A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY TÖRTÉNETE.

– 1. Ez a történet túllép az ókori, mágikus csodahit képzeletvilágán. Nem Jézus ruhájának érintése gyógyít, nem is valami „isteni emberből” kiáradó személytelen erő segít itt, hanem az a hit, amellyel a beteg asszony keresi, megközelíti az élet Urát, a szabadítót, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18). Ez a hit Isten ajándéka, amely által ma is minden szükséges segítséget megad nekünk a mi Urunk; – akarata szerint nem mindig gyógyulást ajándékoz, de megváltó segítséget igen (30).

– 2. Ez a történet túllép a személytelenségen. A mágikus hit személyes, felvállalt hitté formálódik. Jézus keresi a gyógyult asszonyt, aki félve előjön, leborul és mindent elmond (33). Személyesen számontart és megtart a mi Urunk.

– 3. Ez a történet túllép a puszta gyógyuláson. A valóságos hit mindig többet kap Jézustól, mint amit várt volna. Jézus ugyanis mindig többet ad, mint testi gyógyulást, mint e-világi megoldást. Ő megszabadít, üdvözít, megvált. Jézus üdvözítő hatalma átfogja az ember földi és örök sorsát, személyesen, valóságosan; – túl minden emberileg erőlködő, hazug babonán…

5Mózes 19

57. zsoltár

 

Szerző: refdunantul  2019.06.04. 04:00 komment

GADARA.

– 1. Nem akarjuk elismerni, mi modern, tudós emberek, hogy milyen valós ez a leírás, a gadarai megszállottról. Ma is a megszállottság ezernyi fajtájával küzdünk.

– 2. Most szembesüljünk magával a diagnózissal, anélkül, hogy szépítenénk azt. A sír, a halál árnyéka a „lakásunk”, éjjel és nappal (3–4). Semmivel sem lehet „megkötni”, lekötni, megnyugtatni bennünket (3): tele van az életünk pótcselekvésekkel vagy halálos, ön és közveszélyes magunkba zuhanásokkal (4). Indulatosságunkban törünk és zúzunk, és a nem látványos rombolás a veszélyes, vagyis az, amikor valaki olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszik (4). Tele vagyunk szándékos pusztító gondolattal (13–14). De gyakran a legjobb szándékunk és önzetlennek feltüntetett „köz-buzgóságunk” is merő önzés.

– 3. Jézus Krisztusra pedig az elsők között mondunk nemet, zsigerből; – miközben ezernyi más megoldás előtt hajbókolunk, kezdve azzal, hogy be nem ismernénk ezt az állapotunkat (6–7). Nem! Ez túl sötét kép rólunk! A gadaraiak földje ezért mindig az elhallgatott „túlpart” marad (1).

– 4. De jó, hogy Jézus Krisztus hatalma és irgalma ennek ellenére meglátogatta a gadaraiak földjét! (1) Jézus meggyógyít! Ebben a világban még gyötörhetnek ártó „hatalmak”, de már nem ezek uralkodnak felettünk. A hívő ember is sok mindennel küszködhet, ebben a világban, de akkor is más ország tagja! A hívő ember észhez tért, megtért, megtisztult, és hirdeti az Úr hatalmas szabadítását (15–20).

5Mózes 18

470. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.03. 04:00 komment

KICSODA SZÁMODRA JÉZUS KRISZTUS? Hogyan segíthetjük válaszadásra „az új generációt”?

– 1. Felnövekedett egy olyan generáció, akinek ez a kérdés már nem is kérdés. Ha pedig mégis kérdés, akkor a válasz többnyire igen kétkedő, cinikus, elutasító; esetleg okoskodó, filozofálgató, amelyben Jézus Krisztus neve, ügye csak egy téma a bölcselkedésre. Az Urat ugyanúgy, mint a keresztyén üzenetet és kultúrát egyként sutba vágják ezek a viszonyulások. Nagy baj lehet még ebből! Nyilván, az „új nemzedék” mindig keresi életének tartalmát, az örökkévaló összefüggéseket, és sokféle módon, nyitottan teszi ezt, jó is, hogy teheti; – egy határig ez nem is lenne baj.

– 2. Nyilván, mindent Isten cselekszik, a hitet Ő adja; – azt az élő hitet csakis az Úr ajándékozhatja, amely személyes hit, és Jézus Krisztus ügyének érdekében mégis engedelmesen betagozódik a „nem tökéletes”, látható egyház rendjébe.

– 3. Az isteni cselekvés kegyelmi keretében mégis mit tehetünk mi? Nyilván mi magunk, Isten népe, legyünk hűséges bizonyságtevők, hiteles életünkkel együtt, akkor majd az új generáció is eséllyel és hittel fedezi fel újra ezt a kérdést: Kicsoda Jézus Krisztus? Először tehát nekünk kell erre a kérdésre a teljes feleletet megadni: – Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az Isten Fia, a Megváltó, a mi életünk Megváltója. Te vagy az, aki a mi életünkben hatalmasan szóltál, „hatalmasat” szóltál és hatalmasan cselekedtél. Ugyanakkor ma már a hűséges bizonyságtétel, a hiteles élet is kevés. Határozott irány kell: szent, mentő diktátum! Isten cselekszik, de valamikor ilyen hitvalló, életmentő parancsokon keresztül; – ahogy a tenger is isteni parancs által csendesedett le!

5Mózes 17

96. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.06.02. 04:00 komment

KICSI KEZDET, ÁLDOTT BETELJESEDÉS.

– 1. Jézus példázatban szólt tanítványaihoz (30). Őnekik Jézus meg is magyarázta a képet, a történetet, ezáltal pontosan megértették a példázatot, az pedig még inkább megvilágította számukra Jézus igehirdetésének üzenetét (33–34).

– 2. A példázat ebben az esetben egy kép, a Palesztinában ismert legkisebb magról, a mustármagról, amely mégis a legnagyobb fává lesz, és árnyékában fészket raknak a madarak. Ilyen az Isten országa is (31–32).

– 3. Isten országa kicsi, sokaknak jelentéktelen, megvetendő módon mutatkozik meg ebben a világban (31). Isten az igehirdetés bolondsága által akarja megszólítani ezt a világot (1Korinthus 1,21). Ma úgy mondanánk, hogy egy idejét múlt műfajjal próbálkozunk még mindig. Istennek mégis úgy tetszik, hogy „tanítványait” így szólítja meg, nekik ekként magyarázza meg az Isten országának titkát (33–34). Isten nem az előkelőket, a bölcseket, a tekintélyeseket választotta ki magának; – és Ő nem korhoz kötötten modern, hanem örök módszerekkel dolgozik (1Korinthus 1,27; 4,13).

– 4. Isten országa a kellő időben kilép elrejtettségéből, és megmutatja valóságát, nagyságát. Ez a nagyság nem másokat taszít alá, hanem oltalmat, védelmet, enyhülést ajándékoz még az égi madaraknak is (32). Az a baj, hogy mi, mai, modern keresztyének, nem tudunk imádságos szívvel várni, és nem tudjuk elhordozni, az elrejtettség kicsiségét, mi azonnal és „nagyon” látszani és csillogni akarunk, mint a „közösségi oldalakon” a világ… Csak, ha Isten láttat, azon van áldás.

5Mózes 16

378. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.06.01. 04:00 komment

ÁLDOTT VÁRAKOZÁS.

– 1. Ezt a várakozást odaadó munka előzte meg. A gazda gondosan elkészítette a földet, elvetette a magot: ennyit tehetett, a mag kikeléséig nem tehet többet, de amit tehetett, azt mind megtette. Ez a gazda nem olyan, mint a „profi” munkatársak, akik mindig másodperc pontosan érkeznek és mennek haza, mindent megtesznek, amit a feladatkörükben kiadtak nekik munkaként, de egy rezdüléssel sem tesznek többet. Ezek „profi” béresek, megfogni nem lehet őket, de nem szívügyük a feladatuk. A gazda nem profi béres, hanem ő a gazda, akinek szívügye a „földje”, mindent megtett érte, amit csak tehetett (26).

– 2. Ez a várakozás rámutat lehetőségeink határaira. A gazda, az odaadó munka után elmegy, otthagyja a magot, lefekszik és felkel: vár. Istenünk, az egyetlen „Gazda” eszközeiként cselekszünk ebben a világban, de egy ponton túl az Úrra kell bíznunk a történéseket. Egy ponton túl hiába akarjuk és sürgetjük az eredményt, hiába erőlködünk… Ez a várakozás: alázat és hit, „ráhagyatkozás” (27).

– 3. Ez a várakozás türelem és reménység arra nézve; – hogy amikor mi munkálkodtunk, akkor is az Isten cselekedett, aki Jézus Krisztusban már mindent megtett értünk; – és amikor már nem tudunk cselekedni, Ő akkor is munkálkodik, kiegészíti a mi munkánkat, és „növekedésbe” lendíti a vetést az emberi életek szántóföldjén. Magától, Isten erejétől, a feltámadott Úr hatalmától, Isten országának valóságától „növekszik” az üdvösség, szárba szökken és terem (28–29).

5Mózes 15

359. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.31. 04:00 komment

NEKÜNK MÁR „VAN”!

– 1. Jézus Krisztusban mindenünk megvan! (25) Üdvösségünk van. Az Úrtól kaptuk, ajándékba, érdemtelenül, amink van.

– 2. Akinek pedig van, az nem rejti el, nem szégyelli, hanem nyilvánvalóvá teszi azt, amit az Úrtól kapott. A lámpásnak elrejtve nincs értelme, csak a lámpatartóban, ahol világít (21–22).

– 3. Jézus megfordítja a gondolatot. Ugyanis amilyen mértékkel mi mérünk másoknak, az annak a jele, hogy tudatában vagyunk-e annak, hogy nekünk mennyi mindenünk van, és kitől kaptuk azt. Aki tudja, hogy őneki mennyi mindene van, és hogy ezt ajándékba kapta, az az ember továbbad abból másoknak. Mindenkinek nem tudunk adni, de vannak olyan emberek mindig az életünkben, akiknek adunk: Igét, evangéliumot, ennek nyomán konkrét segítséget, támogatást, erőt és vigaszt. Ilyenkor Krisztust adjuk. Amilyen mértékkel mérünk másoknak, az jele az üdv-bizonyosságunknak. Nem érdem, hanem pecsét (24).

– 4. Aki pedig tudja, hogy őneki mennyi mindene van, ezért hálából ad abból másoknak, az „gazdagszik” meg igazán már ebben a világban is, mert annak még adatik. De aki állandóan panaszkodik, mert azt hiszi, hogy őneki nincs, attól azt is elveszik, amilye van (25).

5Mózes 14

358. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.30. 04:00 komment

BOLDOGOK, VAGY TANÚSKODÓK?

– 1. Nézzük meg az akadályokat ott, ahol a sziklás talajra és a tövisek közé hullott a mag, ezért nem tudott növekedni.

– 2. Vannak olyanok, akik örömmel fogadják az Úr szavát, de a pillanatnyi helyzet felülír számukra mindent (17–18). „Ezek” az örömelv szerint keresztyének: Jézus Krisztus is csak azért jött, hogy őnekik jó, szép, boldog legyen az életük, hiszen Ő hozott áldozatot értük, és nem nekik kell áldozatot hozni az Úr ügyéért. „Minden őértük van!” Nem véletlenül fogalmazta meg Kálvin, hogy nem értünk, hanem az Isten dicsőségének szolgálatáért van minden, ami persze Isten népének is a legjobb, mert ahol Isten dicsősége érvényesül, ott „rendeződnek” maradéktalanul a dolgok. Ne becsüljük le az itt említett „pillanatnyi helyzetet”, mert szenvedni mindig csak a „jelenben” lehet, és akkor derül ki, hogy valójában mit tudunk elhordozni.

– 3. Tudunk-e az Úr követségében járva szenvedést és üldöztetést vállalni? (16–17) Az élet gondjának nyomása, a gazdagság és egyéb dolgok csábítása pedig, bárhogy tagadjuk, mindannyiónk nyomorúsága ma is (18–19). Testi szemekkel itt alig látni a különbséget Isten népe és a világ között; – alig látni a harmincszoros, hatvanszoros, százszoros gyümölcstermést (20). Hisszük, hogy ennek ellenére mégis „adatik”… (11).

5Mózes 13

130. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.29. 04:00 komment

VÉR SZERINTI ÉS LELKI CSALÁD.

– 1. Döbbenetes a kontraszt: Jézus a sokasággal bent van egy házban (20), a hozzátartozói pedig kint megálltak és beküldtek érte valakit, hívatták őt. A korábbi szakasz szerint, hozzátartozói, különc viselkedése miatt mentek érte, mert azt hitték, hogy megzavarodott (21). Jézus „bent”, vér szerinti rokonai „kint”, sőt „ellene” (31–32).

– 2. Legnehezebb a „misszió” a családban! – szoktuk mondogatni. A vér szerinti családodat különösképpen rád bízta az Isten. Éppen ezért a családod nem missziói terület. Ők nem egy kegyes szolgálat, program, stratégia, cél részei! Sok, családban buzgón misszionáló családfő veszítette el gyermekeit, szüleit, e földi világban végképpen azért, mert családtagjaiban elsősorban missziói küldetést látott.

– 3. A vér szerinti családodat mindenekelőtt szeretni kell! Persze, felelős vagy, hogy hitben és hitelesen éljetek a családban, kezdettől fogva. Jézus, igenis komolyan törődött anyjával, még a kereszt kínjai között is (János 19,27). A családod tagjai nem a hitben testvéreid. Ők azok, akiket Isten minden tekintetben rád bízott. Hitre vezethetsz, noha hitet nem adhatsz; – de minden egyebet igen! Jaj, neked, ha kegyes hivatkozásokkal elengeded a vér szerint rád bízottak kezét (35).

5Mózes 12,20–31

439. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.28. 04:00 komment

BŰN ÉS BŰNBOCSÁNAT.

– 1. Jézus kétféle bűnt említ: a konkrét cselekedeti bűnöket és az Istent káromló, gyalázó bűnöket (28). Az egyik fajta bűnt az ember az embertársa ellen követi el, a másikat az Isten ellen. A cselekedeti bűnök mindig magukba foglalják annak csíráját, a gondolatot, amelyben megfogan a bűn cselekvése; cselekedeti bűn a másikat bántó szavaink sokasága, és a jó cselekvésének elmulasztása is. Jézus – a korabeli zsidósággal ellentétben, akik minden élethelyzetre megfogalmazták a kínálkozó bűn fajtáját (kazuisztika) – ennél tovább nem osztályozza a bűnöket (28).

– 2. Viszont Jézus mindkét típusú bűnnel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ezekre mindre van bocsánat Istennél. Jézus a „kis” bűnöket is kárhozatosnak ítélte, és a „kicsikkel” együtt a „nagy bűnökre” is meghirdette Isten bűnbocsátó kegyelmét. Jézus Isten igényét hirdette meg: „általános amnesztiát” minden bűnös számára (28).

– 3. A bocsánat egyetemessége egy megszorítást kap; vagyis van egy harmadik fajta bűn, amelyre soha nem lesz bocsánat, amelyik bűn megmarad örökre: a Szentlélek káromlásának bűne (29). A kijelentést megelőző „példázat” (23) a „hallók” számára teszi érthetővé, hogy mit jelent a Szentlélek ellen szólni (4,11). Jézus hatalmasan szól és cselekszik; – a Szentlélek által maga az erős Isten szól és cselekszik benne és általa. Ezért Ő az embernél erősebb gonoszt és seregét is le tudja győzni, Isten Lelkének erejével (27). Ezt megtapasztalják az írástudók, és elismerik a letagadhatatlan tényt: Jézus legyőzi a gonoszt, betegek gyógyulnak, megszállottak tisztulnak. Az írástudók ezt beismerték (22); – majd mindezt ördöginek minősítették (22). Isten Lelkének munkáját tisztátalannak, ördöginek tüntették fel. Vigyázzunk, mert Isten kegyelmét emberként korlátozni, az Ő erejét „leminősíteni”, és a bűnbocsánat tágasságát szűkíteni, emberi, felekezeti, tan- és kegyességi szempontok szerint, vagyis mintegy gyarló emberi kézbe venni az isteni kegyelmet; – ez is lehet azzá, amiről Jézus beszél.

5Mózes 12,1–19

141. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.27. 04:00 komment

– 13. vers. A „hegy”, ahol a tizenkét tanítvány elhívása történik, az imádságnak, az Isten közelségének, a kinyilatkoztatásnak helye. Ezzel is jelzi Márk, hogy Jézus isteni hatalommal, feltétlenül, emberi képességektől függetlenül hívta el azokat, akiket akart, és azok követték is Őt. Jézus isteni hatalommal „teremtette” a tizenkettőt. Senki sem kérdezheti: miért éppen ezek, tizenketten?

14. vers. A tanítványság lényege, hogy a tanítványok mindig Jézussal vannak, mert Jézus velük van, és ennek nyomán küldetésük az, hogy Jézus tanúi legyenek. Ők az első igehirdetők. Jézus hatalmával szólnak. Az egyház igehirdetése a tizenkettő üzenetét viszi tovább, akik viszont Jézus igehirdetése alapján, az Ő cselekedeteit látva szóltak.

15. vers. Jézus tanítványai azonban nemcsak jézusi hatalommal szólhatnak, hanem jézusi hatalommal cselekedhetnek: megkötözött emberek kötelékeit oldhatják meg. Külön kiemeli Márk, nem ők, nem a tanítványok szólnak és cselekszenek, hanem Jézus Krisztus hatalma szól és cselekszik általuk, az Úr akarata szerint. A Jézussal való együttlét nem kegyes öncél. Jézus nem elégszik meg a tizenkettővel, hanem mások felé is „nyitott”, minden nép felé (3,8). A tizenkettő nem egy lezárt kör. Fix a középpont: Jézus Krisztus. A tizenkettő, és a kör sugara Isten akarata és kegyeleme szerint bővül. Márk missziói egyházfogalma ez.

16–18. versek. A tizenkettő felsorolása jelzi, hogy sokfélék „ezek”, mégis Isten új népének magja ők, az Úr kiválasztó kegyelme szerint. Vagyis a tizenkettő az új Izráel, az egyház. De ennek ellenére a tanítványok történeti szerepe páratlan. Csak ők az apostolok. Nem választhat senki helyükbe másokat. Márk ezt vallja, de ennek ellenére nem teszi „emberfelettivé” a tizenkettőt. Páratlan tanúk ők, de Jézus ügyének nem ők a biztosítékai, hanem maga az Úr. Végig Ő cselekszik! A tizenkettő páratlansága nem jelent minőségi különbséget: őbennük látjuk a húsvét utáni keresztyénség minden gyengeségét, bűnét, kísértését; – de elhívását és küldetését is. A tanítványi listákból kiderül, hogy az egyes tagok szerepe, sem Jézus földi életében, sem húsvét után nem volt egyformán aktív és jelentős. Több név már a felsorolásban is eltűnik az ügy mögött, amire Jézus elhívta őket.

5Mózes 11

30. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.26. 04:00 komment

JÉZUS KRISZTUS NAGY DOLGOKAT TESZ (8).

– 1. Jézus és tanítványai „nem pihenni” mentek „a tengerre” (7). Jézus nem is azért vonult félre hirtelen, mert menekült volna a farizeusok gyilkos szándéka miatt, akik a sorozatos szombatnapi gyógyításai miatt az életére akartak törni (Márk 3,6). Márk teológiájában a Galileai-tenger a rendkívüli kijelentések helye (eszkatológikus hely), ahol Istentől való nagy dolgok történnek. Ezért vezette ide Isten az Ő Fiát. Eljött a nagy dolgok ideje, az Istentől való nagy dolgok ideje, és közeledett a „legnagyobb dolog” ideje. A Genezáret tavának partja tehát szent hely volt, az Isten cselekvésének színtere (7–8).

– 2. A tartományok felsorolása azt igazolja, hogy sokan jöttek, mindenünnen Jézus Krisztushoz, hogy lássák az Úr nagy dolgait, és részesülhessenek azokból. A számba vett területeken nemcsak zsidók, hanem „pogányok”, vagyis nem zsidók is éltek. Az Úr nagy dolgainak sok tanúja lett, mindenféle nép gyermekei közül (7–8).

– 3. Márk evangéliuma végig azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus nemcsak hatalommal szólt, és nemcsak hatalommal cselekedett (9–11), hanem isteni hatalmával megváltotta az embert. Vagyis Jézus Krisztus nemcsak nagy dolgokat tett, hanem a „legnagyobb dolgot” cselekedte velünk, megváltotta az övéi életét. „Ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten. Ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet.” (1János 5,11–12) A legnagyobb dolog az örök élet, az üdvösség ajándéka, amit Isten Jézus Krisztusban adott nekünk, amelyet nem vehetnek el tőlünk soha. Az életünkben minden egyéb „nagy dolog” ebből az egyetlen, valóságos, „legnagyobb dologból”, mint áldott és örök forrásból merítve tapasztalható meg.

5Mózes 10

94. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.25. 04:00 komment

SOK A „SORVADT EMBER”; – sok a sorvadt, kiszáradt élet: „imaházon” belül és kívül egyaránt (1).

– 1. Van baj elég! Ennek ellenére azzal vagyunk elfoglalva, hogy „lessük, rajtakapjuk és vádolhassuk” egymást, még a nyugalom napján is (2).

– 2. Jézus ebbe szól bele, amikor középre állítja a száradt kezű embert (3). A „sorvadt kezű” ember állapota nem volt halálos, várhatott volna még egy napot. Jézus azonban most szándékosan rá akar mutatni a lényegre: Jézus számára az ember áll a középpontban. (4). Istenért buzogva nem lehetünk közömbösek a mellettünk szenvedő ember iránt. Az embertelenségre Jézus elszomorodva, szinte haraggal válaszol: isteni hatalmával meggyógyítja, megsegíti a szenvedőt (5).

– 3. Eddig tart a magyarázat „iskolás” része. De végiggondolva a fentieket, számos kérdés vetődhet fel bennünk.

– Hogyan segíthetünk ma több, mint nyolcmilliárd emberen, a jóléti társadalmak dúskálásában ugyanúgy, mint a végtelen nyomorban egyaránt?

– A közvetlen környezetünkben élőkön tudunk segíteni?

– Van-e olyan segítség, ami marandóan, e-világon túlra mutat?

– Jézus Krisztus mindkettőre válasz.

– Van-e hitünk Őbenne?

5Mózes 9

205. dicséret

Szerző: refdunantul  2019.05.24. 04:00 komment

KELL A TÖRVÉNY, mert a bűnnel teli világban csak a törvény tarthat rendet, egyébként belesüllyednénk a gonosz káoszba.

– 1. Ugyanakkor az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy a törvényt csak gyarló módon tudjuk alkalmazni. Ahogy a korai zsidóságban a törvény értelmezése próbált minden rezdülést körül szabályozni; – így ma is, nem egy adott munka elvégzése jelent nehézséget, hanem az azzal járó papírmunka rengetege. Kis túlzással: valójában nem is a tényleges munka elvégzése a lényeg, hanem annak lepapírozása (23).

– 2. Az élet, a munka, egyre inkább nem öröm, hanem szabály- és kötelességteljesítés, amely nem tud megpihenni. „Haldoklik” az élet-öröm, mert vagy azt kérdezzük: „Mit és hogyan kell?”; vagy azt, amit az akkori és a mai farizeusi kegyesség hangsúlyoz: „Mit nem szabad?” (23)

– 3. Jézus először Dávid esetével, egy Igével igazolja, hogy Dávid és emberei is tettek olyat szombaton, amikor szükséget szenvedtek, amit nem volt szabad a törvény szerint (25–26): éhesen ettek a szent kenyerekből (1Sámuel 21,1–6).

– 4. Jézus azonban nemcsak egy Igére hivatkozik, hanem a teljes Írás szemlélete alapján kijelenti, hogy Isten az embert nem azért teremtette, hogy megtartsa a szombatot, meg a törvényt, mert a törvény van az emberért és nem az ember a törvényért.

– 5. Isten életre teremtett minket, és Jézus az élet teljességét ajándékozza vissza nekünk (János 10,10). Kell a törvény, de az élet több, mint törvény, mint rend, mint jog, mint szabályok közötti rabszolga gürcölés (27–28).

5Mózes 8

49. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.23. 04:00 komment

Akik az Urat követi, hittel és hűséggel, azok ebben a világban BIZONY SOK MINDENRŐL LEMONDANAK.

– 1. Ez a böjt hálaáldozat; – nem kényszer, nem érdem, hanem kegyelmi állapot.

– 2. Ez a böjt nem könnyű. Nem vagyunk vakok és látjuk, hogy a maximális „vitalitásra” és „életélvezetre” berendezkedett világban, a „jóléti félteke” habzsolja az életet. A délnémet társadalmat ismerem, és már szinte felháborítónak tartom az a jólétet, ami ott van, kinevelve egy pökhendi és végtelenül önző, puhány generációt, akik semmiféle áldozatra és „szenvedésre” nem hajlandók. Persze nem kell Németországig menni hasonló példákért.

– 3. Bizony a böjt ideje van most, hogy a mi Urunk, a „vőlegény”, a mennyben van, azaz „elvétetett” tőlünk a közvetlen jelenléte, noha Igéje és Lelke által velünk van (20). Ez a böjt azonban nem érdem, hanem Krisztus követésének szabadsága, jele, amely felelősen szolgál, mert amíg egy ember is nyomorog a földtekén, felelőtlen és lelketlen minden „bulizó” és kurjongató duhaj.

– 4. Isten azonban nem a böjt, hanem az öröm, a bőség, az élet Istene. Amikor ismét visszajön a vőlegény, vége lesz mindenféle böjtnek (19). Lakodalomra, nagy vacsorára vagyunk hivatalosak (Lukács 14,15–16). A tanítványság alapvetően nem böjt, végképp nem érdemszerző böjt, de ebben a világban csak böjtben élhető meg hitelesen. Pál is megsanyargatta testét, hogy a kísértések világában alkalmatlanná ne legyen a szolgálatra, se a teste, se a lelke (1Korinthus 9,27). Ez a böjt Isten Lelkének erejével lehetséges.

5Mózes 7

115. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.22. 04:00 komment

MÁTÉ, A MEGVETETT VÁMSZEDŐ ELHÍVÁSA, valamint a bűnösökkel és vámszedőkkel vállalt asztalközösség Jézus eljövetelének lényegére mutat rá.

– 1. Márknál a legtisztább, legtágabb meghatározását olvashatjuk Jézus jövetel céljának, amit Máté és Lukács már szűkít, feltételekhez szab. Márknál Jézus nem ismer igazakat, csak bűnösöket. Márknál Jézus nem megtérésre hív, mint Lukácsnál, hanem önmagához, és a megnyert kegyelem következménye a megtérés.

– 2. A kegyességet is kisértik az alábbiak:

– A kegyes ember, Istennel való kapcsolatának alapját a saját vallásos teljesítményében látja.

– Ennek nyomán nem ismeri fel az ilyen ember, hogy a legkegyesebbek is bűnösökként állhatnak meg az Isten előtt.

– A kegyes ember, önigazsága alapján elkülönül másoktól.

– 3. Egészen szimplán megfogalmazva.

Sok önigazult keresztyén keserítette már meg testvérei életét, azok lenézésével, saját üdvösségének hangoztatásával és mások kárhoztatásának merészségével. Noha „ezeknek”, és gyermekeiknek élete sok esetben maga volt a csőd. Na, de az más! Ők az igazak, a választottak; – mások meg az elvetettek.

– Ennél már csak az veszélyesebb, amikor valaki Isten határtalan kegyelmére hivatkozva mindenkit felment, és a „szeressük egymást” gyerekek humanista „blablájával” a drága kegyelmet olcsó kegyelemmé alázza.

5Mózes 6

123. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.21. 04:00 komment

JÉZUS HIRDETI AZ IGÉT.

– 1. Jézus gyakran elrejtőzik. Márk evangéliumának kulcsa a „messiási titok”: addig ne szóljanak róla, amíg a kereszten és utána nyilvánvaló nem lesz, hogy ki is Ő valójában. Ne szóljon Jézusról az, aki nem ismeri Őt igazán (1). Ugyanakkor Jézus nem tud elrejtőzni, sokan jönnek hozzá; – aki pedig megtapasztalta hatalmát, nem tud hallgatni Őróla. Jézus az elrejtőzés és kitárulkozás lüktetésében van jelen előttünk Márk evangéliumában.

– 2. Jézus minden tevékenysége igehirdetés. Jézus mindig „előjön”, ha Őt igazán hívják, és hirdeti az Igét, ahogy itt is tette. Ez az Ő fő tevékenysége. A gyógyítás jel, „áldott járulék”, az igehirdetés egy fajtája (2). Ennek bizonysága végig, a mai igeszakasz.

– 3. Jézus szavával, Igéjével meggyógyítja a hozzá leeresztett bénát, hiszen megbocsátja annak bűneit. Mert az igazi gyógyulás a bűnök bocsánata, az örök élet, az üdvösség (3–5). Ma ugyanúgy tiltakozunk ez ellen, mint akkor tették. Hallottam már szolgatársaktól, meg okos keresztyén értelmiségiektől is a megjegyzést: Hagyjuk már a keresztyén sablonokat, az emberről és valós megoldásokról beszéljünk, amit a ma embere be tud fogadni, a gondolkodó ember sem riad meg azoktól (6–9).

– 4. A történet egyértelmű: a béna gyógyulása a bűnök bocsánata, a talpra állása csak ideiglenes ráadás; – mert ebben a világban ez a gyógyult ember előbb-utóbb újra, véglegesen leesik majd a lábáról, mint mi mindannyian (10–11).

– 5. Aki csak látható csodára dicsőíti az Istent, noha marad a saját okos, „önmegváltó”, „emberséges és emberi” gondolatainál, az legfeljebb ámul, de nem hisz (12).

5Mózes 5,22–33

44. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.20. 04:00 komment

JÉZUS KRISZTUS SZABADÍTÓ HATALMA.

– 1. Itt áll előttünk egy ember, akiről csak annyit olvasunk, hogy leprás. Ez egy sűrített, tragikus életrajz. Mindannyiónk életéről adható ilyen pár szavas sűrítmény, életének nyomorúságáról; – lehet „cifra”, vagy tényleges nyomorúság, lényegében mindegy (40).

– 2. Ez a történet egy sűrített szabadulás leírása is. Ez a leprás ugyanis kegyelmei állapotban van, mert tudtában van a saját totálisan reménytelen helyzetének, de tud Jézus páratlan hatalmáról is. Ezért a leprás önmagát megadva, kiszolgáltatva Jézus akaratára és szabadító hatalmára bízza magát (40).

– 3. Jézus haragja szabadító kegyelem nekünk.

– Az eredeti szöveg szerint, Jézus haragragerjedt, nem pedig megszánta a leprást. Ez Márk jellemző fordulata. Jézus az emberi életet megnyomorító, „leprásító” gonosz hatalma ellen gerjed haragra, miközben megérinti az érinthetetlent, meggyógyítja a gyógyíthatatlant (41–42).

– Ezután Jézus ugyanezzel a haraggal, indulattal parancsol a gyógyult embernek, hogy egyelőre ne szóljon senkinek, hanem mutassa meg magát a papnak, akik a mózesi törvények szerint gyógyultnak nyilváníthatták a leprást, és visszabocsáthatták a társadalomba (3Mózes 13,39).

– Jézus haragja is jelzi, hogy itt nem az a kiemelt üzenet: lám, Jézus komolyan vette a mózesi törvényt. Itt a hangsúly azon van, hogy ez a csoda bizonyságul szól Jézus korának hivatalos vallási vezetői ellen, akik ugyancsak világosan látták Jézus isteni hatalmát, és mégsem ismerték el azt.

– Mi is sokan látjuk, „élvezzük” ezt a szabadító hatalmat, és mégsem Őtőle várjuk a segítséget (43– 44).

5Mózes 5,1–21

23. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.19. 04:00 komment

GYÓGYULÁST!

– 1. Először szemléletem a lényeget! Szomszédunkban parkol egy mentőautó, amely napjában többször, szirénázva elindul egy-egy betegért; – nyaranta igen sűrűn kell mozdulnia. De nincs sziréna, ha nem üvöltő a baj. John Williams találó regénye a „Stoner”. Ebben olvassuk: „…ő is megértette, mennyire hiábavaló és pusztító, ha az ember átadja magát azoknak az irracionális és sötét erőknek, amelyek a világot az irracionális vég felé hajszolják…”

– 2. Az evangélium betegségképe a kettő együtt: vannak testi betegek, akiknek azonnal kell a segítség, de Jézus tudja, hogy nagyobb a baj ennél (34).

– 3. Márk Jézus egy teljes napjának összegzésével, sűrítve, summázva mutatja be az Úr jövetelének célját (32). Jézus azért jött, hogy betegeket és megszállottakat gyógyítson (38); – azokat is, akinek nem jár a sziréna, pedig nagy a baj; – azokat is, akik „máshol”, a „pogányok Galileájában” élnek, szerte a világ nyomorúságában (39). Az egész város beteg (33), mindenki összegyűlt (33), mindenki az Urat kereste (34). Kegyelmi állapot, amikor valaki tudja, hogy beteg, és azt is belátja, hogy egyedül Isten hatalma tud valóságos gyógyulást ajándékozni neki, Jézus által (33–34).

– 4. Jézus azért jött, hogy Isten Igéjét szólja, nem pedig, hogy csodákat tegyen (38). A gyógyulás csak ráadás, ajándék, mennyei jel, ami Jézust igazolja. Aki hisz, hálával fogadja a gyógyulást, de betegen is tudja, hogy a teljes gyógyulás a megváltás, amely hitben már a miénk, de teljes valóságában a mennyben lesz a miénk (38–39). Jézus imádkozott (35), utána szólt és gyógyított: Isten munkált Őbenne, Ő az Isten Fia! Őrá van szükségünk! Csakis Őrá!

5Mózes 4,25–49

18. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.18. 04:00 komment

VERSRŐL VERSRE HALADVA FOGALMAZOK MEG ÜZENETEKET, kifejteni nem tudom, gondoljuk tovább!

29. vers. Az istentisztelet folytatódik a családban. Simont nem tépte ki a családi szerető köréből az, hogy Jézust követte.

30. vers. Simon családjáról nem tudunk meg részleteteket. A középpontba azonnal a beteg kerül. A tanítványok Simon anyósának betegsége miatt Jézushoz fordulnak. Ki nem beteg, vagy ki nem lehet az?

31. vers. Jézus kézen fogja és felállítja a beteget, akit elhagy a láz, de nem az érintés, a rituális mozdulat gyógyít, hanem Jézus Krisztus isteni hatalma, aki gyógyító Úr mindenfajta betegség felett: meggyógyít, vagy ad erőt hitben hordozni a „bajt”, mert az igazi gyógyulás a megváltás. Köszönjük azonban Urunk, a testi gyógyulást is, mert fáj a testi kín! A gyógyulás tényét az jelzi, hogy a gyógyult asszony azonnal szolgál nekik. A szolgálat hálaadás Jézus Krisztus szabadító és megváltó szeretetének ajándékáért. Jézus tisztelte a nőket, az asszonyokat és a gyerekeket is, akiket abban a társadalomban lenéztek. – Jézus azonban sokkal több mint diakónus, vagy hatalommal megszólaló igehirdető és gyógyító orvos. Mérhetetlenül több!

5Mózes 4,1–24

78. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.17. 04:00 komment

JÉZUS SZAVÁNAK, IGÉJÉNEK HATALMA.

– 1. Jézus szava hatalommal szól. Jézus nem úgy szólt, mint az írástudók, hanem mint akinek mennyei hatalma van. Ha Ő szól, ha Ő tanít, akkor szava ma is megszólít, megtérít, újjászül és elhív. Viszont hiába magyarázzuk ezt a csodát azoknak, akik az Úr hatalmát soha nem tapasztalták még meg, és igazából csak magukban, értelmükben és „technikáikban” bíznak. Súlyosabb ránk nézve az üzenet, mert sokan vannak hivatalosan az Úr körül, akiket nem biztos, hogy Ő hívott el. Őnélküle „tökéletesen” ugyan tudunk szólni, de mégis krisztusi hatalom nélkül, akárcsak az írástudók.

– 2. Jézus szava hatalommal cselekszik, hiszen szombaton, a nyugalom napján gyógyít. Jézus hatalmára utal, hogy a törvény előírását megszegve könyörül a beteg emberen, így konkrétan cselekvő hatalma hitelesíti szavát, igazolja istenfiúságát. Mennyi testi és lelki betegség gyötör bennünket, sokféle tisztátalanság alatt nyögünk. Ne nézzük le a korabeli betegségértelmezést, mert bizony a betegség eredete ma is titok. A tudomány, minden tiszteletünk ellenére, csak a felszínen kaparász. Megkötözöttek vagyunk, és szabadulás kell.

– 3. Jézus hatalommal szól, és szava hatalmasan cselekszik is. Ezek a „bizonyítékok itt még” kellenek. De az élő hit akkor is tudja, hogy üdvössége van a feltámadott Úrban, ha Igéjének hatalma nem ad konkrét megoldást, hiszen az már a miénk.

5Mózes 3

54. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.16. 04:00 komment

TANÍTVÁNYSÁG.

– 1. Jézus elhívása nem emberi előzményekre támaszkodik, mert a tanítványság nem emberi elhatározás, képzettség, lelki alkat, társadalmi helyzet kérdése, hanem Jézus hatalmának bizonysága. Lám, Jézus mostani tanítványai között már az elején négy különböző embert hívott el szolgálatába; – noha mindannyian halászok voltak: ketten a partról (16), ketten pedig csónakból halásztak (19–20). Jézus lát, meglát abban, amiben vagyunk, és aközben megszólít, hogy ettől kezdve embereket halásszunk. Ez akkor Jézus látható, radikális követését jelentette, hiszen a négy tanítvány mindent otthagyott, és azonnal követte az Urat. Húsvét után többnyire a magunk helyén maradva követjük és hirdetjük az Urat (18).

– 2. Jézus elhívása egészen más, isteni elhívás. A zsidóság esetében a tanítványok választották a mesterüket, majd megtanulva az „anyagot”, otthagyták a mestert, és ők maguk is rabbikká lettek. Itt Jézus választ, és mindvégig Mester marad, a tanítvány pedig örökre „csak” tanítvány, miközben Jézus itt a törvény, mint megtanulandó „anyag” helyébe lép.

– 3. Megdöbbentő, hogy a zsidóságban az „emberhalászat” kifejezést akkor használták, ha valaki rászedte, becsapta a másikat. Megrettentem, ugyanakkor éppen ebben fedeztem fel az üzenetet. Ez a szakasz, mindjárt Jézus működésének kezdetén az Ő istenfiúságát hangsúlyozza, hiszen csak akkor „misszionálhatjuk” a másikat, (a keresztyénség misszionáló vallás), ha a földi Jézus a Krisztus, ha Ő valóban Isten Fia, Megváltó! (17)

5Mózes 2,26–37

31. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.15. 04:00 komment

Márk szemléletében JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE NEM CSUPÁN EGY KONKRÉT ESEMÉNY, hanem Jézus egész földi útjának jellemzése, amelynek betetőzése és gonosz feletti győzelme: a kereszt.

– 1. Ez Márk témája: A kereszt teológiája, amelyben kiderül a földi Jézus személyének igazi titka, istenfiúsága, megváltó hatalma.

– 2. Jézust Isten Lelke a pusztába „űzte”; – „kidobta” oda. Jézus küldetése ez: emberlétében isteni hatalommal jelen lenni a világ Istentől elszakadt pusztaságában, „vadállatok” és démonok között.

– 3. A puszta száraz, kietlen, vad és veszedelmes hely. Mire feleszmélünk, már megtépáztak bennünket itt néhányszor a „vadak”, meg mi is leterítettünk közülük párat, aztán megfáradva az a keserű meglátásunk, hogy „kidobtak” bennünket ide, meghalni.

– 4. Jézus azért jött, halt meg, támadott fel, hogy visszahozza Isten jelenlétét ide, és a puszta kivirágozzon, ahogy a próféták ígérték (Ézsaiás 11,1–10; 35,1). Jézus, Isten Lelke által betöltekezve, azért jött, hogy legyőzze a Sátán hatalmát. Ezt a győzelmet azonban Márk nem itt jelenti be, mert ez a győzelem a kereszten és az üres sírnál lesz nyilvánvalóvá.

5Mózes 2,1–25

114. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.14. 04:00 komment

MIÉRT JÖTT JÉZUS?

– 1. Jézus eljött és megkeresztelkedett. Itt hiányzik a bűnvallás. Márk így is utal Jézus személyének titkára, aki felvette a keresztséget, de Őneki nem volt szüksége bűnbánatra. Jézus megkeresztelkedése jelzi, hogy eljött az, aki a gonosznál, a bűnnél is „Erősebb”, miközben megkeresztelkedésével felvállalta a bűnösöket, beállt velük egy sorba, hogy az erőtlent üdvösségesen erősítse (9). Jézus megerősít.

– 2. Mivel Jézus a pogányokkal határos Galileából jött, ez Márknál hangsúlyos, eljött az, aki minden nép számára elhozta az Isten megváltó hatalmát (9). Jézus megvált.

– 3. Jézus eljött, hogy megnyissa a bezárt eget az ember számára (10), és minden nyomorult zártságunkból megszabadítva, újból a menny tágasságában és reménységében élhessünk (Zsoltárok 18,20). Jézus „megnyit”.

– 4. Jézus eljött, hogy Isten Lelke Őáltala minket is betöltsön (10), és higgyünk Istenben, higgyünk Őbenne (János 14,1). Üres életünk Őáltala a mennyei világ gazdagságának és nem múlandó lomoknak edénye lesz. Jézus „betölt”.

– 5. Jézus eljött, hogy Isten kijelentésének maximuma hallhatóvá és világossá legyen számunkra. Kicsoda Jézus Krisztus: a szeretett Fiú, akiben Isten gyönyörködik (11). Őáltala bennünk is gyönyörködhet az Isten, és mi is Isten és egymás „gyönyörűségére” élhetünk. Ezt a mennyei szózatot Márk szerint egyelőre csak Jézus hallja, de nagypéntek és húsvét után számunkra is hallhatóvá lesz. Jézus „megszólít”. – Bródy János egy dala énekli, hogy lám, eljött, akire vártunk; és most, hogy így van, csalódva állunk. Emberi tapasztalatunk valóban ez. Jézus Krisztus az egyetlen, aki nem csal meg.

5Mózes 1,34–46

6. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.05.13. 04:00 komment

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

– 2. Az evangélium isteni kezdete a názáreti Jézus eljövetele, akinek egész földi élete a kereszt felé haladt. A feltámadott Urat az ismeri, aki megismerte a földi Jézust, aki meghalt. Az látja az Istent, aki látja az embert; – ennek nyomán az látja az embert, aki látja az Istent. Mindkettő Jézus Krisztusban lesz valósággá. Ezt hangsúlyozza Márk (1). Az evangélium isteni kezdetei még ennél is előbbre mutatnak, a világ teremtése előttre (Efezus 1,3). Nem rajtunk múlnak a dolgok.

– 3. Az evangélium személyes kezdeteit akkor tapasztaljuk meg, amikor bennünk is kiáltó szóvá lesz a pusztaság (3), a megtisztulás és a megújulás utáni vágy (4–5); – mert böjtölve fájni kezd az „egyenetlen világ” minden nyomorúsága (6), kezdve a magunk bűneivel és méltatlanságával (7); – és mert kínozni kezd, hogy nem áll még irányba az életünk, hanem rohanva is értelmetlenül tévelygünk. Megtérést! (4) Szentlelket! (8)

– 4. Márk névtelenül írt, mert amit ír, annak a szerzője nem ő, hanem az Isten, tanúja pedig az egyház. Márk névtelensége hirdeti, hogy Jézus története egyetemes igényű, mindenkire vonatkozik, és akik megértették, azokat tanúskodásra kötelezi az örömhír. Ez a névtelenség jelzi, hogy Márk nem a saját dicsőségére írt.

5Mózes 1,1–33

97. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Engedjenek meg egy fontos bevezetőt.

Márk evangéliumot hirdet (1).

Ez a kifejezés akkor egyértelműen az egyház missziói igehirdetésének szakkifejezése volt.

Márk Kr. u. 70-ben, az őskeresztyén világmisszió első nagy korszaka után, az apostolok halála után írt; akkor, amikor teológiai irányzatok vitái, Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről, elbizonytalanították az igehirdetést.

Márk, a názáreti Jézus életére vonatkozó egyéb hagyományt is beleillesztette a megfeszített Jézus történetébe, aki feltámadott.

Kicsoda Jézus Krisztus?

Márk hangsúlyozta, hogy az élő feltámadott Úr igazán csak Jézus keresztre vivő, földi útjával együtt ismerhető meg igazán.

Az ismerte meg a feltámadott Urat, aki megismerte a földi, és kereszt felé haladó, názáreti Jézust. 

Márk a kereszt teológusa volt, aki hangsúlyozta, hogy a megdicsőült Krisztusról csak Jézus történeti valóságát ismerve lehet helyesen szólni.

Így Márk helyreállította Jézus isteni és emberi természetének egységét.

Márk elsőként vállalkozott arra, hogy a názáreti Jézus életére vonatkozó sokrétű hagyományt egy határozott céllal egésszé formálja.

Márk azt is hangsúlyozta, hogy az Ószövetség és Keresztelő János is Jézus eljövetelét hirdetik (2–8).

Szerző: refdunantul  2019.05.12. 04:00 komment

– 1. A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény: A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

– 2. Jöjj, Uram Jézus! A Te jelenléted teszi „érzékennyé” a házasságot, amelyben csókkal is kimutathatjuk szeretetünket (1), gondoskodhatunk a másikról, annak kedvére is járhatunk (2), megölelhetjük egymást (3). Sok gyerek említi felnőttként, hogy soha nem látta a szüleit úgy, hogy szeretetüket kimutatták volna egymás iránt. Pedig fontos jelzések, minták ezek.

– 3. Jöjj, Uram Jézus! A Te jelenléted váltja meg a házasságot a „pusztaságtól” (5), minden kísértéstől (4), a sokféle módon működő, „üzletszerű” szerelemtől (11). Az Úr megerősíti, összetartja a házasságot, mennyei erejével, amely erősebb még a halálnál is. Jézus Krisztus az üdvösség örömével pecsételi meg házasságunkat (1Péter 3,7). Jézus Krisztusban a házastársak az üdvösség kegyelmében is egyetlen társak egymás számára (12), így a házasság az a hely lesz, ahol üdvösséges, maradandó örömmel lehet „lobogni”, minden „józanság” után (6–7).

Galata 6,11–18

230. dicséret

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az Énekek éneke véget ér, de nem befejezett.

 

A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény:

– Siess, hozzám szerelmesem! – így sürgeti őt a menyasszonya.

A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

De jó hallani és meghallani a vőlegény bíztató, bizonyosságot adó válaszát: „Bizony, hamar eljövök.” (Jelenések 22,20)

 

Az Énekek énekének felépítése is elsegít az üzenethez.

Az udvarlás, benne vágyakozással, bizonytalansággal, egymás dicséretével, a másik elvesztése iránti félelemmel, ismétlődő refrénekkel, képezi az első szakaszt (1–3,5).

Az esküvő, lakodalmasmenet és nászéjszaka megéneklése a második szakasz (3,6–5,1).

Ezt követi a házasság kiteljesedésének leírása, ahol meg kell küzdeni a fenyegető közönnyel, újra és újra keresni kell és meg kell találni egymást, hogy egymás kölcsönös dicséretében, tiszteletében, szerelmében megerősödve töltse be küldetését házassági szövetségünk (5,2–8,4).

Végezetül majd az Énekek éneke a szerelem erejéről szól (8,5–7), majd visszatekint a korábbi történésekre (8,8–14).

 

A házasság Isten emberrel kötött szövetségének megjelenítése (Efezus 5,21–33; Jelenések 21,2).

Szerző: refdunantul  2019.05.11. 04:00 komment

süti beállítások módosítása