KICSI KEZDET, ÁLDOTT BETELJESEDÉS.

– 1. Jézus példázatban szólt tanítványaihoz (30). Őnekik Jézus meg is magyarázta a képet, a történetet, ezáltal pontosan megértették a példázatot, az pedig még inkább megvilágította számukra Jézus igehirdetésének üzenetét (33–34).

– 2. A példázat ebben az esetben egy kép, a Palesztinában ismert legkisebb magról, a mustármagról, amely mégis a legnagyobb fává lesz, és árnyékában fészket raknak a madarak. Ilyen az Isten országa is (31–32).

– 3. Isten országa kicsi, sokaknak jelentéktelen, megvetendő módon mutatkozik meg ebben a világban (31). Isten az igehirdetés bolondsága által akarja megszólítani ezt a világot (1Korinthus 1,21). Ma úgy mondanánk, hogy egy idejét múlt műfajjal próbálkozunk még mindig. Istennek mégis úgy tetszik, hogy „tanítványait” így szólítja meg, nekik ekként magyarázza meg az Isten országának titkát (33–34). Isten nem az előkelőket, a bölcseket, a tekintélyeseket választotta ki magának; – és Ő nem korhoz kötötten modern, hanem örök módszerekkel dolgozik (1Korinthus 1,27; 4,13).

– 4. Isten országa a kellő időben kilép elrejtettségéből, és megmutatja valóságát, nagyságát. Ez a nagyság nem másokat taszít alá, hanem oltalmat, védelmet, enyhülést ajándékoz még az égi madaraknak is (32). Az a baj, hogy mi, mai, modern keresztyének, nem tudunk imádságos szívvel várni, és nem tudjuk elhordozni, az elrejtettség kicsiségét, mi azonnal és „nagyon” látszani és csillogni akarunk, mint a „közösségi oldalakon” a világ… Csak, ha Isten láttat, azon van áldás.

5Mózes 16

378. dicséret