BŰN ÉS BŰNBOCSÁNAT.

– 1. Jézus kétféle bűnt említ: a konkrét cselekedeti bűnöket és az Istent káromló, gyalázó bűnöket (28). Az egyik fajta bűnt az ember az embertársa ellen követi el, a másikat az Isten ellen. A cselekedeti bűnök mindig magukba foglalják annak csíráját, a gondolatot, amelyben megfogan a bűn cselekvése; cselekedeti bűn a másikat bántó szavaink sokasága, és a jó cselekvésének elmulasztása is. Jézus – a korabeli zsidósággal ellentétben, akik minden élethelyzetre megfogalmazták a kínálkozó bűn fajtáját (kazuisztika) – ennél tovább nem osztályozza a bűnöket (28).

– 2. Viszont Jézus mindkét típusú bűnnel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ezekre mindre van bocsánat Istennél. Jézus a „kis” bűnöket is kárhozatosnak ítélte, és a „kicsikkel” együtt a „nagy bűnökre” is meghirdette Isten bűnbocsátó kegyelmét. Jézus Isten igényét hirdette meg: „általános amnesztiát” minden bűnös számára (28).

– 3. A bocsánat egyetemessége egy megszorítást kap; vagyis van egy harmadik fajta bűn, amelyre soha nem lesz bocsánat, amelyik bűn megmarad örökre: a Szentlélek káromlásának bűne (29). A kijelentést megelőző „példázat” (23) a „hallók” számára teszi érthetővé, hogy mit jelent a Szentlélek ellen szólni (4,11). Jézus hatalmasan szól és cselekszik; – a Szentlélek által maga az erős Isten szól és cselekszik benne és általa. Ezért Ő az embernél erősebb gonoszt és seregét is le tudja győzni, Isten Lelkének erejével (27). Ezt megtapasztalják az írástudók, és elismerik a letagadhatatlan tényt: Jézus legyőzi a gonoszt, betegek gyógyulnak, megszállottak tisztulnak. Az írástudók ezt beismerték (22); – majd mindezt ördöginek minősítették (22). Isten Lelkének munkáját tisztátalannak, ördöginek tüntették fel. Vigyázzunk, mert Isten kegyelmét emberként korlátozni, az Ő erejét „leminősíteni”, és a bűnbocsánat tágasságát szűkíteni, emberi, felekezeti, tan- és kegyességi szempontok szerint, vagyis mintegy gyarló emberi kézbe venni az isteni kegyelmet; – ez is lehet azzá, amiről Jézus beszél.

5Mózes 12,1–19

141. zsoltár