Az egyetértés lehet nagy áldás de nagy veszélyei is vannak. Létezik képmutató, érdekekből, vagy a konfliktus kerüléséből fakadó egyetértés. A valóságos egyetértés egy folyamat és soha nem egy állapot. Ehhez ugyanis egyre világosabban ismernem kell saját álláspontomat, és azét is, akihez viszonyulok ebben az egyetértésben. Az egyetértésben valahová tartozásomat fejezem ki, ugyanakkor el is határolom magam másoktól. A hétköznapokban mindez bonyolult történések során megy végbe. Ne feledjük, minden döntésünk, egyetértésünk tévedések sorát rejtegetheti; így a legfontosabb egyetértés annyi, hogy igent mondok Isten egyre világosabban megismert akaratára. Saul egyetértése „csupán” az Istvánt megkövezők ruhájának őrzésével kezdődött, és vakbuzgó „zaklatásba” (3) torkollott. Isten irgalma kiemelte ebből az irgalmatlanul magabiztos egyetértésből. Saul az egyházat zaklatta! Vigyázzunk, hogy az egyház missziója soha ne az egymással egyet értők szövetsége legyen azok zaklatására, akik velük nem értenek egyet.
3Mózes 14,33-57
79. zsoltár