Advent negyedik vasárnapján nagy vigasztalás, hogy új eget és új földet várunk, ahol isteni igazságban helyükre kerülnek a dolgok (14), és vége lesz annak az ámokfutásnak, amivel kergetőztünk ebben a világban. Sőt, a hívő ember már erre az új égre és földre tekint itt is, ezért tudja, hogy nem a világnak lesz vége, és nem az örömnek lesz vége, hanem „e világ folyásának”, az ámokfutásnak szakad vége. Ám minden, ami szép volt, amire tisztán megdobbant a szívünk ebben a világban, amire itt Istennek kedves módon vágyakoztunk, az odaát is folytatódik. Az új világ királyi menyegző lesz (Lukács 15,15-24), felszabadult öröm, bőség, közösség, beszélgetés, játék, humor. Pál levelei is erről írtak, összegzi az apostol életművét Péter; noha „nehézkesen” szólt ezekről (15-16), de Pál is az Úr eljövetelének örömét várta (Filippi 4,4). Nem a hamis tanítókkal kell foglalkozni (17), hanem lehet növekedni az Úr Jézus Krisztus kegyelmében (18).*

Mikeás 2

316. dicséret

* Aki állandóan a hamis tanítás ellen hadakozik, még csak az kerül igazán a hatása alá, miközben távolodik az Úrtól. Szeresd a hamis tanítót is, és nagy lépést tettél, hogy őt is elsegítsd a krisztusi reménységre.