ÁLDOTT VÁRAKOZÁS.

– 1. Ezt a várakozást odaadó munka előzte meg. A gazda gondosan elkészítette a földet, elvetette a magot: ennyit tehetett, a mag kikeléséig nem tehet többet, de amit tehetett, azt mind megtette. Ez a gazda nem olyan, mint a „profi” munkatársak, akik mindig másodperc pontosan érkeznek és mennek haza, mindent megtesznek, amit a feladatkörükben kiadtak nekik munkaként, de egy rezdüléssel sem tesznek többet. Ezek „profi” béresek, megfogni nem lehet őket, de nem szívügyük a feladatuk. A gazda nem profi béres, hanem ő a gazda, akinek szívügye a „földje”, mindent megtett érte, amit csak tehetett (26).

– 2. Ez a várakozás rámutat lehetőségeink határaira. A gazda, az odaadó munka után elmegy, otthagyja a magot, lefekszik és felkel: vár. Istenünk, az egyetlen „Gazda” eszközeiként cselekszünk ebben a világban, de egy ponton túl az Úrra kell bíznunk a történéseket. Egy ponton túl hiába akarjuk és sürgetjük az eredményt, hiába erőlködünk… Ez a várakozás: alázat és hit, „ráhagyatkozás” (27).

– 3. Ez a várakozás türelem és reménység arra nézve; – hogy amikor mi munkálkodtunk, akkor is az Isten cselekedett, aki Jézus Krisztusban már mindent megtett értünk; – és amikor már nem tudunk cselekedni, Ő akkor is munkálkodik, kiegészíti a mi munkánkat, és „növekedésbe” lendíti a vetést az emberi életek szántóföldjén. Magától, Isten erejétől, a feltámadott Úr hatalmától, Isten országának valóságától „növekszik” az üdvösség, szárba szökken és terem (28–29).

5Mózes 15

359. dicséret