Tapintatlanság, ha miközben a másik arcába „bámészkodunk”, még tapintatlanul meg is fogalmazzuk, amit látunk: „fáradt vagy?”, „mi a baj?”, „híztál”, „fogytál”, „jól nézel ki”, azaz rosszul néz ki az illető. Az arc az egész ember lenyomata, egy nyitott könyv…Ezért temetkeznénk legszívesebben a tenyerünkbe, ha valami baj van, és egyáltalán nem mutatkoznánk emberek között; ezért fordult a fal felé a beteg Ezékiás király (2Királyok 20,2), de a duzzogó Áháb király is (1Királyok 1,4). István diakónuson látszott a mennyei „több”, még fáradtan, megrágalmazva, megalázva is; kiábrázolódott rajta a Krisztus; az a Krisztus, akire tekintve még Pilátus is megpillantotta az Istent. Mi látszik rajtunk? Ha kerüljük az embereket, a hitünk sincs rendben!
3Mózes 13,1-28
207. dicséret