Ma az ellenkezőjét tanítják: nyüzsögni kell, harsogni, ajánlani és eladni magunkat. Az alázat szép szólam, de a gyakorlatban kivitelezhetetlen, mert csak az „erősebb” érvényesül. Volt társadalomtudós, aki kimondta, hogy egyetlen társadalom sem funkcionálhatna tartósan Jézus Krisztus tanítása alapján, és volt olyan filozófus, aki az alázatot a gyengék és elesettek taktikájának tartotta, hogy ezzel „uralkodjanak” a tehetségesek és erősek felett. Krisztus alázata az Isten országának mértéke: amelynek során igent mondok Istenre és a másik emberre, miközben önmagamra sem kell nemet mondanom. Vannak persze olyan helyzetek, amikor az alázat egyenesen önmegtagadást kíván: visszalépést, engedést, alulmaradást, háttérbe lépést. Ismerjük Jézus ígéretét: „aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Lukács 18,14). Erre az alázatra csak az Isten Lelke képes újjászülni bennünket.
Dániel 11,1-20
393. dicséret