Mit jelent a Szentlélek elleni bűn? Segít a helyes válasz megtalálásában, ha megvizsgáljuk, hogy Jézus milyen körülmények között beszél erről? Jézus Krisztus meggyógyít egy vak és néma embert. Sokan látják ezt a jelet, és hinni kezdenek az Úrban. A farizeusok pedig éppen ezt a hitet akarják elfojtani. Azt mondják, hogy az ördögök fejedelmének hatalmával történt a csoda (24). Ördöginek mondják azt, ami isteni. Isten nyilvánvaló világossága előtt behunyják a szemüket. Ez tudatos megkeményedés Isten megjelent kegyelmével szemben, amely másokat is távol akar tartani az Úrtól. „Nem veszed tudomásul, hogy az Isten jósága téged megtérésre ösztönöz!” (Róma 2,4) Az Úr kiválasztó kegyelmének keretei között dönthetünk. Döntsünk!
Ruth 1
141. zsoltár
 

Mindig keressük a felelősöket, ha valami történt. Akkor nyugszunk meg, ha valaki bűnhődik az „esetért”, mi pedig megnyugodhatunk, mint akik „makulátlanok”, és lezárva az ügyet, élhetjük tovább az életünket. Ennek a lelkületnek durvább formája az, amit Igénkben is olvasunk: valakivel bajunk van, és keressük az alkalmat, hogy leszámolhassunk vele. A mi Urunkat nem tudták megfogni (csak amikor eljött az Ő órája), mert valóban feddhetetlen volt, embernél azonban, ha akarnak, mindig találhatnak valamit, ami oka lehet az illető vád alá helyezésének. Az Istent is szeretjük ezzel a lelkülettel látni, és kijelentését is eszerint magyarázva, ilyennek értelmezni Őt. Isten azonban a kijelentésén túl is Isten. Sokkal több, mint, amit igazságként kijelentésében Önmagáról elmondott. Isten ehhez a gyarló emberi lelkülethez igazodva könyörült rajtunk, és elküldte értünk egyszülött Fiát, hogy Őt megbüntetve, bennünket megváltson ettől a lelkülettől.
Dániel 12
252. dicséret
 

A szabály van az emberért, és nem az ember a szabályért. Kell a szabály, ha az Úrtól van, mert a célhoz vezet, és véd az életveszélyes helyzetekben. A szakadék elé kell a korlát, de ha mindenhol korlátba ütközünk, megmerevedünk, és sem a célt, sem az utat nem látjuk világosan. Mégis hányszor kezd el a szabály önálló életet élni, hányszor nő fölénk, megnyomorítva az emberi életet. „A betű megöl, a Lélek megelevenít!” (2Korinthus 3,6) Jézus „igája” a felüdülés, életöröm, valóságos békesség „szekere” elé fog, és az örök szombat felé vezet. Ahol Jézus Krisztus követése nem ezzel a felüdüléssel jár, hanem megmerevít, zárttá tesz, ott még emlegetve sem Jézus Krisztus van jelen.
Dániel 11,21-45
487. dicséret
 

Ma az ellenkezőjét tanítják: nyüzsögni kell, harsogni, ajánlani és eladni magunkat. Az alázat szép szólam, de a gyakorlatban kivitelezhetetlen, mert csak az „erősebb” érvényesül. Volt társadalomtudós, aki kimondta, hogy egyetlen társadalom sem funkcionálhatna tartósan Jézus Krisztus tanítása alapján, és volt olyan filozófus, aki az alázatot a gyengék és elesettek taktikájának tartotta, hogy ezzel „uralkodjanak” a tehetségesek és erősek felett. Krisztus alázata az Isten országának mértéke: amelynek során igent mondok Istenre és a másik emberre, miközben önmagamra sem kell nemet mondanom. Vannak persze olyan helyzetek, amikor az alázat egyenesen önmegtagadást kíván: visszalépést, engedést, alulmaradást, háttérbe lépést. Ismerjük Jézus ígéretét: „aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Lukács 18,14). Erre az alázatra csak az Isten Lelke képes újjászülni bennünket.
Dániel 11,1-20
393. dicséret
 

„Ez a város gyönyörű, kár hogy részekben élek!” (Republic) Milyen a mi városunk? Ez fontos kérdés, hiszen az emberek ismert okok miatt városokba tömörülnek. Sok szép városban gyönyörködhetünk a világon. Szép és szabad a város, de istentelen és kiégetten nyomorult. Egy másik dal is megcsendül bennem: „Valaki jött aki biztosan tudta, és biztosan a fülekbe súgta, hogy megváltozott minden, nincsen többé Isten, lehet gyorsabban élni, nem kell az ördögtől sem félni. A város így mulat, jó a hangulat…(Ákos) Korazin, Betsaida, Kapernaum Krisztus Urunkat látták, és mégsem tértek meg! Jaj nekünk, ha a mi városaink is felszívják a vidéki közösségek utolsó bástyáit és Isten nélküli, irányítható tömeggé alázzák őket, amely vak az Isten jelenlétének meglátására és süket az Ő életet kínáló szavára! Isten azonban nem a „jaj”, hanem a „jöjj” Istene!
Dániel 10
293. dicséret
 

Amikor a kisgyermek hisztizik, semmi sem jó neki. A „reformpedagógia” szerint tilos, de ilyenkor mégis egy atyai megpaskolás segítene leginkább. Jézus a nemzedékét azokhoz a gyermekekhez hasonlítja, akik a játszótéren nyavalyognak, és semminek sem tudnak örülni: sem „lakodalmast”, sem „temetést” nem akarnak játszani; azaz sem Keresztelő János böjtje, sem Jézus életöröme nem tetszett nekik. Vannak emberek, akiknek soha semmi nem jó. A krisztusi ember mindennek tud örülni, és megalkuvás nélkül a „jót” keresi mindenben és mindenkiben maga körül. A legkisebb áldást is hálaadással fogadja, és a próbatételekhez is békességes erőt kér és kap, mert tudja, hogy az Úr kezében van az egész élete. Ha „hisztizünk”, az Úr joggal ráz helyre bennünket, hogy rádöbbenjünk hatalmas kegyelmére, és ettől kezdve egyszerre a „semmi sem jó” helyett „minden jó” lesz.
Dániel 9,20-27
16. zsoltár

A csalódás többnyire elkeseríti az embert, pedig a csalódás segít leszámolni az illúziókkal, közelebb visz az igazsághoz, és egyre közelebb ahhoz, aki az igazság: Krisztushoz! Keresztelő János is csalódott, hiszen az Eljövendő Úrtól azt várta, hogy keményen odacsap majd, megrostál, megítél, a szemetet tűzbe veti, a terméketlen fákat kivagdalja. Ő ehelyett bűnösökkel és vámszedőkkel ül egy asztalhoz, minden „szegénynek” hirdeti az evangéliumot, és minden hozzá fordulót meggyógyít (5)! Keresztelő Jánosnak rá kell döbbenni, hogy Jézus Krisztus másként messiás, mint ahogy ő elgondolta: Boldog az az ember (6), aki el tudja fogadni, hogy a dolgok krisztusian igazságos átrendeződése más, mint ahogy azt ő a saját gyarló igazsága alapján elgondolta. Boldog az az ember, aki ebben a krisztusi átrendeződésben elfogadja a rá kimért részt, mint Keresztelő János a börtönt. Boldog az, aki nem botránkozik meg Isten „határtalanul határozott szeretetében” (Gyökössy Endre), amely testet öltött Krisztusban!
Dániel 9,1-19
97. zsoltár

„Aki jobban szereti…nem méltó hozzám...”! Bizony ez az Ige joggal teremt békétlenséget bennünk és körülöttünk, felforgat minden hamis békességet, önelégültségből és jólétből fakadó nyugalmat. Ki ne lenne nyugtalan, ha átgondolja a mi Urunk szavait: mennyi mindent jobban szeretünk Nála. A kapernaumi századossal együtt csak azt vallhatjuk, hogy „nem vagyok méltó” (Lukács 7,1-10). A békesség fejedelme Tőle való békességgel akar megajándékozni bennünket, ezért keveri fel a leülepedett állóvíz poshadt nyugalmát, az iszapot partra csapatja, hogy, mint egy kristálytiszta hegyi tavacskában, a kőszikla tisztasága tükröződjön bennünk.
Dániel 8
142. zsoltár
 

Modern korunkban számos új eszköz teszi lehetővé az evangélium hirdetését. Akkor háztetőkről kürtölték szét a híreket, ma modern módon tehetjük ugyanezt. Az Úrtól kapott üzenetet nyilvánosan kell hirdetni, mint amikor a háztetőkről kürtölik szét a suttogást, hogy mindenhová eljusson annak tartalma, mert életmentően fontos. A modern módszerek azonban ki is oltják egymást, hiszen annyi a hír, hogy nincs is hír! Ezért a modern eszközök felhasználása során egyre világosabbá lesz, hogy az evangélium szóbeli hirdetése és megélése ma is a leghatékonyabb módja a keresztyén szolgálatnak. Gyerekeknél tapasztalom, hogy a modern eszközökre legyintenek, de ha szóban elmondjuk nekik a bibliai történetet, szájtátva figyelnek. De jó meghallani a bátorítást: az Úr számon tart bennünket ebben a szolgálatban (29-31)!
Dániel 7
359. dicséret
 

Annyi gyönyörűséges dolog kínálja magát ezen a világon, de egy idő után mind meghalványodik és értelmét veszti! „Készül a pusztulásra minden a világon” (Ákos). Életünk egyetlen értelme, hogy bizonyságot tegyünk az örök élet Uráról (18), szavainkkal és tetteinkkel egyaránt. Minden körülmény erre elkötelező alkalom, még a nyomorúságos időszakok és az üldöztetések is. Juhok vagyunk a farkasok között, hogy a farkasok is juhokká szelídüljenek. Ha ebben a szent követségben éljük az életünket, akkor az Úr velünk van Lelke által, és megadja nekünk e szolgálatban a szavakat (19), az erőt, az utat, a vezetést; az „okosságot” ugyanúgy, mint a szelídséget. A mi Urunk azért ment fel a mennybe, hogy Lelke által mindenhol és mindenkor az Övéivel legyen ebben a szolgálatban
Dániel 6
358. dicséret
 

Jézus először magához hívja tanítványait, és csak utána küldi ki őket. A szolgálat előtt mindig Vele kell találkozni. A tanítványok az Úrtól „felhatalmazást” kapnak a szolgálatra, ami nemcsak hivatalos, név szerinti szolgálatba állítást jelent, hanem még inkább azt, hogy az Ő hatalma kíséri munkájukat, amely nélkül csak „vak vezet világtalant”. Az Úr meghatározza a feladatot is: az Ő uralmát kell hirdetni és megjeleníteni, miközben az eredményt csakis Őrá kell bízni (14). Jézus arra a területre küldi őket, ahol élnek: Galileába, Izráel házához, hogy aztán Isten népe betölthesse küldetését a föld minden nemzetsége felé. Ehhez a szolgálathoz egyenlőre nem kell semmi evilági eszköz, csak egy rend ruha, majd bot és saru is csak akkor, ha már túl mennek Galileán (Márk 6,7-11). A kenyér megadatik, a pénz szükségtelen, a tarisznya pedig e kettő hiányában felesleges. Kellhetnek az emberi eszközök, de soha nem az Úr hatalmának ügyeskedő pótlékaként.
Dániel 5
223. dicséret
 

Igénkben az Istennek tetsző misszió legfontosabb elemeit olvashatjuk. Minden szolgálat háttere az, ahogy Jézus megszánta az elgyötört és elesett sokaságot (36). A keresztyén szolga is Krisztus szánalmára szorul. Ez a szánalom azonban nem tehetetlen, hanem megoldást (megváltást) ajándékozó szánalom. Ravasz László említi, hogy nem élő hitű ember az, akinek nem okoz fájdalmat a körülötte élő „emberárnyak” sokasága. Jézus mindenkit „meglátogat”, bejárja a falvakat és városokat (35), mert személyes kapcsolatok nélkül nincs keresztyén szolgálat és gyülekezetépítés. Jézus tanít, mert Isten kijelentésének megértése, befogadása, a szent tudomány megismerése az élő hit nélkülözhetetlen eleme. Ezt követi az örömüzenet hirdetése és az evangélium feletti öröm. Az Ige hirdetése látható következményekkel jár, hiszen az evangélium életmegújító erő, gyógyító hatalom, ahogy a mi Urunk is meggyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget (35). Az már egy külön kérdés, hogy ma is sok-e az aratnivaló és kevés-e a munkás (37), vagy vannak olyan időszakok, amikor ez éppen fordítva van.
Dániel 4
8. zsoltár
 

Az Igében valóságos testi gyógyulásról van szó. Messiási jelek ezek a gyógyítások, amellyel a mi Urunk igazolja, hogy ki Ő valójában. Gondolhatunk azonban itt azokra a némákra is, akik testi értelemben nem azok, mégis alig lehet belőlük valamit kihúzni: zárkózottak, kisebbségi érzéssel küzdenek; vagy bizalmatlanok, nem mernek megszólalni, ezért mindent befelé fojtanak el. Ez is lehet a „néma megszállottság” egy fajtája. Ennél csak az a rosszabb, ha valaki örökké beszél, és nem tud hallgatni. Ha az Úr nyitja meg a szánkat, akkor nemcsak lelkünk, de szánk is Őt áldja, miközben a másik embert építi: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Efezus 4,29)
Dániel 3
161. dicséret
 

Nem azonnal gyógyult meg a vérfolyásos asszony, hanem abban az órában, amikor Jézus így szólt hozzá: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged!” (22) Nem az asszony névtelen, hiedelmekkel teli érintése, hanem Jézus Krisztus szava indítja el a gyógyulást. Tizenkét évhez képest egy óra várakozás már eltörpül, de hatvan perc is lehet nagyon hosszú, ha valami elviselhetetlenül terhes. Mégis várni kellett, még mindig. Nem azonnal, hanem abban az órában történt a gyógyulás. Az asszony újabb betegség lehetőségére gyógyult meg. Az igazi gyógyulás a megváltás. Ki merjük-e mondani a földi életre koncentráló (vitalista) világban, hogy a teljes gyógyulás az lesz, ha megérkezünk Őhozzá, és teljessé lesz rajtunk a megváltás műve. Éppen ez a bizonyosság teszi örömtelivé földi életünket, reményteli várakozással tölt el, akár adatik testi gyógyulás, akár nem, mert az igazi gyógyulás Krisztusban már a miénk.
Dániel 2
145. zsoltár
 

Vannak olyan időszakok, amikor lehet örülni. A legszebb lehetőséget szalasztja el, aki nem él az alkalommal. Jézus egy  egészen új korszakot hozott el, amelyik az öröm korszaka. Ez az öröm „valódi” öröm, mert forrása a Jézus Krisztusba vetett hit, ezért ez az öröm körülményektől független öröm, amely a gyász idején is a bizonyosság boldogságával tölt el. Ez a bizonyosság tudja, hogy Jézus feltámadt, Igéje és Szentlelke által velünk van minden napon. A régiek elmúltak! A halál korszaka véget ért. Ne foltozgasd a régit, fogadd el a teljesen újat. Ez nem azt jelenti, hogy a „régi” mindenestől rossz, de hasznavehetetlen, ha nem járja át teljesen a krisztusi új.
Dániel 1
180. dicséret
 

Nagy kérdés, hogy hol vannak az Egyház határai! Ha túlságosan nyitunk, olyanná leszünk, mint a meder nélküli, mocsaras vidék; ha pedig túlságosan bezárkózunk, védve a saját értékeinket, identitásunkat, egy „vegytiszta”, de önmagáért élő közösség lesz az egyház: olyan, mint az ioncserélt víz, egyszer véletlenül ittam belőle, nem mérgező, de hetekig fájt tőle a gyomrom. Kell, hogy legyenek határok, de hol vannak ezek a határok, és mennyire átjárhatóak? Indiában egy keresztyén gyülekezet törpe kisebbségben létezik, és létérdeke, hogy tartsa a kapcsolatot a környezetével, persze úgy, hogy folyamatosan ápolja a saját közösségét is. Tomka  Miklós vallásszociológus szerint Magyarországon a társadalom 10% „egyházias”, tehát kisebbségről van szó. Ez a kisebbség nem engedheti meg magának, hogy bezárkózik. Persze „bezárkózni” is kell, hogy annál nagyobb irgalommal nyithassunk, még az egészen más emberek felé is. A mi Urunk annyira bízott az Atyában, hogy mert nyitni egészen a „vámszedők” asztaláig. Megintette azokat, akik ezért megszólták, jelezve hogy ez az Isten akarata, és az Egyház küldetése. Az Egyház határait azért kell meghúzni, hogy ebben a küldetésben tudatosodva határtalanra nyithassuk azt. Kell a meder, hogy a víz másokat is éltessen. Az Úr majd elvégzi a többit, hiszen Őt nem lehet legyőzni!
Ézsaiás 66
153. dicséret
 

Az igazi hit nem szemlélődő és életidegen, hanem gyakorlati valóság! Négy ember visz Jézushoz hordágyon egy béna ötödiket. Ezt olvassuk: „látván Jézus azoknak hitét". Tehát Jézus nem megérezte, hallotta ezeknek az embereknek a hitét, hanem látta! Az igaz hitet látni lehet: nem egy belső gyönyörködés Istenben, nem lelki élvezgetés, hanem tetten érhető! Miből? Itt a történetben abból a gondos igyekezetből, amivel mindenáron segíteni akartak egy szenvedő embertársukon. Miből látszik az, hogy hisz valaki Jézusban? A szeretet valamilyen konkrét cselekedetéből! Mindent elkövetnek, időt nem vesztegetnek, saját bajukat hátrébb helyezik, csak hogy segíthessenek. Segíteni! Ebben válik láthatóvá a hit! Ez az istentisztelet és az emberszeretet egysége! Az igazi hit mindig rátalál arra, akinek a szeretetre a legnagyobb szüksége van. Te körülötted is vannak ilyen emberek. Lehet, hogy még a házból se kell kimenned, hogy megtaláld őket!
Ézsaiás 65,8-25
98. zsoltár

A Gadarai tartományban lakókat nem érdekli a csoda, hogy két megkötözött embertársuk megszabadult, amelynek ára mindössze disznaik pusztulása. Legnagyobb nyomorúságunk, a bűn konkrét megvalósulása éppen az, hogy nem érdekel a másik, csak amennyiben hasznunkra van. A gadaraiak elküldik az Urat! Ez egy fordított advent, egy „fekete advent”: itt nem várják az Urat, hanem elküldik. Inkább a disznók mellett döntöttek, Jézus ellenében. A „disznó” itt egy gyűjtő fogalom: mindazt jelenti, amiért elküldjük az Urat az életünkből. De jó lenne a „disznók” ellenében mindenkor az Urat előnyben részesíteni! Ha Ő a legfontosabb, akkor minden egyéb is a maga értelmes helyére kerül.
Ézsaiás 65,1-7
213. dicséret
 

Jézussal is kerülhetünk viharba, sőt Ő maga is támaszthat vihart az érdekünkben. Sok esetben azonban a mi engedetlenségünk a vihar oka, mint Jónás történetében. Sokféle „életvihar” törhet ránk. Ne csak a váratlan és életveszélyes viharokra gondoljunk. Az apró, de kitartó hullámok is sikerrel himbálják a fedélzetet. Többen úgy fulladtak a Balatonba, hogy úszás közben egy jelentéktelen hullám levegővétel közben szemtelenül telibe csapta az arcukat, és mivel az orr, száj, tüdő váratlanul megtelt vízzel, elmerültek. A hétköznapok „kicsiny”, de szűnni nem akaró küzdelmei elkoptatnak bennünket. Geszti Péter „verse” kifejező: „...Hogy induljon újra ez a szokott, szakadt, durva film...ugyanaz a dal, ugyanaz a fal…felfal…jön a borotvaél…sok a baj, ha az ember egyszer, csak egyszer él…” Az egyetlen esély az, ha az Úr Jézus Krisztus velünk hajózik a fedélzeten, csendes vizeken és viharokban, biztosan az örök „túlpart” felé irányítva a hajót.
Ézsaiás 63,19b-64,11
168. dicséret
 

Egy írástudó, tele lelkesedéssel, követni akarja Jézust. Az Úr azonban figyelmezteti e követés nehézségeire. Nem elfojtani akarja a lelkesedést, hanem tartalmat akar adni annak. Jézus Krisztus nem propagandista, akinél az a fontos, hogy látványosan minél többen legyünk. A számok minket is mindig kísértenek. Nála a követés minősége a lényeges. A rókának barlangja van, az égi madárnak fészke, de Jézus követői - noha ebben a világban kell szolgálniuk - nem rendezkedhetnek be ebben a világban. Jézus követésében meg kell tanulni lemondani, áldozatot hozni, szolgálni, nem önmagunknak élni. Tartsunk önvizsgálatot. Hitványul vizsgázunk ezekben. Több a lelkesedés, a látvány, mint valódi Krisztus-követés.
Ézsaiás 63,1-19a
273. dicséret

Márk és Lukács szerint Péter anyósának meggyógyítása közvetlenül a zsinagógai istentisztelet után történik. Jézus elmegy Péter családjához. Lám, Péter otthagyott mindent, hogy kövesse Jézust, de annál nagyobb hűséggel tartotta a kapcsolatot saját családjával. Kimentek az istentiszteletről, és az Úr velük ment a házukba, a hétköznapjaikba is, hogy Jézus Krisztus hatalmát a mindennapokban tapasztalják meg. Erre szükség volt, mert Péter családjában baj van, és kell az Úr segítsége. Itt éppen valaki beteg a családban, de mi a baj a te családodban, amivel régóta nem bírsz saját erővel? Az istentiszteletnek tovább kell folytatódni a mindennapokban, elsősorban a családban. Az ünnep szentsége át akarja hatni a hétköznapok szürkeségét (profanitását), és az Úr hatalma gyülekezetté akarja gyógyítani családi életünket is.
Ézsaiás 62
396. dicséret
 

Ne gondoljunk azonnal e történetnél a „lelki” leprára. A mi Urunk ezt a beteget testi nyomorúságában gyógyította meg. Nekem azok az embertársaim jutnak eszembe, ezt az Igét olvasva, akiket a kórházban látok, sokszor elfüggönyözve egymástól. Megadóan fekszenek a kórtermi ágyon, mint Isten tenyerén, és egy jellegzetes szag árad belőlük; a halál előtt különösen. Jézus kinyújtja a kezét, és megérinti a leprást. „Vállalja a halál kockázatát, hogy adhassa nekünk az élet ajándékát” (Ravasz László). Jézus hatalma mindaddig elmélet (teológia), ameddig személyes életünkben meg nem tapasztaljuk annak erejét, nemcsak lelkileg, hanem testileg is. Mindez nem csupán a testi gyógyulást jelenti, hanem azt, hogy a test betegen és a halál árnyékának völgyében is Krisztus uralma alá kerül.
Ézsaiás 61
278. dicséret

Két autó koccant előttem a fővárosi csúcsforgalomban. Az autó vezetői majdnem egymásnak estek, a szitkokról jobb nem is beszélni. Pedig mi egy koccanás a valódi „áradásokhoz” képest. Az alap nem látható, mélyen rejtve van. „Viharban” derül ki, hogy van-e alap, és milyen erős a fundamentum. „Viharban” derül ki, hogy kik vagyunk, mi van a mélyben, és hogy milyen keresztyének vagyunk. Jézus ugyanis nem a hívőket és a hitetleneket állítja itt szembe, hanem csak azokról beszél, akik hallják a beszédeit, tehát akik egy keresztyén gyülekezethez tartoznak. Közöttük tesz különbséget, hogy vannak akik hallják és cselekszik, és vannak akik hallják, és nem cselekszik a hallott beszédet. A homok valójában azt jelenti, hogy nincs alap; de készíthetünk vasbeton alapot is, azok is megrendülhetnek a nagy földindulások idején. Nem ember által gyártott alapra, hanem kőszikla alapra, Krisztusra van szükségünk, hogy a bajban is hitelesen megállhassunk. „Az Igének ne csupán hallgatói, hanem megtartói is legyetek!” (Jakab 1,22).
Ézsaiás 60
290. dicséret
 

Sok okunk lehet aggodalmaskodni. A szorongás az Istentől leszakadt lét sajátja. A megoldás: vissza az Úrhoz, aki személy szerint tud rólunk, és ismeri szükségeinket (32). Az aggódó ember olyan, mint az a nyuszi, aki éjszaka a forgalmas úton át akar kelni a túlsó oldalra, de hirtelen egy autó fénycsóvájába kerül, és tehetetlenné rándul ijedtében, míg az autó halálra gázolja. Az aggódó ember nem hisz Isten mindenhatóságában és állandóságában, mintha Isten holnapra más lenne, mint ma. Pedig Ő mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8). Az aggódó ember Isten helyett önmagára és a problémáira koncentrál, ettől aztán halálra bénul. Isten gondviselése arra bátorít minket, hogy életünket rá bízzuk és minden aggodalmaskodástól és kishitűségtől megszabaduljunk, tudván, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra van (Róma 8,28).
Ézsaiás 56
156. dicséret

 Az élő hitű embernek Jézus Krisztus „nemcsak” Megváltója, hanem Ura és Királya is. Ha Krisztus a megváltóm, akkor rádöbbentem, hogy nekem szükségem van Rá, mert „nála nélkül nem is élek” (294. dicséret). Ha Krisztus az Uram és Királyom is, akkor a megváltásban megnyert kegyelem látható módon átjár, és rádöbbenek arra, hogy Neki is szüksége van rám, mert az a méltóság ért, hogy Krisztus fel akar használni engem a világban. Ekkor már nem elég csak beszélni Krisztusról, hanem teljes odaszánással cselekedni kell a Krisztust: engedni kell, hogy Ő használjon, és érvényesüljön az Ő királysága bennem és általam.
Ézsaiás 59
212. dicséret