Lukács azt próbálja kifejezni, ami emberi szavakkal alig, inkább képekben visszaadható. Az eredeti görög szövegben szerepel a „mintegy”, „mintha” kifejezés („hosei”). Ott van ez a szócska a szél, a tűz, és a galamb előtt: mintha szél fújt volna, mintha tüzes nyelvek jelentek volna meg, lobogó lángok; mintha galambszárny suhogna. Magyarul is mondjuk, hogy „tűzbe jött” valaki, kipirul, átalakul, valami „emberen túli” történik vele. Ugyanakkor hangsúlyozni kell: ha a Lélek által lángol valaki, az egészen más, mint amikor emberi indulatai, vagy más okok és erők „tüzelik” fel az illetőt. A Szentlélek tüze melegít; úgy lobog, hogy nem perzsel, de elhamvad általa minden „szemét”, miközben az emberi indulat tüze elégeti, kiégeti, halálosan elfárasztja, nemcsak a „tüzelő” embert, hanem a körülötte élőket is. A Lélek tüze az átütően szent józanságban valóságos.
3Mózes 3
283. dicséret