Karácsonykor az angyali seregek kiváló teológusként kapcsolták össze Isten dicsőségét és az emberek békességét (Lukács 2,14): ahol Isten jelen van, ott békesség tapasztalható; vagyis Isten dicsőséges jelenlétének konkrétuma a békesség. Ezzel szemben a ma embere tele van békétlenséggel: perben áll Istennel, önmagával, és a másik emberrel; mindenki ideges, türelmetlen, minden „pulzál” bennünk és körülöttünk. A „tevékenység – kényszer” ennek a békétlenségnek tünete, nem merek megállni, mert akkor szembe kell néznem Isten nélküli életem ürességével, és az rettenetes. Mai igeszakaszunk azt hirdeti, hogy meg kell és lehet békülni Istennel, hogy megbékülhessünk önmagunkkal, és egymással. „Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel” (2Korinthus 5,20)! Aki Istennel megbékült, az békességet nyert, mert egyszer és mindenkorra az Úrra bízta életét. Az ilyen embert az Úr békességszerzővé teszi, ahogy ilyenné formálta Pétert is, aki megtanulta, hogy nem személyválogató az Isten (34). Ezért az evangéliumot mindenkinek hirdetni kell. Jézus Krisztus békességet szerzett, és ránk bízta a békéltetés szolgálatát, hogy ezentúl ne „test szerint” ismerjük az embereket; eredményeik, pozíciójuk, hatalmuk, pénzük, szokásaik, vallásuk, külsejük alapján, hanem nyitottak lehessünk mindenki felé, és odaszerethessük őket a Krisztushoz!
3Mózes 22,1-16
441. dicséret

A tavalyi Dunántúli Református Egyházi Napok szervezése során nagy viták folytak arról, hogy egy „belterjes” református fesztivált hirdessünk meg, vagy próbáljunk nyitni bizonyos programpontokkal mások felé is. Az ilyen lépés nehéz, sok veszélyt hordoz, de mindenképpen Isten akarata szerinti mozdulat! Péter lépése Isten akarata szerinti, hatalmas lépés. Itt lépi át a mi Urunk, Péter által, a zsidóság határát, amely minden pogány embert tisztátalannak tartott. Nagy kérdés volt, hogy a keresztyénség megmarad a zsidóságon belüli zsidó-keresztyén szektának, vagy pedig vállalja a saját útját. Ez ma másképp probléma: létezik egy keresztyén közösség egy hatalmas, nem keresztyén világban. Sajnos már a keresztyén gyökerű területeken is ez a helyzet. Megelégszünk-e ebben a helyzetben azzal, hogy a saját fészek melegünkben összebújunk, és éljük a magunk életét, vagy pedig próbáljuk a ránk bízott evangéliummal megszólítani a világot. Péter lépése, amelyet Isten háromszor is parancsolt neki látomása során(16), és amellyel Péter belép egy pogány, római századoshoz, döntő fordulat: megkezdődik Krisztus evangéliumának hirdetése, az Ő parancsa szerint, szerte a világon. Nem lehetünk nyugodtak, mert ma sokakat nem tudunk megszólítani. Urunk, mutasd meg a „lépést”, amely küszöbökön átvezet.
3Mózes 21
26. zsoltár
 

Kornéliusz százados története nagyon fontos. Az Úr megszólította ezt a pogány, nem zsidó embert, hogy ezzel határozottan kinyilvánítsa, hogy Jézus Krisztus evangéliuma egyetemes, mindenkinek szóló örömhír, azaz szokások, hagyományok, kultúrák, vallások, nemzetek feletti ez a jó hír, noha mindenki csak a saját felekezeti, nemzeti, kulturális keretei között, a másik emberrel együtt élheti meg ezt az örömhírt. Ábrahámot azért választotta ki az Úr, hogy általa nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (1Mózes 12,3). Jézus születésekor az angyali híradás így hangzik: „hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz…” (Lukács 2,10). Mindenkinek szól az élet Igéje, de hogy mindenkit elér-e: ez az Úr szándékának titka! Ha Téged megszólított, akkor egyben használni is akar, hogy általad megszólítson másokat. Te ne mondj tisztátalannak, reménytelen esetnek senkit sem (15), hanem hirdesd, éld az evangéliumot mindenfelé - mindenkinek, ahol csak járhatsz, a többit pedig bízd az Úrra.
3Mózes 20
220. dicséret
 

 A csodák „csak” jelek, hogy segítsék sokak hitre jutását, ahogy Liddában és Joppéban is sokan hittek az Úrban a csodák láttán (35 és 42). A hívők számára Jézus szava az irányadó: „mivel látsz…hiszel; boldogok, akik nem látnak és hisznek” (János 20,29).
3 Mózes 19
128. zsoltár
 

A megtérés az a fordulat, amikor az ember elfordult a bűntől, és odafordult Krisztushoz. Megtérni egyszer kell! Ettől kezdve a megtérő ember rábízta életét az Úrra, alárendelte magát az Úr akaratának, és elindult az Ő útján. A bűnbánat és megtérés folyamatán átment embert nevezzük újjászületett embernek. Az újjászületés nem külső hatásra történik (nevelés, pedagógia, valláspedagógia, emberi módszerek, bár ezeket is felhasználhatja az Isten), nem is belső hatásra (érzelmek felgerjesztése), hanem felülről adatik. Ez mindenestől ajándék.
3Mózes 18
128. zsoltár
 

A bűnbánat, megtérés és újjászületés egyetlen esemény. A Szentlélek munkájának látható jele az, ha az ember rádöbben elveszett állapotára. látni kezdi bűneit, és az fájni kezd neki. Többé nem hárít, nem vádaskodik, nem a másikra mutogat, hanem saját nyomorúsága tudatában értékel minden helyzetet. Bűntudatra bárki eljuthat, de bűnbánatra csak a Szentlélek segíthet el. A bűnbánatban már nem egyedül vagyunk a bűnnel, hanem Krisztushoz fordulunk, és Tőle fogadjuk a bűnök bocsánatát.
3Mózes 17
102. zsoltár
 

Gyökössy Endre meghatározó, nagy Igéje az etióp kincstárnok története, amely az egyetlen személyre irányuló szolgálat, a lelkigondozás alaptörténete. Az egyház ma már nem lehet csak a hagyományira építő népegyház, vagy parancsoló egyház, csakis szolgáló egyház. Ezen belül az egyház speciális szolgálata az egyes emberre irányuló szolgálat. Az etióp kincstárnok, noha jó állása van, sikeres ember, mégis árva lélek, csonkított férfi, aki egy sereg komplexussal küzd; de kereső lélek, mint ma, olyan sokan! Észreveszi-e őket az egyház, tudunk-e velük kezdeni valamit? Mert ez a kereső lélek, távolodik a „templomtól”, ott áll Izráel és Egyiptom határán, azaz kifelé tart az egyházból, és ha átlépi ezt a „határt”, az egyház által már alig-alig érhető el. Ennek a kereső, de távolodó, egyetlenegy embernek szolgál egyetlenegy ember, Fülöp által, az egyház; mert másként már nem elérhető. Nem lehet a „tömeg evangélizációt” az „egyszemélyes evangélizációval” szembe állítani, de a „nagy” evangélizáció olyan, mint amikor kerti locsolócsővel próbáljuk megtölteni az egyliteres üvegeket, illetve lelkeket: némelyik felborul, másokba belecsorog egy kicsi, de sok nem. A legismertebb bibliai Ige (János 3,16) is egy egyszemélyes evangélizáció során hangzott el. Változó világunkban nagyon fontos szolgálat az egyetlen személyre irányuló szolgálat, valamint a személyes kapcsolatok ápolása, hogy az evangélium által, aztán a gyülekezet gyógyító közösségének tagja lehessen az illető.
3Mózes 16
470. dicséret
 

Az üldözésnek helye van az Isten tervében. Ennek nyomán mozdultak ki az első keresztyének a saját gyülekezetükből, és szétszóródva hirdették az Igét (4). Baj, ha valakinek „üldözési mániája” van, és állandóan ezt sejt a háttérben; de legyen szemünk arra, hogy ma is van üldözés, csak másként, mint akkor. Ma a világos, élő hitű Krisztus-bizonyságtétel elhallgattatása a módszer: persze nem úgy, hogy nem lehet bizonyságot tenni az Úrról, hanem úgy, hogy ez a bizonyságtétel más vallások piacán jelenik meg, mint egy a sok közül; miközben Istennek abszolút igénye van az életünkre! Nem szabad kimenni a piacra, feleslegesen vitatkozni, ügyes technikákkal „árulni”, „tukmálni” az evangéliumot. Ezzel beállunk a sorba, és eláruljuk az evangélium ügyét. Mi pedig észre sem vesszük, hogy ezt tesszük, mert „csupán” ezt lehet tenni. Ez a „modern üldözés”.
3Mózes 15
130. zsoltár
 

Az egyetértés lehet nagy áldás de nagy veszélyei is vannak. Létezik képmutató, érdekekből, vagy a konfliktus kerüléséből fakadó egyetértés. A valóságos egyetértés egy folyamat és soha nem egy állapot. Ehhez ugyanis egyre világosabban ismernem kell saját álláspontomat, és azét is, akihez viszonyulok ebben az egyetértésben. Az egyetértésben valahová tartozásomat fejezem ki, ugyanakkor el is határolom magam másoktól. A hétköznapokban mindez bonyolult történések során megy végbe. Ne feledjük, minden döntésünk, egyetértésünk tévedések sorát rejtegetheti; így a legfontosabb egyetértés annyi, hogy igent mondok Isten egyre világosabban megismert akaratára. Saul egyetértése „csupán” az Istvánt megkövezők ruhájának őrzésével kezdődött, és vakbuzgó „zaklatásba” (3) torkollott. Isten irgalma kiemelte ebből az irgalmatlanul magabiztos egyetértésből. Saul az egyházat zaklatta! Vigyázzunk, hogy az egyház missziója soha ne az egymással egyet értők szövetsége legyen azok zaklatására, akik velük nem értenek egyet.
3Mózes 14,33-57
79. zsoltár
 

Most ne a „lelki” üzenetre figyeljünk, hanem az Ige kőkemény valóságára. Ebben is van üzenet. A megkövezést, mint kivégzési módszert tőlünk távoli országokban ma is alkalmazzák. Pár évvel ezelőtt még a közszolgálati televíziós csatorna híradója is bemutatott egy házasságtörésen kapott „pár” megkövezéséről készült tudósítást. Nyomorultakat, zsákkal a fejükön nyakig beásták a földbe, és akik csak érték, kisebb – nagyobb kövekkel dobálták a halálra ítéltek fejét. Csupa vér volt már a zsák, de még mindig éltek, keservesen hörögtek, háromnegyed óra „kövezés” után is, az áldozatok. Végül fejbe lőtték őket. „Vallásos” igazságszolgáltatás ez, a tiszták és igazak ítélete, Isten nevében, a bűnösök felett. Micsoda indulat feszülhet az Istent tisztelő emberben is: „háborogtak, fogukat csikorgatták, kiáltoztak, fülüket befogták, rátámadtak, megkövezték”; minden porcikájuk, szemük, szájuk, fülük, kezük, lábuk, remeg az indulattól, az isteni igazságra hivatkozva. Krisztus nem erre tanított, és nem ilyennek mutatta be az Istent. István más, ő krisztusi, még kínjai között is, nem üt vissza, könyörög még ellenségeiért is, és látja a megnyílt eget…(56). Igazi „ökumenikus” lehetőség, hogy végre krisztusivá legyünk…
3Mózes 14,1-32
206. dicséret
 

István „védőbeszéde” valójában nem védekezés. A hívő embernek nem kell védekezni, mert az Úr védelme alatt áll, és az Ő igazsága érvényesül rajta és általa, még nyomorúságában és halálában is. István beszéde inkább prófétai lelkülettel elmondott bizonyságtétel, amely utal Isten szabadító tetteire és vezetésére. István végül határozottan rámutat a nép folyamatos engedetlenségére. Az engedetlenség világos meghatározását olvassuk itt: Szentléleknek való ellenszegülés. Az Úr, Lelke által velem van, életem ezernyi „csodájában” bizonyítja meg önmagát, mi pedig mindezeket figyelmen kívül hagyjuk.
3Mózes 13,29-59
152. dicséret

Tapintatlanság, ha miközben a másik arcába „bámészkodunk”, még tapintatlanul meg is fogalmazzuk, amit látunk: „fáradt vagy?”, „mi a baj?”, „híztál”, „fogytál”, „jól nézel ki”, azaz rosszul néz ki az illető. Az arc az egész ember lenyomata, egy nyitott könyv…Ezért temetkeznénk legszívesebben a tenyerünkbe, ha valami baj van, és egyáltalán nem mutatkoznánk emberek között; ezért fordult a fal felé a beteg Ezékiás király (2Királyok 20,2), de a duzzogó Áháb király is (1Királyok 1,4). István diakónuson látszott a mennyei „több”, még fáradtan, megrágalmazva, megalázva is; kiábrázolódott rajta a Krisztus; az a Krisztus, akire tekintve még Pilátus is megpillantotta az Istent. Mi látszik rajtunk? Ha kerüljük az embereket, a hitünk sincs rendben!
3Mózes 13,1-28
207. dicséret
 

Ahol Isten Lelke munkál, ott terjed az Ige (7), ott megnyílnak a szívek és megnövekszik a tanítványok száma (1 és 7); ott nem hanyagolják el Isten Igéjének egyre avatottabb tanulmányozását és hirdetését, valamint az imádságot (2 és 4); ahol a Lélek munkál, ott szolgálni akarnak emberek az Isten dicsőségére, így meg kell osztani a szolgálatokat, kinek-kinek kegyelmi ajándéka szerint (1); a szolgálatot végzők között pedig nem támad irigység, mert egymásért kitartóan könyörögve mindig a rájuk bízott ügyre, az élő Krisztusra tekintenek, és nem a saját ügyükre, ami egyébként éppen ezáltal lesz ugyancsak áldott és eredményes.
3Mózes 12
502. dicséret

A verés brutális kifejezése erőnek, hatalomnak, bosszúnak, miközben a verés elszenvedőjét valamire kényszeríteni akarja. A „Fehér tenyér” című film egy, a nyolcvanas évek Magyarországán tevékenykedő edző módszereit mutatta be, ahogy élsportoló tornászokat „nevelt” kőkemény testi fenyítésekkel „fűszerezve”; amikor pedig, tíz évvel később az egyik ilyen olimpiai bajnok tornász Amerikában lett edző, és egy vérforralóan pimasz tanítványa „véletlenül” a tenyere alá futott, majdnem kirúgták az állásából. Kosztolányi „Aranysárkány” című regényében egy minden jóindulat ellenére elbuktatott diák megvereti matematika tanárát, aki nem képes a megaláztatást elhordozni, és öngyilkos lesz. Szerb Antal testvére úgy nyilatkozott, hogy az író nem abba halt bele, hogy puskatussal „agyonverték”, hanem, hogy kezet emeltek rá. Mélységesen értem, és átérzem ezt a lelkiállapotot. Az apostolok azonban mások, ők nem önmagukat, hanem Krisztust képviselik; nem önmaguk „bajnokságáért” tűrnek és küzdenek, hanem Krisztus ügyéért, egy eleve győztes ügyért hordozzák a gyalázatot (41), ezért „emberi méltóságukban” sem lehet őket megsérteni: sőt, örülnek, hogy méltónak bizonyultak arra, hogy szenvedjenek a Krisztusért. Nem szenvedni szeretnek, az „beteges” lenne, hanem Krisztust szeretik, és tudják, hogy mindenben az Ő védelme alatt állnak.
3Mózes 11
24. zsoltár
 

A házaspárt senki sem kényszerítette arra, hogy eladják egyik birtokukat, és arra sem, hogy ennek árát átadják a gyülekezetnek. Bűnük az, hogy úgy tesznek, mintha átadták volna: ez a „mintha”, ez a bűn. Hányszor jellemző ez a „mintha” mindnyájunkra. Félelmetes, ha egy gyülekezetben a „mondd meg nekem!” (8) számon kérő lelkülete uralkodik. A krisztusi szeretet szintén számon kér, de úgy, hogy nem hazugságot, hanem bűnvallást fakaszt a szívekből. Nem tökéletesnek kell lenni, hanem a tökéletlenségünket megvallva, és nem a másik tökéletlenségét pellengérezve kell megállni az Isten előtt, hogy Ő vegye kézbe életünket, és általunk krisztusivá formáljon másokat is.
3Mózes 10
364. dicséret

Volt olyan ismerősöm, aki őszinte vággyal kereste az Urat, és óhajtotta Isten szavát, de nem érezte jól magát a gyülekezetben: „félek ezektől az emberektől” – mondta. Már az első gyülekezet egyszerre vonzó és taszító is. Ez a történet joggal megítél minden képmutatást és hazugságot, de rámutat arra is, hogy Krisztus népét az első perctől fenyegette az a veszély, hogy magát, a maga erejéből hitelesebbnek tüntesse fel, mint amilyen. Állandóan méregetjük és figyeljük egymást, hogy ki milyen szintre jutott a hitben. Ahol munkálkodik a Lélek, ott nemcsak Anániás és Szafira módjára jelentkezik az „Antilélek”, hanem úgy is, hogy mindig a másik képmutatását vesszük észre, és akár halálát is büntetésként nyugtázzuk, miközben saját tévesztéseink felett szemet hunyunk: pedig mi is hányszor félreteszünk magunknak „dolgokat”…(3). A mi gyülekezetünkben Krisztussal találkoznak. Ha Krisztussal találkoznak, a félelmük megtérést szül, ha velünk találkoznak, a félelmük elkergeti őket az Úr közeléből, így mi álltunk közéjük és Krisztus közé.
3Mózes 9
205. dicséret
 

 Egyet értek Gyökössy Endrével, miszerint hiba szolgai módon lemásolni az első gyülekezetet, mert minden másolat kidobandó, gyenge utánzat csupán. Isten Lelke ma is élő, eleven, aki a mi viszonyaink között munkálja ki a neki kedves gyülekezetet. A mi korunkban és éghajlati viszonyaink között nem lehet Jézus ruháiban járni, és nem is ez a feltétele annak, hogy igazán, mindenben krisztusiak legyünk. Nem kiadott parancs volt, hogy a hívők között minden közös legyen, hanem a Lélek indította őket erre akkor, mint Barnabást is, aki eladott földjének árát felajánlotta a gyülekezetnek. A hívők közösségét azonban ma is arra indítja a Lélek, hogy, noha ezernyi félék, mégis merjenek egyek lenni a Krisztusban (32), nagy erővel tegyenek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról (33), és ne legyen közöttük szűkölködő (34). Ahol ezért könyörögnek, ott kiárad az Úr kegyelme (33); megáldja az ilyenek életét, szolgálatait az Úr!
3Mózes 8
132. zsoltár
 

Valakit idézek: „Néha megdöbbenek magamon, hogy mennyire megszoktam az Igét, a napi kegyesség elemeit; nem tudok megrendülni semmin, sőt, gyanakszom minden megrendülés láttán”. A mai igeszakasz erre a veszélyre figyelmeztet. A gyülekezet egy szívvel és lélekkel imádkozik, azaz együtt járulnak az Úr elé. Nem magukért könyörögnek, hanem Krisztus ügyéért! Azért imádkoznak, hogy teljes bátorsággal hirdethessék az Igét, és ezt erővel, jelek és csodák kíséretében tehessék. Világosabban fogalmazva: nem azért imádkoznak, hogy megváltozzanak a körülmények, hanem azért, hogy az adott körülmények között is Krisztust képviselhessék. Az ilyen könyörgés kedves az Istennek, válaszra talál: Isten Lelke megbátorította a könyörgőket, miközben megrendült az a hely, ahol együtt voltak (31). Megrendül-e valami, valaki gyülekezeteink szolgálata nyomán?! Mi megrendülünk-e? Ahol az Úr van jelen, ott „beleremeg a föld”…Az Úr van itt?
3Mózes 7,22-38
151. dicséret
 

Az első keresztyéneket betöltötte Isten Lelke, és az a bizonyosság, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Ebből következett a bátor és világos hitvallás, amit nem tehettek, hogy ne mondjanak tovább (20). Nincs ebben semmi kizárólagosság, semmi bántó, és kirekesztő, egyszerűen ez a bizonyosság természete, felismeri és megvallja a Jézus Krisztusban kijelentett igazságot. Bizony mi, mai keresztyének kiköpni való langymeleg víz vagyunk (Jelenések 3,16)!
3Mózes 7,1-21
200. dicsére
 

Legalább egy hete beteg vagyok, de nem lehet megállni, mert rengeteg a feladat, ma azonban, ilyen állapotban nagyon nehéz volt megélni minden percet. Valljuk meg őszintén, vágyunk a felüdülésre, mert testünk – lelkünk ezernyi módon fáj, fárad, kopik, avul. Felüdülünk egy időre, ha az Úrral vagyunk, de ez a felüdülés akkor lesz teljes, ha nemcsak az Úrral, hanem az Úrnál leszünk, mert ez sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23). Csodálatos ígéret, hogy ez a felüdülés minden tekintetben konkrét valóság, ezért adatik nekünk a test feltámadása (megdicsőült test, de test!), és egy új élettér, melyben igazság lakozik (Jelenések 21,1). Hitben járunk, míg a mindenség újjáteremtése meg nem történik (21). Bizonnyal jó lesz! Ennek bizonyossága által most is, itt is üdítően jó.
3Mózes 6
486. dicséret
 

Egy kórházi látogatásom során fültanúja voltam az alábbi történésnek. A súlyos betegek kórtermében paravánnal választják el egymástól a haldoklókat. Az egyik ilyen paraván mögül egy idősebb nénike keserves kiáltozása, könyörgése hallatszott ki a folyosóra: „Jaj, Istenem segíts meg, Krisztusom végy magadhoz!” Két nővér ezt hallva egymásra nevet: „na azt várhatod, vagy akkor tegyen tisztába az Isten!” Siettem tovább abba a kórterembe, akihez tartottam, de valami megfoghatatlanul mély szomorúság telepedett a szívemre. Ennyi maradt világunkban a Szent Isten nevéből? Helyette itt van az arany és az ezüst (6). Sőt, egyes közösségek Istent és a pénzt zavartalan egységben látják, és így teológiailag is igazolják aranyukat és ezüstjüket. Kifordult világ! Van ereje az Ő nevének?! Erős az Isten, Uraknak Ura?! Tapasztaljuk ezt az erőt? Ne feledjük, az Ő ereje erőtlenségben mutatkozik meg, és nem úgy, ahogy azt mi várnánk (2Korinthus 12,9)!
3Mózes 5,14-26
141. zsoltár
 

Ez a Szentlélek munkája! Isten szíven csap, Igéje nekem jön, nem hagy békén, elér, kiveri a pótszereket a kezünkből. Ettől kezdve nem közömbös számomra az Isten ügye, sőt a legfontosabb ez lesz, mert minden átértékelődik. Olyan ez, mint amikor a fogorvos ideget ér: amíg nem fáj, az ő dolga, ő ért a fogakhoz, de amint felszisszenek, már az én ügyem is, hogy a fogorvos mit és hogyan csinál. Fájdalmakon keresztül, de elér az Úr, hogy újjászüljön, valóságos örömre hangoljon, és szerető emberi közösségbe tagoljon, akik az úton járnak, nemcsak örökké keresnek és tévelyegnek.
3Mózes 5,1-13
20. zsoltár
 

Nehéz Ige, ezért a magyarázat is nehéz lesz. Ez most tanítás, nem áhítat. A Bibliának sajátos szerkezete van. Egyszer felmutatja mindennek a végső (metafizikai) okát, azaz Isten látószögéből szemléli az eseményeket; másszor azonban nem megy el egészen Istenig, hanem megáll az embernél, és az ember szempontjából értékeli a dolgokat (causa secunda). Az első a „theocentrikus”, metafizikai látásmód, a második az „antropocentrikus”, vagy etikai látásmód. Vannak olyan igehelyek, ahol a kettő együtt áll előttünk. Ilyen a fent kiemelt Ige is, de tudunk még hasonlókat (Cselekedetek 4,27-28; Lukács 22,22). Isten akarata tehát kétféle formában jelentkezik előttünk: egy titkos, és egy kinyilatkoztatott formában („voluntas arcana et revelata”). A Szentírás értelmezésének zavarai abból erednek, hogy a kettőt állandóan összekeverjük. Ezért hangsúlyozta Kálvin, hogy a Szentírás csak a maga egységében, azaz „organikusan” értelmezhető. Minden hívő ember kaphat áldott üzenetet az Igéből, ez a Szentlélek ajándéka, de a Szentírást értelmezni csak szakértelemmel lehet helyesen, ami persze nem jelenti azt, hogy az üzenet is szakértelem által adatik, mert ez Felülről való csoda! Ezért fontos, hogy az igehirdető Szentlélektől vezérelt „szakembere” legyen Isten Igéjének.
3Mózes 4
285. dicséret
 

Lukács azt próbálja kifejezni, ami emberi szavakkal alig, inkább képekben visszaadható. Az eredeti görög szövegben szerepel a „mintegy”, „mintha” kifejezés („hosei”). Ott van ez a szócska a szél, a tűz, és a galamb előtt: mintha szél fújt volna, mintha tüzes nyelvek jelentek volna meg, lobogó lángok; mintha galambszárny suhogna. Magyarul is mondjuk, hogy „tűzbe jött” valaki, kipirul, átalakul, valami „emberen túli” történik vele. Ugyanakkor hangsúlyozni kell: ha a Lélek által lángol valaki, az egészen más, mint amikor emberi indulatai, vagy más okok és erők „tüzelik” fel az illetőt. A Szentlélek tüze melegít; úgy lobog, hogy nem perzsel, de elhamvad általa minden „szemét”, miközben az emberi indulat tüze elégeti, kiégeti, halálosan elfárasztja, nemcsak a „tüzelő” embert, hanem a körülötte élőket is. A Lélek tüze az átütően szent józanságban valóságos.
3Mózes 3
283. dicséret

Ma késő este vezettem haza felé. Ahogy suhant az autó, egyszerre sűrű köd támadt, ezért igyekeztem a fényszóró által megvillantott felezővonalakhoz igazodni. De sokat jelent ilyenkor ez a fix igazodási „pont”, amelyről bizonnyal tudom, ha hűségesen követem vezetését, haza fogok találni. Isten kijelentése ilyen biztos igazodási pont, zsinórmérték, vezet az egyetlen járható úton, hazafelé. A megszentelődés éppen ez, a Jézus Krisztussal való kegyelmes találkozás után, az újjászületett ember tudatosan igyekszik igazodni ahhoz a rendhez, amiről tudja, hogy jó, hiszen ez az élő Isten rendje, aki mindeneket tud, és csak jót akar nekünk is. Érvényes a katonás parancs: Igazodj!!! Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet tévedni, elvéteni az irányt. A legnehezebb: egy adott helyzetben megérteni Isten akaratát. Igazodni sem könnyű, de az élet sűrűjében az isteni  zsinórmértéket felfedezni még nehezebb. Mátyás az Úr akarata szerinti választás volt, vagy az Úr Pál apostolt rendelte el erre a feladatra? Soha nem lehetünk elbizakodottak, hogy tökéletesen ismerjük az Isten akaratát, de Igéje világosságában folyamatosan könyöröghetünk az egyetlen igazodási pont minél tökéletesebb felragyogásáért. Ez a könyörgés hangzik el az apostolok ajkán, és ez a hívő ember naponkénti imatémája is.
3Mózes 2
191. dicséret