeztessen bennünket Isten ígéreteire a jelenben. Ezáltal ébresztget az Úr, tisztogatja hitünket és gondolkozásunkat (1). Az Ige az utolsó napokról ír, ahol erre az emlékeztetésre különösen szükség van, hiszen olyan csúfolódók támadnak, akik csak a saját kívánságaik szerint élnek, miközben gúnyt űznek az Isten ügyéből, Igéjéből, annak minden ígéretéből (3-4). Azóta sem sokat változott a világ, hiszen ma is ezt éljük át, legfeljebb más körülmények között.