A verés brutális kifejezése erőnek, hatalomnak, bosszúnak, miközben a verés elszenvedőjét valamire kényszeríteni akarja. A „Fehér tenyér” című film egy, a nyolcvanas évek Magyarországán tevékenykedő edző módszereit mutatta be, ahogy élsportoló tornászokat „nevelt” kőkemény testi fenyítésekkel „fűszerezve”; amikor pedig, tíz évvel később az egyik ilyen olimpiai bajnok tornász Amerikában lett edző, és egy vérforralóan pimasz tanítványa „véletlenül” a tenyere alá futott, majdnem kirúgták az állásából. Kosztolányi „Aranysárkány” című regényében egy minden jóindulat ellenére elbuktatott diák megvereti matematika tanárát, aki nem képes a megaláztatást elhordozni, és öngyilkos lesz. Szerb Antal testvére úgy nyilatkozott, hogy az író nem abba halt bele, hogy puskatussal „agyonverték”, hanem, hogy kezet emeltek rá. Mélységesen értem, és átérzem ezt a lelkiállapotot. Az apostolok azonban mások, ők nem önmagukat, hanem Krisztust képviselik; nem önmaguk „bajnokságáért” tűrnek és küzdenek, hanem Krisztus ügyéért, egy eleve győztes ügyért hordozzák a gyalázatot (41), ezért „emberi méltóságukban” sem lehet őket megsérteni: sőt, örülnek, hogy méltónak bizonyultak arra, hogy szenvedjenek a Krisztusért. Nem szenvedni szeretnek, az „beteges” lenne, hanem Krisztust szeretik, és tudják, hogy mindenben az Ő védelme alatt állnak.
3Mózes 11
24. zsoltár