Jézussal is kerülhetünk viharba, sőt Ő maga is támaszthat vihart az érdekünkben. Sok esetben azonban a mi engedetlenségünk a vihar oka, mint Jónás történetében. Sokféle „életvihar” törhet ránk. Ne csak a váratlan és életveszélyes viharokra gondoljunk. Az apró, de kitartó hullámok is sikerrel himbálják a fedélzetet. Többen úgy fulladtak a Balatonba, hogy úszás közben egy jelentéktelen hullám levegővétel közben szemtelenül telibe csapta az arcukat, és mivel az orr, száj, tüdő váratlanul megtelt vízzel, elmerültek. A hétköznapok „kicsiny”, de szűnni nem akaró küzdelmei elkoptatnak bennünket. Geszti Péter „verse” kifejező: „...Hogy induljon újra ez a szokott, szakadt, durva film...ugyanaz a dal, ugyanaz a fal…felfal…jön a borotvaél…sok a baj, ha az ember egyszer, csak egyszer él…” Az egyetlen esély az, ha az Úr Jézus Krisztus velünk hajózik a fedélzeten, csendes vizeken és viharokban, biztosan az örök „túlpart” felé irányítva a hajót.
Ézsaiás 63,19b-64,11
168. dicséret