Egy kórházi látogatásom során fültanúja voltam az alábbi történésnek. A súlyos betegek kórtermében paravánnal választják el egymástól a haldoklókat. Az egyik ilyen paraván mögül egy idősebb nénike keserves kiáltozása, könyörgése hallatszott ki a folyosóra: „Jaj, Istenem segíts meg, Krisztusom végy magadhoz!” Két nővér ezt hallva egymásra nevet: „na azt várhatod, vagy akkor tegyen tisztába az Isten!” Siettem tovább abba a kórterembe, akihez tartottam, de valami megfoghatatlanul mély szomorúság telepedett a szívemre. Ennyi maradt világunkban a Szent Isten nevéből? Helyette itt van az arany és az ezüst (6). Sőt, egyes közösségek Istent és a pénzt zavartalan egységben látják, és így teológiailag is igazolják aranyukat és ezüstjüket. Kifordult világ! Van ereje az Ő nevének?! Erős az Isten, Uraknak Ura?! Tapasztaljuk ezt az erőt? Ne feledjük, az Ő ereje erőtlenségben mutatkozik meg, és nem úgy, ahogy azt mi várnánk (2Korinthus 12,9)!
3Mózes 5,14-26
141. zsoltár