Gyökössy Endre meghatározó, nagy Igéje az etióp kincstárnok története, amely az egyetlen személyre irányuló szolgálat, a lelkigondozás alaptörténete. Az egyház ma már nem lehet csak a hagyományira építő népegyház, vagy parancsoló egyház, csakis szolgáló egyház. Ezen belül az egyház speciális szolgálata az egyes emberre irányuló szolgálat. Az etióp kincstárnok, noha jó állása van, sikeres ember, mégis árva lélek, csonkított férfi, aki egy sereg komplexussal küzd; de kereső lélek, mint ma, olyan sokan! Észreveszi-e őket az egyház, tudunk-e velük kezdeni valamit? Mert ez a kereső lélek, távolodik a „templomtól”, ott áll Izráel és Egyiptom határán, azaz kifelé tart az egyházból, és ha átlépi ezt a „határt”, az egyház által már alig-alig érhető el. Ennek a kereső, de távolodó, egyetlenegy embernek szolgál egyetlenegy ember, Fülöp által, az egyház; mert másként már nem elérhető. Nem lehet a „tömeg evangélizációt” az „egyszemélyes evangélizációval” szembe állítani, de a „nagy” evangélizáció olyan, mint amikor kerti locsolócsővel próbáljuk megtölteni az egyliteres üvegeket, illetve lelkeket: némelyik felborul, másokba belecsorog egy kicsi, de sok nem. A legismertebb bibliai Ige (János 3,16) is egy egyszemélyes evangélizáció során hangzott el. Változó világunkban nagyon fontos szolgálat az egyetlen személyre irányuló szolgálat, valamint a személyes kapcsolatok ápolása, hogy az evangélium által, aztán a gyülekezet gyógyító közösségének tagja lehessen az illető.
3Mózes 16
470. dicséret